Sokak előtt ismert tény az, miszerint a földi élet befejeződése után, az addig a testhez kötődött, de emberi szemmel láthatatlan lélek és szellem felszabadul és folytatja életét egy másik síkon: a szellemvilágban.
A legtöbb ember számára láthatatlan szellemi intelligencia - bizonyos körülmények között - megnyilatkozhat a testben élők előtt. Ehhez a megnyilvánuláshoz olyan személy jelenléte szükséges, aki médiumi képességekkel rendelkezik. A szellemtan ezt a személyt médiumnak nevezi. Magyarországon elterjedt az eszköz megnevezés is. Ezen azt értjük: olyan személy, akin – mint valami eszközön - keresztül megnyilatkozhat egy szellemlény.
A médium latin szó és "középet" jelent. Valóban, egy szellemtannal foglalkozó kis embercsoport középpontban álló alakját jelenti, aki nélkül a közösség működésképtelen.
A médiumitás tulajdonképpen égi adományként, karizmaként is felfogható, ámbár minden emberben van valamennyi médiumitás, mert a saját benső világának, szellemiségének kinyilvánításában, mindenki saját magának a médiuma.
Hatásaiban és megnyilvánulásaiban, egymástól különböző médiumitásokat ismerünk.
Így például van: fizikai jelenségeket létrehozó-, érző-, halló-, látó-, író-, rajzoló-, beszélő-, és gyógyító hatásokat megvalósító médiumitás. Minden fajtájára nem térhetünk ki részletesen, mert Névtelen Szellemet, s így bennünket is, elsősorban az író és beszélő médiumitás érdekel és érint közelebbről, már csak azért is, mert Tanítónk megnyilatkozásai ilyen képességekkel rendelkező médium közreműködésével valósultak meg.
Finomabb érzékenységük révén, a médiumok többségükben a nők köréből kerülnek ki. A médium magatartása utaljon eszköz jellegére. Magatartásában egyszerű, feltűnést kerülő, szerény, de nem feltétlenül visszahúzódó legyen. Kerülje a külső hatásokat. Arca, megjelenése tükrözze az egyszerűségét. Szépítőszereket, lehetőség szerint, ne alkalmazzon. Ruhája és hajviselete se színekben, se díszítésekben ne legyen feltűnő. Egész megjelenése és fellépése azt tükrözze, hogy ő egy olyan világnak a képviselője, ahol a külsőségeknek semmi jelentősége nincsen.
Azt, hogy minőségében milyen manifesztációt képes egy médium reprodukálni - egyáltalában milyenné kellene válnia egy ilyen fontos működést, megbízatást hordozó személynek - ezt fogjuk a következőkben olvasni tisztelt Tanítónk, a Névtelen Szellem megvilágításában.
Az igazi médiumi képesség vele születik az emberrel. A lélek és test összekapcsolódásánál keletkező sima fluidréteg az, ami az embernek az álombeli idejében átélt tapasztalatait rögzíthető módon felveszi, és a testi tudat számára is hozzáférhetővé teszi. Ha ez a fluidréteg nyugodt és békés, akkor bizonyos átmenetet képez az álom és ébrenlét állapota között, ahol a szellem - adott alkalmakkor - szívesen időzik. Ezeket a finom életrezgésekkel áthatott erőket vesszük mi igénybe az értelmi és érzelmi síkon, hogy egyidejűleg a fizikai síkon cselekvőképességet nyerhessünk.
Óvom azokat, akiknek lelke nem erős és nincs átitatva a hittől, szeretettől és az igazságtól, hogy a médiumi képességet ne fejlesszék ki magukban, mert hamar célt ér a félrevezetés szelleme. A médium ugyanis jelentős próbának van kitéve, nem úgy mint azt többen hiszik.
A médiumitást a maga kifejlődött állapotában a prófétáknak nevezett egyének birtokolták; voltak azonban mindenkor hamis próféták is; azért mondja az Úr, hogy sok hamis próféták akadnak, akik ellene prófétálnak, jeleket és csodákat tesznek az utolsó időben.
