Mint a láthatatlan öröklét kicsi része - két ember együttműködése közben - észrevétlenül
helyet foglaltunk az anyaméhben. Később jeleztük, hogy megjöttünk. Édesanyánk
segítségével emberi formát öltöttünk.
Megszülettünk, felépítettünk magunknak egy testet. Mivel a látható anyag felett hatalmat
kaptunk, a testünk mutatja be, hogy mennyire értjük, hogy az élet mi magunk vagyunk.
A testünk az a látható anyag, amelyet mi mozgatunk. Tudjuk azt is, hogy a testünket, amíg
benne vagyunk, tisztelni és szeretni kell. Olyan sokszor mondom, de nem lehet elégszer, hogy
a testünk minden pici atomja az örök élet hordozója. Megsemmisülés nem létezik. Az élet
megszüntethetetlen. A testünk addig mozdul, míg benne vagyunk. Tehát a láthatatlan,
megsemmisíthetetlen örök élet mi magunk vagyunk.
Ha eljutunk oda, hogy úgy érezzük, hogy e testben nincs már több feladatunk, köszönettel
hagyjuk el, hogy eddig hordozott. Ha bárki a hozzátartozóink közül, akit nagyon szeretünk,
eljut oda, hogy a feladatát a jelenlegi testi formájában elvégezte, de mi szeretnénk még
magunk mellett tartani, úgy gondoljuk, hogy fájdalmunkban őt sajnáljuk. De ha megértettük,
hogy az élet örök, és csak az állandóan változásban lévő testét hagyta el, akkor észrevesszük,
hogy saját magunkat sajnáljuk, hogy milyen jó volt, amikor még volt nekünk.
A test elhagyásával minden gondunk megszűnik. Nagyon érdekes élmény most számomra,
hogy amikor mondom valakinek, akinek az édesapja hagyta el a testét, hogy most csak
visszament az örök hazába, oda, ahonnan jött, az örök otthonba, akkor meglepődve mondta
nekem:
Nahát, apukám az utolsó perceiben folyton azt hajtogatta, hogy hazamegy, haza akar
menni. Mi azt hittük, hogy nincs magánál, hiszen itthon van.
De milyen csodálatos, úgy látszik, az ember a végső perceiben megérzi, hogy most megy
haza, vissza ahonnan jött, a láthatatlanba, ahonnan időközönként kiruccanunk. Újra
megjelenünk valamilyen látható formában, de hogy mik voltunk, vagy mik leszünk a
következőben, ezeket jobb, ha nem akarjuk megmagyarázni. Így sohasem tévedünk. A lényeg
az, ahol most a jelenben vagyunk. Tudjunk úgy élni, hogy hozzuk ki magunkból mindazokat a
képességeket, amelyekkel születtünk, saját magunk és környezetünk örömére.
A jelent próbáljuk mindig széppé, hasznossá, tartalmassá tenni úgy, hogy jól érezzük
magunkat a saját egyszemélyes lakhelyünkben, testünkben és azok is, akik velünk vannak.
A múltat nem élhetjük, az elmúlt. A jövő meg még nincs. A jelen soha nem hagy el minket. Ha a
jelenben mindig tudjuk úgy irányítani minden gondolatunkat, minden tevékenységünket, hogy
képesek legyünk magunknak úgy örömet szerezni, hogy az másoknak is örömére, hasznára
váljon, akkor a világ legboldogabb, és legszerencsésebb emberei közé helyezhetjük magunkat.
Elmondhatjuk magunkról:
A boldogság magam vagyok,
agyvérszegény sosem vagyok.
Mellkasomat domborítom,
fejemet a helyén hordom.
Gondolatom irányítom,
frissen tartom véráramom.
Rossz szokásaim elhagyom,
tartósítom boldogságom.
Mert ki megérti, hogy mit tehet,
az mind a boldogság lehet.
Érezzük, hogy élünk itt a légben,
lebegünk a fénylő nap tükrében.
Életerő átölel visz magával
kedvesen, szerelmesen.
Ha nem akarjuk megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, megváltoztatni a
megváltoztathatatlant, és nem ruházunk fel senkit olyan képességekkel, amellyel az nem
rendelkezik, és magunktól sem várunk soha többet, mint amire az adott pillanatban képesek
vagyunk, akkor soha nem érezzük magunkat csalódottnak.
Tudjuk magunkról azt, hogy az emberi tudat az emberi elme fejlődése beláthatatlan, mert
amíg ép aggyal, tudattal rendelkezünk, addig mindig fejlődőképesek vagyunk.
Gondoljunk mindig arra:
Reggel, ha kinyitom szemem,
Érzem fény árad belőlem,
Tudok szeretetet adni,
Így jó „Boldogságnak” lenni !
Te is, ha kinyitod szemed,
Érzed fény árad belőled,
Tudjál szeretetet adni,
Oly jó ,,Boldogságnak” lenni!
Ha elhagyjuk a testünket,
Tovább élünk, mint ,,Szeretet”
Azokban, akik szeretnek,
Ők is ,,Boldogság” lehetnek!
Végtelen szeretet örömélményével:
Etka Anyó
- forrás: hahota.lapunk.hu -
Etka Jóga - videó
Kártyikné Benke Etka (1920-2013) szív-és gerincbetegséggel született, kiskorától kezdve el volt tiltva a mozgástól. 55 éves koráig élt betegségtudatban. Azután megismerkedett a Szegeden élő Dr. Kenyeres Károllyal, aki a hatha-jógát ajánlotta a fájdalmai, betegségei megszüntetésére. Etka számtalan keleti és nyugati mozgáskultúrát kipróbálva, a hagyományos tanítások gyakorlásával is remek eredményeket ért el. Néhány év múlva tanítani kezdett. A foglalkozásokon résztvevők azonban arra döbbentették rá, hogy nem lehet elvonulni a családtól vagy a mindennapi élettől, hogy a jógát, meditációt, gyakorolják. Akkor kezdett Etka azon gondolkodni, hogy miképp lehet a testet frissen tartani, az egészséget megőrizni vagy visszaszerezni mindennapi tevékenységeink közben is.
Felismerte, hogy az ember éppúgy jött a világra, mint minden más gerinces élőlény: azzal a képességgel, hogy tudtunk levegőt cserélni, természetesen táplálkozni, frissen, fáradhatatlanul mozdulni.
Mi a módszer lényege?
Etka Anyó módszerének lényege, hogy felismerjük: a természetes légzés, testtartás és mozgás mindenki számára elérhető, kortól, nemtől, világnézettől, egészségi állapottól függetlenül. Az újratanulás begyakorlásával tapasztaljuk, hogy bármely fizikai vagy szellemi tevékenységünket könnyedséggel végezzük.
Ki végezheti az Etka-Jóga Erőgyűjtő Módszert?
Mindenki! Aki már - vagy még - fel tudja fogni, hogy mit tehet önmagáért!
Amikor a nap 24 órájában tudjuk az egész testünkben az ősi légcserét és a véráramunkat frissen tartani, akkor szabadon átjárja minden testrészünket a kozmikus energia, mely maga az élet. Felismerjük, hogy testünk láthatatlan irányítója mi magunk vagyunk, testünk az a látható anyag, melyet mi mozgatunk.
Etka anyó - a pozitív gondolat erejéről - videó
forrás: Máté Kozák
