Ahogy a Föld egyre kristályosodott, a teremtést szolgáló ember szellemi alkotórészének, egójának bele kellett merülnie sűrű testébe, ha irányítani akarta. Ehhez szüksége volt agyra és gégére, amit teremtőereje feléből hozott létre. Individuális gondolkodó emberré vált.
Annak mértékében, hogy a két nem kettévált, az ego csak az egyik nemet képviselte. A tobozmirigy beépült az agy belsejébe. Az agyban van még egy kis endokrin szerv, az agyalapi mirigy, amely az agy fejlődése szempontjából ugyanolyan fontos, mint a tobozmirigy. A tobozmirigynek és az agyalapi mirigynek nem volt szüksége nagy változásokra, hogy a mostani állapotot megszerezzék. Pozitív és negatív erők pólusaként funkcionálnak, amelyek a fizikai fejlődésünket meghatározzák.
A tobozmirigy részben idegsejtekből áll, amelyek olyan PIGMENTEKET TARTALMAZNAK, AMILYENEKET A SZEM RECEHÁRTYÁJA SEJTJEIBEN VANNAK. Ez az egyik bizonyítéka, hogy az ősidőkben a tobozmirigy szemként funkcionált. A tobozmirigy hormonja a pinealin, minden belső elválasztású mirigy irányítója. A tobozmirigy a FÉNYSUGARAKRA (NAP) való érzékenység irányításával hat a testre, vagyis a test fényfelfogó képességét szabályozza.
A benne lévő belső fény tükrözi a külső fényt.
Az agysejtek normális fizikai és pszichikai fejlődésének működését is meghatározza, de a szaporítósejtekét is. Bőséges vérkeringése jelzi aktív működését. Az észbeli és szellemi fejlődés függvényében változik mérete.
Az endokrin mirigyek az élettestet képviselik, szellemi aktivitásuk, elsősorban a tobozmirigyé, nagy segítség az önfejlesztés fokozataiban. A feltétel az elme ellenőrzése az ember szelleme által, amely segíti kívánságai irányításában. Az összpontosítás során a szellemi én az akaraterejét az elmére fókuszálja, és egy meghatározott eszmére irányítja. Minél hosszabb ideig tartja az elmét összpontosított állapotban, annál nagyobb ellenőrzés alá kerül az elme, és egyre készségesebben teljesíti az utasításokat.
A tobozmirigy részben idegsejtekből áll, amelyek olyan PIGMENTEKET TARTALMAZNAK, AMILYENEKET A SZEM RECEHÁRTYÁJA SEJTJEIBEN VANNAK. Ez az egyik bizonyítéka, hogy az ősidőkben a tobozmirigy szemként funkcionált. A tobozmirigy hormonja a pinealin, minden belső elválasztású mirigy irányítója. A tobozmirigy a FÉNYSUGARAKRA (NAP) való érzékenység irányításával hat a testre, vagyis a test fényfelfogó képességét szabályozza.
A benne lévő belső fény tükrözi a külső fényt.
Az agysejtek normális fizikai és pszichikai fejlődésének működését is meghatározza, de a szaporítósejtekét is. Bőséges vérkeringése jelzi aktív működését. Az észbeli és szellemi fejlődés függvényében változik mérete.
Az endokrin mirigyek az élettestet képviselik, szellemi aktivitásuk, elsősorban a tobozmirigyé, nagy segítség az önfejlesztés fokozataiban. A feltétel az elme ellenőrzése az ember szelleme által, amely segíti kívánságai irányításában. Az összpontosítás során a szellemi én az akaraterejét az elmére fókuszálja, és egy meghatározott eszmére irányítja. Minél hosszabb ideig tartja az elmét összpontosított állapotban, annál nagyobb ellenőrzés alá kerül az elme, és egyre készségesebben teljesíti az utasításokat.