A jó, a tiszta, mindig kevesebb lesz a földön, és akinek már csak jelek és csodák tudják a hitet megadni - és nem a belső lelki törvény - azok ezeknek a hamis prófétáknak esnek áldozatul. Sőt e hamis próféták még majd arra is vetemednek, hogy Krisztus nevében tesznek és beszélnek. Azért, ha a médium gőgös, büszke, szívtelen, parázna, hazug, irigy, emberszóló vagy dorbézoló, attól nem lehet jót várni. Azért az ilyenek közleményeit mindig erős kritikával kell fogadni. A médiumot csak az alázatossága teheti jobb szellemek központjává. Mindenkor az ember jelleme a fő, mert a jó bort rossz hordóba nem töltik. Ami értékes, csak azt becsülik meg.
A médium a gyülekezet szeme, füle, szája, orra, tapogató szerve. Ha tehát ezek közül a szervek közül valamelyik hibás, akkor tévelygésekre vezető eszközzé válik.
Ilyen esetben mi haszna van a lelkeknek abból, hogy szellemtannal foglalkoznak. Ha az írásokat nem is értik tökéletesen, nem olyan nagy baj, mintha rosszul magyarázzák és rossz tanácsokat osztogatnak, szóval konkolyt hintenek.
Csak az fejlessze ki a médiumitást, aki már nem nagyon világias, és ha az már kifejlődött, akkor is tovább javuljon. Az a fő, hogy az emberek között az összhang meglegyen, mert ha az megbomlik, semmiféle hatalom sem képes rendes manifesztációt létrehozni. Az embereknél az a baj, hogy nem képesek egymás hibáit elnézni, és ez a szellemeknek rossz példa.; mert hogy a kör-ülés iskola, ahová csak az jöjjön, aki javulni és szeretni tud, vagy, aki tanulni akar.
Amit a természet jónak lát letakarni, azt büntetlenül, egy törvényben élő szellem sem takarhatja ki, mert veszélyeknek teszi ki magát. Tehát aki ilyen terhes múlttal rendelkezik, annak nem ajánlatos, ha médiummá fejlesztik. Vajon mit adhatnak a világnak a szenvedélyek rabjai, a tévelygések fiai és leányai. Jót semmi esetre sem, csak bűnt és rossz levegőjű szférájuk hazug igazságait. Csak a megtérésre alkalmas lelkek, akik inkább a jóra befolyásolhatók, mint a rosszra, kapcsolódhatnak bele veszély nélkül a szellemek világába.
Én sohasem mondtam, hogy száz százalékig lehet médiumon keresztül megnyilatkozni. Adódnak ugyan olyan - hogy úgy mondjam - óvatlan pillanatok és engedelmes erők, idők, és alkalmak, amikor és amelyekkel a gondolatokat, szavakat és formákat tisztán lehet a médium lelkén keresztül, azaz a médium lényétől függetlenül közölni; de ez nem valami meghatározott idő és állapot, mert örök hullámzásnak van kitéve. Azért a médium lelkiállapotától sok függ, sőt sokszor azoknak a lelkiállapotától is, akik az ülésen részt vesznek. Minél jobban át tudja magát valaki adni, minél inkább képes megfeledkezni a saját énjéről, annál tisztább, annál egyénibb lehet a megnyilatkozás.
Elkoptathatja és megsemmisítheti egészen a médiumitást – főként nagyobb közösségben - a széthúzás, a felette éles kritika, a túlzott ellenőrzés, ami a médium lelkét félelemmel és bizonytalansággal tölti el; elkoptatja az egymás közötti súrlódás, bizalmatlanság és a túl nagy igények, - mindegy akár a médiumban vannak meg ezek az igények, akár a környezetében.
Legyenek nagyon szerények és alázatosak a médiumok is. Mi minden lehetőséget, amit kihasználunk, igyekszünk a magunk részére felhasználni, hiszen csak a lehetőségekben van meg a választás, és azokban, amelyeket mint kész lelki eredményeket a kör tagjai már kidolgoztak és szolgálatra felkínáltak.
Amely léleknek csak az a vágya, hogy az átlagból kiemelkedjen - és így az érdeklődést magára vonja - az már eleve elvetendő, mert ez többet árt, mint használ, nemcsak az embereknek, hanem a szellemeknek is.
