Miért lehetséges, hogy jó emberek csak rosszat kapjanak? Létezik egyáltalán karma?
Nagyon sokan tapasztalják, hogy vannak emberek, akik nagyon gonoszkodóak, mégis látszólag minden sikerül nekik, s vannak olyanok, akik nagyon jó emberek, mégis rendszeresen baj éri őket. S ezek láttán joggal merül fel a kérdés, még olyan emberben is, aki egyébként hisz a karmában és az isteni igazságszolgáltatásban, hogy egyáltalán léteznek ezek az intézmények?
Fontos tudnunk, hogy azért látjuk a bennünket körülvevő világot nagyon-nagyon igazságtalannak, mert amit most látunk és tapasztalunk, az csupán a teljes kép egy nagyon kicsi szelete. Mindannyiunk jelen élete csupán egy, a nagyon sok élete közül, melyek láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz, s egymásból következnek. Mindennek a gyökere, a forrása, ami most történik velünk vagy bárki mással, nem feltétlen ebben az életben található és a jelen tettek következménye sem feltétlen adott életben áramlik vissza.
A karma kétségkívül létezik és működik, s hat is mindenkire, ha hisz benne, ha nem. Ugyanakkor mivel nem büntetés, hanem tanítás, sosem az a célja, hogy mielőbb visszahasson. Hanem az, hogy akkor tegye ezt, amikor az adott lélek a legtöbbet tanulhatja abból. Amikor az adott lélek a leginkább át tudja érezni a korábbi tette másokra gyakorolt hatását, így a leginkább valószínű az, hogy értelmezni is fogja azt, és leginkább valószínű, hogy minél mélyebben beleivódik, hogy eztán ne tegyen hasonlót.
Nézzünk egy példát. Ha jó pár élettel ezelőtt mondjuk gonosz emberek voltunk, és másoknak szándékosan ártottunk, akkor ugye ennek megfelelő karmát teremtettünk magunknak, melyet előbb-utóbb vissza kell majd kapnunk. Ha akkor kaptuk volna vissza, amikor gonoszak voltunk, aligha tanultunk volna belőle (sőt, valószínű talán még nagyobb gonoszsággal reagáltunk volna rá), illetve aligha tudtuk volna elképzelni, mit éreztek azon jó emberek, akiket bántottunk, hiszen nem voltunk a helyükben, akkor teljes más életfelfogással és személyiséggel rendelkeztünk.
Aztán eltelt sok-sok idő, megéltünk jó néhány életet, míg mi is sokat fejlődtünk, s alapvetően egy jó ember vált belőlünk. Most már tényleg nagyjából olyan emberek lettünk, mint akiket annak idején bántottunk. Így érthető, ha az akkori karmánk most áramlik vissza. Most, amikor alapvetően már jó emberek vagyunk, s döntően nem bántunk (legalábbis szándékosan) másokat, most fognak bennünket gonosz emberek bántani, s most fogjuk igazán átérezni azt, amit egykor mi okoztunk másoknak. Most fogjuk pontosan azt érezni, amit egykor mi éreztettünk másokkal. S a karma lényege ez. Nem a büntetés. Nem a mielőbbi bosszú. Hanem hogy amit valaha is tettél mással, amit valaha is okoztál másoknak, egykor magad is átéld, amikor te magad vagy abban a helyzetben, hogy lásd, hogy igazán átérezd, mit is tettél. S hogy rájöjj, bármit is teszel másokkal, valójában saját magaddal (is) teszed. Aminek lehet, hogy nem azonnal fogod érezni a hatását, de előbb-utóbb érezni fogod, ez törvényszerű.
S amikor már érzed, lehet, hogy nem fogod érteni, miért kaptad, lehet, hogy magát a karmát is tagadni fogod miatta, de ha belátod mindazt, amiről e bejegyzésem szól, akkor látni fogod, hogy bármi, amit igazságtalannak vélsz, csupán látszat, s valójában mindenben a legnagyobb igazságosság rejtőzik.
- Medek Tamás
spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