Ahogy az atlantiszi és a korai árja mágusok letűntek, a tudomány misztériumait elválasztották a vallásos tradíciók bölcsőjétől. Hippokratésztől számítva új nemzedék lép a színre, akik már semmit sem tudnak a tudomány és a szellemvilág alapvető egységéről, közös eredetéről. A tudás szintézise a konkrét, különálló fragmentumok egymástól független tanulmányozásával megszűnt. Mindig volt azonban egy kis csoport, amely őrizte ezoterikus titkait. A tudást misztériumokban őrizték, amit a tömegeknek nem tártak fel, csak azoknak, akiket valójában fűtött a tudás vágya.
A modern világunk eltelt önmagától. A tanítók mellőzik a teremtői szerepet, amely nélkül egyetlen vegytani elem sem létezhetne, nem beszélve civilizációnkról. Az anyagi világ egyedüliségének hipnózisában korunk tudósai lemondtak a lélekről, a láthatatlan valóságunkról. Azok a tudósok, akik a világunkat működtető energiák forrását keresik, ha fantáziájukat szabadon használnák, elképzelhetnék a forrást olyan rezgésként, ami mindent megmagyaráz.
Ha feltételeznék, hogy a láthatatlan energia tartja fenn a világ működését, amely a rezgés törvénye szerint működik, a fizika felemelkedne, az élettan igazi lélektanná válna.
Paracelsus azt állította, hogy „ahogy a csillagok az égben vannak, úgy vannak az emberben is, mivel semmi sincs a világmindenségben, amelynek ne lenne megfelelője az emberben, a kis világmindenségben. Az ember a szellemét a csillagképektől kapja, a lelkét a bolygóktól, a testét a természeti erőktől”. A fizikai test erőközpontjai, amelyeken keresztül a csillagok energiái beáramolnak, már ősi időktől ismertek. Ezzel lehetővé vált az aura, a kozmikus fényszövetből szőtt ruha tanulmányozása, amely a sűrű testet átjárja és irányítja működését.
Őseink tanításából tudjuk, hogy az anyagi világ csak az emberen keresztül válhat Isten országává, nélküle nem.
A FÉNYEMBER A TEREMTŐ KÉPVISELŐJE A FIZIKAI VILÁGBAN, AKI A KOZMIKUS REND ESZKÖZE. A VILÁGOSSÁG ÉS A SÖTÉTSÉG ERŐI CSAK RAJTA KERESZTÜL ÉRVÉNYESÍTHETIK AKARATUKAT.
Ezért a küzdelem központja maga az ember, aki, ha a Teremtőt képviseli, akkor ő a világosság fényvivője, de ha az ármány megrontja, akkor a sötétség hatalmának szolgálója. A fénytudatú ember keresi a kapcsolatot Teremtőjével, akit a lelke segítségével talál meg. Szabad lelke irányításával Teremtője tervének tudatos végrehajtójává válik. Szemléletének lényege abban áll, hogy az ember szívében egy fénymag csírája van elrejtve, egy szikra az isteni világ birodalmából, amelyet az anyag fogságban tart.
A fénytudatú ember keresi a kapcsolatot Teremtőjével, akit a lelke segítségével talál meg
A szívünkben elrejtett fénycsíra, ha fogékonnyá válik és válaszol a fénybirodalomból jövő erők hívására, elkezd velük együtt rezegni, és magába szívja az onnan felénk áradó erőket, a világosság üzenetével, amellyel a fénymag leereszkedik, és behatol az őt be nem fogadó sötétségbe. A legmagasabb tudati világosság a szellemi világosság fénycsírájaként, foglyul adja magát a sötét anyagi birodalomnak, hogy ez a fájdalommal teli jelenlét, egy hosszú, megtapasztalásokon át vezető folyamat során, végül elvezessen a fénytudatossághoz a fizikai világban.