Ha megfelelő harmonikus egységet képez egy kis társaság, ha csak egy-két egyén van is köztük, aki testileg és lelkileg is alkalmas a szellemekkel való összeköttetésre, sokkal nagyobb eredményt lehet elérni kisebb tehetséggel is, mint nagy rátermettséggel, de kevés jóakarattal.
Miután minden Istennél van, és mindennek, így a médiumnak és a médiumitásnak is meg kell hagyni azt a területet, amelyben a médium otthon van lélekben; nem szabad ugyan vadon hinni, de nem szabad lerombolni sem a médium lelki környezetét, azaz, ami őt lélekben befolyásolja, tehát nem szabad lerombolni azokat az igazságokat, amelyek ma még egy-egy embercsoportot táplálnak, ameddig nem tudunk nekik nagyobb és tisztább igazságot adni, mégpedig abban a formában, amelyben elfogadhatja és magáévá teheti.
A következőkben arról kapunk eligazítást Tanítónk részéről, hogy a megnyilatkozó szellemlények hol és miként kapcsolódnak a médiumhoz.
A szellemi vezető a léleknek mindig azon a részén kapcsolódik a médiumhoz, amely leginkább nyitva van a felső világ számára.
A szellemi vezetést ugyanis úgy kell elképzelni, hogy a szellemi vezető az én-nek csak a legmagasabb felé törekvő részéhez kapcsolódhat, és az a rész mindig nyitva áll a vezető számára. ő bezárhatja és kinyithatja azt olyan módon, hogy az más szellemek részére úgyszólván hozzáférhetetlenné válik, s ha ezt – akár testi egészségének megóvása érdekében – jobbnak látja a szellemi vezető.
Az átlagember szelleme, akinek még nincsenek magasabb rendű lelki és szellemi törekvései, aki az igazságnak még csak egy kicsiny hányadát képes magában feldolgozni, ami éppen csak az ő létének anyagi vonatkozásában köti le gondolatait: a rekeszizom (diafragma) vonalában kapcsolódik a médiumhoz, mivel ez tulajdonképpen az anyagi és lelki életnek a választó vonala, ennélfogva ez a legalkalmasabb pont a kapcsolódásra.
A magasabb érzelmi szférákat betöltő szellemek a szív tájékán kapcsolódnak és inkább az érzelmi világot ragadják meg. Azért egy erre alkalmas médiumon keresztül ugyanaz a szellem inkább csak az érzéseit képes kifejezni.
Azok a szellemek, akik ezeket az érzéseket is legyőzték, helyesebben mondva átnemesítették, átfinomították, inkább a hátsó agyon keresztül veszik igénybe az idegszférát, és ezen keresztül befolyásolják a gondolkozó központot. Ezek inkább a gondolati világukat tudják kifejezni ugyanazon médium által.
A médiumokkal kapcsolatos tudnivalókban elérkeztünk ahhoz a részhez, ahol Névtelen Szellem felhívja a figyelmünket a médiumitás, illetve az eszközzé válás nehézségeire, sőt veszélyeire, valamint a médiumi karakter különbözőségeire.
Annyi bizonyos, hogy túl zaklatott idegéletű és túl erős és gyorsan alakuló fantáziával rendelkező emberek nem alkalmasak médiumi közlemények átvételére, mert a passzivitás hiányzik belőlük, vagyis csak igen kis mértékben van meg, és az impressziókat a saját szellem gyors fantáziájával tökéletlenül alakítja, illetőleg kerekíti ki. Ezért én azokat, akiknek erős vonzásuk van a szellemvilággal szemben, de nem látom a felsőbbrendű énjükben a garanciát arra nézve, hogy ellent tudjanak állni, mindenkor lebeszélem a médiumitás kifejlesztéséről.
Nagyon sokszor nem is helyes és nem is törvényes az ilyen médiumitást felszabadítani, mert az ilyenfajta médiumitás nagy részben, mondhatni 90 %-ban, súlyos veszélyeket rejt magában:
megőrülés, megszálltság lehetőségét, vagy legalább is a szenvedélyekben való tobzódást vonhat maga után. A szeretetben gyenge emberek számára egyáltalán nem találom helyesnek a médiumitás kifejlesztését.
