2021. október 14., csütörtök

Egységélmény


Az ember, miután összhangba került a természettel, azért megy fel a hegyre, egyre többször és egyre nehezebben jön le onnan, mert ott kerül bele a MIND-EGY, A MINDEN-EGY érzésbe.
 
 

Amikor egyedül van, de mégis azt érzi, mindenki vele van, ő mindenkiben és mindenben ott van. Érzi a NAGY RENDEZŐ kezét a vállán. „Jól van, hazaértél. Végre látsz és végre látnak!” Eggyé válni a természettel olyan, mintha az ember visszakerülne a saját maga központjába, az élet körforgásán kívülre, ahol nincs más csak a MINDENSÉG és a MAG. Ön-Mag(j)a. Ez a természet. Az emberi természet természetessége. Amilyenek mi magunk vagyunk. Amilyen te tisztán magad vagy. A valahová tartozás és a valahová tartás érzése. A hazaérkezés előtti pillanatok. A Hold és a Nap. A Nő és a Férfi egyszerre jelen. Köztük nincs más, csak a Csillagok.

Gyermekkorom óta érdekelnek azok a dolgok, amik misztikusak vagy megmagyarázhatatlanok. Ilyenek például a földönkívüli élet, a halál utáni létezés kérdése, szellemek, auralátás, reinkarnáció. Régóta foglalkoztat a halál kérdése, hogy valójában mi történik velünk, abban a pillanatban, amikor átmegyünk. 
 
Létezik-e az alagút-élmény, létezik-e az, hogy lepereg az életünk filmje, találkozunk-e eltávozott szeretteinkkel?

Foglalkoztatott az angyalok és a fizikai szemmel nem látható lények létezése. Rengeteg könyvet olvastam el, ezekből táplálkoztam. Ami jónak tűnt elhittem.
Később jött az érzés, hogy vajon kinek hihetek? Ki vagy mi a hiteles forrás? Hinni kezdtem magamban és abban, ami másban benne van, az bennem is él. Magamat kezdtem fő forrásomnak tekinteni. Rájöttem, hogy egyetlen eredő forrás van, így csak ugyanoda juthatok, mint mások, de mégis önmagamon át. Ez a visszatérés a FORRÁSHOZ. MAGADHOZ. A MAGHOZ. 

Amikor megtalálod önmagad, megtalálod azt a szépséget, ami benned lakik, ami mindegyikőnkben ott van.
Amikor már nem csak „hinni szeretnél”, hanem tudsz és érzel valamit, ami tudod, hogy a tiéd.

“Az hogy a halálunk után tovább élünk, nem más, mint egy fizikai törvény? Miért tartjuk ezt misztikusnak?”

Azért misztikus, mert a fizikai testünk a tudatos. Vagyis tudatunk középpontja az anyagi világ, a fizikai kézzel fogható testünk. Azt fogadjuk el valósnak. A halál után a fizikai testünk felbomlik, felbomlanak a többi testek is, az utolsó, az úgynevezett asztráltest megmarad. Ami kisebb a fizikai testnél. Ebben marad meg az ÉN-TUDAT, ez érzékelhető "szellemként" a fizikai világban. Ebben az asztráltestben az érzékelés másabb, mint a fizikai testben. Olyan álomszerű érzés, de ott akkor az a lehető legtermészetesebb. Akik kevésbé ragaszkodnak a fizikai világhoz, azoknak könnyebb az állapotot megszokni. Azért csupán fizika az egész, mert a fizikai test egy atomokból álló energia, meghatározott rezgésen. Amennyi a rezgésszám és az atomok elrendeződése, olyan a megjelenése.

Az asztrál érzékelés, a halál utáni utazás során illetve az elalvás és az ébrenlét közötti állapotban:

Ha tudatosságunkat sikerül megtartanunk, a következőket tapasztaljuk:
Tudatunk kitágult állapotú. Végtelenné válik. Egyszerre tudunk mindent. A minden részesévé válunk. Egyek leszünk a mindenséggel. Minden Egy érzése és tudása. Az egységben létezés tudatossága. Megszűnnek a fizikai test által szabott határok. Hihetetlen sebességgel mozgunk.
 
 
Nincs tér, se idő. Látjuk a fényes asztráltestünket. Párhuzamosan ezzel a fizikai testünket, ami éppen alszik. Magunk elé tartva kezeinket, láthatjuk fényességét és csodálatos szépségét. Teljesen természetes állapot. AZ is mi vagyunk. AZ ÉN VAGYOK TUDATOSSÁGA. Ez az ÉN VAGYOK, mindent magába foglal. Az Univerzumban utazhatunk. Sosem látott galaxisokat láthatunk. Oda megyünk, ahová csak szeretnénk. A csillagok pulzálnak, amit nem csak látunk, hanem hallunk is. Érzékelésünk a fizikai testben lévőhöz képest többszörös. 
 
A hangoknak fénye van és a fényeknek hangja. Találkozhatunk más asztrál utazókkal is, de mindenki a saját útját járja, az egység önálló részeként. Minden egy, mindenki egy. A szabadság fizikai testben sosem tapasztalható élménye. Az asztrál utazó visszatérve útjáról, úgy veheti, mintha a lelke egy tisztító zuhany alól lépett volna ki. Ezt az érzékelést a halál pillanatában tapasztaljuk meg, illetve minden elalvásnál az ébrenlét és az elalvás közötti pillanatban, ha sikerül tudatosságunkat megőriznünk. Bizonyos gyakorlatokkal elérhetjük ezt, vagy spontán megtörténhet.

Aki többet szeretne erről olvasni, esetleg gyakorlati tanácsokat kapni, figyelmébe ajánlom a következő könyvet:
Szögjal Rinpocse
TIBETI KÖNYV ÉLETRŐL ÉS HALÁLRÓL című könyvét. 
Lásd itt:
 

A tudat utazása az egyes bardókban, vagyis tudatszinteken, törvény. Akkor is, ha hiszel benne, akkor is ha nem.
TÖRVÉNY AZ, AMI MŰKÖDIK ÉS NEM AZ, AMIT MŰKÖDTETÜNK.

- Hegyes Andrea Angéla- kicsisziv.hu -

- - - - - - -

 Tibeti Halottaskönyv - videó

forrás:Száraz György