A nyári hónapokban még inkább érezhetjük a fény hatalmát. A világosság trónja és a kelyhe, már a kezdetek óta, az élő szellemi világosság őrzőinek szimbóluma. A trón a szellem és lélek jelképe, ahol a szellem a teremtőelv, a lélek pedig a befogadóelv egyesülését fejezi ki az emberben. Leegyszerűsített formában holdsarlóként és Nappal a közepén ábrázolták, ahol a Hold a befogadó, nőies lélek, míg a Nap a teremtő, dinamikus, férfias szellem jelképe. A trón és a kehely a lélek hordozójaként szolgálnak a teremtő szellem és erői számára. A fényünnepek misztériuma, rejtett célja: tudatosítani az emberben, hogy saját magának kell trónná és kehellyé válni, a szellemi erők fénykincsének Gráljává.
Kifejeződése a mindent átfogó érdek nélküli szeretet. A felemelkedés legfontosabb fázisa a Grál-kehely létrehozása a szívben. A fénytudatú emberek számára a szent kehely nem egy képzeletbeli alak, amely a lelket felemelheti, hanem valódi spirituális tény. A kehely talpa a szív területe, szára a nyak, tárolóedénye a fej. Segítségével tarthatjuk meg az élet világosságát a személyiség rendszerében. Összegyűjtjük a szükséges elemeket, és így formáljuk meg a szent kelyhet a legtisztább, életerőt biztosító éteri anyagokból. A vegyi éter kidolgozza a kehely formáját, az életéter alkalmassá teszi a kelyhet, hogy befogadja az élet kenyerét, a fényéter pedig képessé válik tárolni a szellem borát. A szent kehely készen áll a szent tűz őrzésére. Az isteni tűz, az életet adó szubsztancia, amely, ha bekapcsolódunk a misztériumába, permetként hull ránk, fejünk szentélyének rózsaszirmaira, leáramlik testünk rózsaszárán keresztül a gyökeréig, majd újra felemelkedik, és cseppenként megtölti bennünk a Grált, amely biztonságosan kell, hogy tárolja a szent tüzet. A bizonyságtétel, vagyis a tűzpróba után két új folyamat veszi kezdetét: a régi gyarló természet elhagyása, annak misztikus halála, és az új természet felébredése, misztikus feltámadása.
Célunk a Teremtővel való egység megélése, amely csak a tudatra ébredésen, a megvilágosodáson keresztül érhető el. A Teremtőt a megvilágosodás fátyla takarja el előlünk, vagyis a hozzávezető út a fátyol fellebbentésével lehetséges, és a bennünk lévő isteni szikra, a fénymag felismerésével válik járhatóvá. A világosság burkaiban meglátjuk az isteni szikrát, emberi létezésünk elvitathatatlan forrását. Ez a bennünk lévő szikra hívásunkra, mint a manna, a mennyei étel és ital alászáll, amit a kenyér és a bor testesít meg a mi anyagi világunkban. A szent kehely magába fogadja a szikrából átváltozott szent vért, azt, ami az embert a Teremtő misztikus testévé teszi. Fizikai testévé is, hiszen a vér a testben az emberi lélek hordozója! Az ember, aki a Teremtő alkotórésze, lelkében képviseli a vele való egységet. Mihelyt az ember átlép a lelke kapuján, teljes valóságában áll a fényben, az ő legmélyebb belső tisztaságában, ami az ő számára az önbeavatás fényének fog bizonyulni.
forrás: Dr. Bíró Dénes tgy-magazin.hu - angyalforras.hu
A szívünkben elrejtett fénycsíra, ha fogékonnyá válik és válaszol a fénybirodalomból jövő erők hívására, elkezd velük együtt rezegni, és magába szívja az onnan felénk áradó erőket, a világosság üzenetével, amellyel a fénymag leereszkedik, és behatol az őt be nem fogadó sötétségbe. A legmagasabb tudati világosság a szellemi világosság fénycsírájaként, foglyul adja magát a sötét anyagi birodalomnak, hogy ez a fájdalommal teli jelenlét, egy hosszú, megtapasztalásokon át vezető folyamat során, végül elvezessen a fénytudatossághoz a fizikai világban.