Minél nyugodtabb és passzívabb a médium, annál jobban befolyásolható, annál tisztábban jelenik meg a szavakban a szellem gondolata. Ez sokaknál gépiesen történik. A különbözőség a médiumi leadások között azért van, mert nem egyforma hatások váltódnak ki a médiumokban. Minél több valakinél az anyagi élet befolyása a tudatra, annál kevésbé élethű az átvétel és a szavakban való kifejezés.
Általában a médiumok kétfélék. Az egyik rész örökösen kételkedő és félszeg, míg a másik rész vakon hívő és bizonyos képzelgéssel vegyes hiúság rabja. Az ilyenek mindig bátrak, sőt sokszor vakmerők; az óvatosságot egyáltalán nem ismerik, vagy ha ismerik is, elfelejtik alkalmazni a hit kérdésében. Így aztán többet ártanak az ügynek, mint használnak. Kárba vész a jóakaratuk, buzgólkodásuk, mert az alapos munkát végző szellemek nem fogadják szimpátiával az ilyenek közeledését és így azoknak a tolakodó szellemeknek eszközeivé válnak, akik hangzatos nevek alatt kétes értékű bölcselkedésekkel halmozzák el őket csak azért, hogy szereplési vágyukat kielégítsék és magukat csodáltassák. Sőt az ilyenek nem csak kétes értékű, hanem egészen hamis irányú utasításokat sem átallanak leadni, különösen, ha látják, hogy az emberek mindent kritika nélkül elfogadnak.
A következőkben Tanítónk megkísérli közel hozni, megértetni velünk magának a médiumitásnak a lényegét.
Azt mondhatnánk a ti nyelveteken, hogy ez olyan természeti tünemény, amelyet sem megfejteni, sem megmagyarázni nem vagytok képesek. Azért tehát csak úgy vegyétek ezt a dolgot, mint olyan meggyőződést, amely egy másik világ létezését, életét és működését adja tudomásul és ennek mintegy meggyőző bizonyítékául szolgál.
Úgy vegyétek, mint Isten ajándékát, de semmi esetre sem olyan állandó képességnek, mint amellyel a ti akaratotok és kívánságotok szerint bármikor és bármely körülmények között ott és azt vehetitek át, amit éppen akartok. Azért tehát legyetek résen a médiumitás törvényén keresztül mutatkozó jelenségekkel szemben, mert ha meggyőző bizonyítékok jelentkeznek is, az értelem- és érzelemvilág számára, mégis minden ember lelkében ki kell alakulnia valami bizonyosság-félének. Ez azt jelenti, hogy nem kell az embernek a médiumitás révén megismert igazságok tekintetében csupán elfogadónak lennie, hanem akár milyen meggyőző és bármilyen bizonyító erővel rendelkező jelenség is az, azt mindig a maga helyére kell állítani szellemi érték tekintetében.
Az egész médíumitás nagyon laza talajon álló tulajdonság Tehát az ember ne legyen vakhitű a szellemvilágból jövő igazsággal szemben se, hanem az emberi énjében is engedjen mindenkor a lélek tiszta vágyódását és tiszta törekvését érvényesíteni. Mi nem adhatunk a médiumnak szavakat, csak érzéseket és gondolatokat, sőt a gondolatokban is sokszor csak olyan formákat, amelyeket éppen rá lehet illeszteni a médium gondolataira.
Nagyon fontosnak tartja a megfelelő kritikai érzék kifejlesztését bölcs Tanítónk, mert ennek hiányában könnyen a nagy nevek bűvöletébe esik az eszköz, és ez a hiszékenység a manifesztáción keresztül megtéveszti az ülésen résztvevőket vagy a közlemény olvasóját is.
Nemkülönben fontos a testi tudat kifejlesztése és tovább építése a médium részéről azért, hogy a megnyilatkozások világosak, tiszták és jól érthetők legyenek.
