Mielőtt leszületünk a testi életünkbe, a szellemi segítőinkkel elkészítjük az adott életünk tervét, meghatározva annak főbb körülményeit, eseményeit - annak következményeképpen, amit a lelki előzményeink, a karmánk alapján most számunkra megélni, megtapasztalni szükséges, s amin keresztül most tanulnunk kell. Amikor leszületünk, mindezt elfelejtjük, hisz a testi életünk során mindezen információk nagyon zavarnának bennünket a jelen kellő megtapasztalásában és átélésében.
Mivel így van, érthető, hogy mindannyiunk teljesen másfele indulna el a testi életében, mint amerre mennie kellene, így maga a leszületés fő célja válna értelmetlenné. Így a szellemi segítőink folyamatosan figyelemmel kísérik az életünket és segítenek benne mindent úgy alakítani, ahogyan annak alakulnia kell. Ez nem azt jelenti, hogy bábúként egy minden másodpercében előre elrendelt sorsúton haladnánk végig, több-kevesebb mozgásterünk mindannyiunknak van. Hogy mennyi, ez pedig egyéni karma függvénye. Mindannyiunkra igaz, hogy bármit megtehetünk, de amit (életeken átívelően) korábban megtettünk, annak következményét vállalnunk kell, azt el nem kerülhetjük.
A szellemi segítőink, feljebbvalóink nagyon komoly mértében képesek hatással lenni a testi életünk alakulására, így elmondható, hogy ha valaminek meg kell történnie számunkra, az meg is fog történni, aminek nem kell, az pedig nem fog. Hogy mi az, aminek meg kell történnie velünk vagy megtörténhet velünk, s mi az, ami nem, az részben eleve adott, részben pedig folyamatosan változhat a mindenkori tetteink és döntéseink fényében.
Nagyon meglepődnénk tehát, ha tudnánk, hogy a mindennapi megéléseink mögött (legyen szó akár komolyabb, akár kevésbé hangsúlyosabb mozzanatról) milyen komoly szellemi munka húzódik meg.
S bár a legtöbbünk - érthető módon - meglehetősen komolyan veszi az életet, és hajlamos sokszor azt hinni, hogy az életét a vak véletlen és a szerencse is irányítja (vagy csak az irányítja), illetve olykor hajlamos azt hinni, hogy ő maga bármit megtehet, ha akar, valójában nem ez a helyes hozzáállás és meglátás tehát.
Valójában - bár tudom, csak mondani könnyű - csak hagyni kellene az életet, hogy folyjon. Hagyni a sorsot, hogy alakuljon úgy, ahogy annak alakulnia kell. Nem görcsölni, nem rohanni, nem erőszakoskodni semmivel kapcsolatban sem. Csak hagyni megtörténni, vagy éppen nem történni.
Valójában annyi dolgunk lenne "csak", hogy noha megtenni minden tőlünk telhetőt a céljainkért (ügyelve, hogy a lehető legkevesebbet ártsuk közben másoknak és magunknak), ugyanakkor mindazon keresztül, amit a sorsunk hoz, megpróbálni a lehető legtöbbet adni lelki értelemben másoknak és magunknak.
S közben végig tudni, hogy a szellemi segítőink folyamatosan figyelemmel kísérnek bennünket, és semmi olyat nem engednek megtörténni velünk, ami most ne lenne benne a sorsutunkban, ami most a lelkünk számára ne volna szükséges, de minden olyan elől viszont kitérni nem engednek, amit meg kell tapasztalnunk.
Egy hasonlattal élve, egy autóban ülünk, a kormány, a pedálok, minden az irányításunk alatt van. Ám az út, melyen haladnunk kell, a táj, melyek mellett el kell haladjunk, a szembe jövő autósok, akikkel találkoznunk kell, a mellettünk ülők, akikkel együtt kell lennünk, adott, arról le nem térhetünk, attól el nem térhetünk. Amire igazán ráhatásunk van tehát az, hogy hogyan érezzük magunkat az út közben azokkal a személyekkel, akikkel együtt kell utazzunk, milyen nyomot hagyunk azon személyekben, akik szembe jöttek velünk, mennyire vettük észre a táj szépségeit, melyek mellett elhaladtunk és mennyire voltunk képesek abban a sávban tartani a kormányunkat, melyen javasolt volt haladnunk.
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
- - - - - -
Unió - Úton (1973) - videó