A nyári hónapokban még inkább érezhetjük a fény hatalmát. A világosság trónja és a kelyhe, már a kezdetek óta, az élő szellemi világosság őrzőinek szimbóluma. A trón a szellem és lélek jelképe, ahol a szellem a teremtőelv, a lélek pedig a befogadóelv egyesülését fejezi ki az emberben. Leegyszerűsített formában holdsarlóként és Nappal a közepén ábrázolták, ahol a Hold a befogadó, nőies lélek, míg a Nap a teremtő, dinamikus, férfias szellem jelképe. A trón és a kehely a lélek hordozójaként szolgálnak a teremtő szellem és erői számára. A fényünnepek misztériuma, rejtett célja: tudatosítani az emberben, hogy saját magának kell trónná és kehellyé válni, a szellemi erők fénykincsének Gráljává.
Kifejeződése a mindent átfogó érdek nélküli szeretet. A felemelkedés legfontosabb fázisa a Grál-kehely létrehozása a szívben. A fénytudatú emberek számára a szent kehely nem egy képzeletbeli alak, amely a lelket felemelheti, hanem valódi spirituális tény. A kehely talpa a szív területe, szára a nyak, tárolóedénye a fej. Segítségével tarthatjuk meg az élet világosságát a személyiség rendszerében. Összegyűjtjük a szükséges elemeket, és így formáljuk meg a szent kelyhet a legtisztább, életerőt biztosító éteri anyagokból. A vegyi éter kidolgozza a kehely formáját, az életéter alkalmassá teszi a kelyhet, hogy befogadja az élet kenyerét, a fényéter pedig képessé válik tárolni a szellem borát. A szent kehely készen áll a szent tűz őrzésére. Az isteni tűz, az életet adó szubsztancia, amely, ha bekapcsolódunk a misztériumába, permetként hull ránk, fejünk szentélyének rózsaszirmaira, leáramlik testünk rózsaszárán keresztül a gyökeréig, majd újra felemelkedik, és cseppenként megtölti bennünk a Grált, amely biztonságosan kell, hogy tárolja a szent tüzet. A bizonyságtétel, vagyis a tűzpróba után két új folyamat veszi kezdetét: a régi gyarló természet elhagyása, annak misztikus halála, és az új természet felébredése, misztikus feltámadása.
Célunk a Teremtővel való egység megélése, amely csak a tudatra ébredésen, a megvilágosodáson keresztül érhető el. A Teremtőt a megvilágosodás fátyla takarja el előlünk, vagyis a hozzávezető út a fátyol fellebbentésével lehetséges, és a bennünk lévő isteni szikra, a fénymag felismerésével válik járhatóvá. A világosság burkaiban meglátjuk az isteni szikrát, emberi létezésünk elvitathatatlan forrását. Ez a bennünk lévő szikra hívásunkra, mint a manna, a mennyei étel és ital alászáll, amit a kenyér és a bor testesít meg a mi anyagi világunkban. A szent kehely magába fogadja a szikrából átváltozott szent vért, azt, ami az embert a Teremtő misztikus testévé teszi. Fizikai testévé is, hiszen a vér a testben az emberi lélek hordozója! Az ember, aki a Teremtő alkotórésze, lelkében képviseli a vele való egységet. Mihelyt az ember átlép a lelke kapuján, teljes valóságában áll a fényben, az ő legmélyebb belső tisztaságában, ami az ő számára az önbeavatás fényének fog bizonyulni.
forrás: Dr. Bíró Dénes tgy-magazin.hu - angyalforras.hu
- - - - -
A TOBOZMIRIGY, "ez az igazi mágia": Matek Kamill - videó
forrás:Péter Orosz