A kritikai érzéknek hiányában fordul elő nagyon sokszor spiritiszta üléseken és egyes médiumoknál, hogy olyan neveket említenek, amelyeknek hordozóit nagyoknak, bölcseknek igazaknak, sőt szenteknek tartották és tartják az emberek.
Pedig nem az egyéni szellem van vele, aki azt írja, vagy mondja, hanem csak az a gondolatforma, azok az érzésrezgések, amelyek azt a földön élt emberszellemet annak idején megragadták, és azzá tették, akivé lett.
Mert hiszen Istennek ugyanaz a lelke, ugyanazokat a gondolatokat és érzéseket bocsátja lélekről-lélekre, tovább és tovább, s látva a médiumnak a név után való vágyódását, annak ellenére, hogy nem ők írják, vagy mondják, előáll az a kényszerőség (anélkül, hogy hazugságról, vagy az igazság megmásításáról lehetne beszélni), hogy egy névnek a cégére alatt jön létre a megnyilatkozás, amely névvel a médium saját szelleme ruházza fel az isteni léleknek azt a kiáradását, amely rajta keresztül működik.
Azért szükséges a testi tudatrész kifejlesztése, hogy a benső ezen át fejezhesse ki magát. Ez a tudatrész a test öntudatának lerakott mennyisége, ezen keresztül lehetséges beszélni, azaz a gondolatokat kifejezni, és ezen keresztül lehet a dolgokról képeket alkotni a képzelet világában. Tehát a tudatnak ez a szűrőképessége az a médiumi tulajdonság, amelyen keresztül a lélek áthozza azokat a tapasztalatokat, azokat a fogalmakat, amelyeket beleírunk, belenyomunk, vagy hogy úgy mondjam, belerajzolunk, belevetítünk a médium lelkébe. A tökéletlenül képzett tudat tökéletlenül adja azokat vissza. Azután ha ez a tudatszűrő sűrű, tudniillik nagyon el van a szellem határolva a test által úgy, hogy nem tudja magát olyan tökéletesen kifejezni (most a saját egyéniségről beszélek), akkor csak olyan félig művelt, félig képzett eszköz lesz a saját egyénisége számára is.
A médiumokkal szemben kétféle eshetőség lehetséges, éspedig mind a kettő káros. Az egyik az, hogy a médium saját magának mindent elhisz, és ugyanebbe a tévedésbe esnek az őt körülvevő hallgatók is. Ebből származhat a csalhatatlanság érzése, a hallgatókban pedig a vakhit. A másik pedig az, amikor túlságosan éles kritikával élnek, amely visszautasításban, vagy gúnyolódásban nyilvánul meg. Ez viszont a médium lelkében a saját képességeibe vetett hit megrendüléséhez, esetleg tökéletes megsemmisüléséhez is vezethet. Mert a médiumitás annyira sokféle, hogy még árnyalatilag is különböznek a hasonló természetű médiumitások. Mert hiszen nem egyformák az emberek, nem egyforma a lelkület, nem egyforma az érzés és a fluid, ennélfogva nem egyformák a médiumi képességek sem.
Így aki médium, de ezzel az adományával nem áll az Úr szolgálatában, annak jobb lett volna, ha a médiumitását elzárták volna, és nem nyitották volna ki a szellemvilág felé. Vannak, akiket a kísértés visz rá, hogy médiumizáljanak. Ezt a kísértést néha az anyagi érdekek képezik, sokszor egy kis hiúság, bizonyos hatni vágyás, szereplési, feltűnési vágy, stb. Van rá eset, hogy a lélek vakhitű rajongása is felszínre hozza az önámító médiumi kijelentéseket.
Tehát első feltétel, hogy a közlés valóban manifesztáció legyen, nem pedig animizmus; a második feltétel, hogy feleljen meg az igazságnak. Ezért csak azt kell elfogadni, ami mindenképpen lelki haszonnal jár, mert ha ez hiányzik, akkor az ülésezés céltalan.
A médium ne adjon tanítást olyan kérdésekben, amelyeknek horderejét még nem ismeri és nem is ismerheti, mert lelki és szellemi fejlettsége még nem emelkedett odáig.
Minél sokoldalúbban csiszolt a lélek a tanulás és a tudás következményeképpen, annál kevésbé hozzáférhető az idegen akarat számára, annak az öntudatlanul hatásokat felvevő rétege, mert hiszen ez is fel lett használva az egyén lelki munkájához. Az ilyen ember gondolatainak képzésére, a saját szellemi munkálkodására annyira igénybe veszi lelkének minden részét, hogy a tudatalatti énben nem marad felhasználatlan erőmennyiség, mert arra neki magának szüksége van.
A békesség és a megnyugvás időszakaiban haladhat a lélek a jóban, akkor hozhatja magából felszínre azt, ami benne megért, illetve ami kialakult benne. Ez az az idő, amikor maga körül telehinti a világot lelkének eredményeivel; és ha ezek Istennek tetszők - akár érzések, akár gondolatok vagy cselekedetek formájában nyilatkoznak meg - akkor ezek számára áldást hozók.
+ + +
Ha a médiumok, illetve médiumitással rendelkező személyek kicsit többet törődnének önmaguk képzésével, úgyszintén ezt tennék a szellemtannal foglalkozó körök tagjai is, akkor lehetővé válna olyan manifesztációk létrejötte, amelyek megvilágosítanák, előbbre vinnék, fellendítenék országunk szellemtannal foglalkozó köreit. Ezáltal lehetővé válna a ma még sajnálatosan atomizálódott szellemi mozgalmak, egyesületek egymáshoz való közelebb kerülése. Kiszűrhetőbb lenne a sok megtévesztő csaló, a szellemi adományokat pénzért áruló fekete-mágus, az ellentét szolgálatában álló siserehad.
Ma még sok az önhitt, megbízatásában tetszelgő médium. Némelyikük egyenesen prófétának képzeli magát. Miután már az ószövetségi próféták által is jelzett utolsó idők vége felé járunk, sokan várják a Megváltó újbóli eljövetelét.
Némelyik szellemlény egyenesen Jézusnak adja ki magát, és a megdöbbent hallgatóságnak szóvirágoktól hemzsegő, gyakran megtévesztő közleményt nyilatkoztat ki, a meghatódott médiumon át.
Nem olvastam még olyan szellemközleményt, amelyet Jézus személyesen jelentett ki médium útján, és ami felért volna az Újszövetségben megírt jézusi tanítással.
A médiumi megbízatást nagyon komolyan kell venni, mert a médium személye és különleges képessége tulajdonképpen híd az ember és szellemvilág között.
A médium Isten kegyelmének hordozója és közvetítője az emberek felé. Ehhez a hivatáshoz a megbízatás a láthatatlan világból érkezik. Ám nemcsak hivatás, hanem egyszersmind szolgálat is. A médium szolgálja a megbízót: Krisztust és azt is, akinek az érdekében vállalta a megbízatást: a földi embert.
Felmerülhet a kérdés: - és ezért a felelősségteljes szolgálatért mi a fizetség - mert hiszen a megbízónak nincsenek forintjai. Forintjai ugyan nincsenek, de olyan különleges értékei bőven vannak, amelyek pénzen meg nem vásárolhatók, mert nem anyagiak és egyetemes értékűek. A láthatatlan megbízó ilyen értékekkel fizet többek között a szolgálattevőnek, mint például: életkörülményeinek bölcs elrendezése, lényeglátás képességének kifejlesztése, belső béke és kiegyensúlyozottság elérése, szellemi védelem nyújtása és így tovább!
Aki már részesült valaha ilyen, vagy ezekhez hasonló értékekben, az tudja ezeket igazán megbecsülni, mivelhogy mennyei származásúak. Végezze tehát minden médium tisztán és becsületesen Istentől kapott megbízatását, hogy részesülhessen a mennyei kincsekben.
forrás:asztralfeny.hu
- - - - -
körvezető: Kotányi Ottó
forrás: Evangéliumi Spiritizmus
EGY SZENVEDŐ APÁCA AKINEK ELVETTÉK GYERMEKÉT
A MÉDIUM ISMERETLEN - videó
körvezető: Kotányi Ottó
forrás: Evangéliumi Spiritizmus
