Az ego - a tudat
félelmet ismerő része - konfliktust és különállást akar, mert ezek jelentik
táplálékát a túléléshez. A béke, a belső nyugalom az ego halálos ellensége. A
szeretet és a béke pedig annyira összefonódik egymással, hogy külön-külön nem
használhatók. Nem élhetjük át a szeretet ölelését, amíg bensőnkben békét nem
teremtünk. Csakhogy ennek a békének semmi köze sincs ahhoz, ami körülöttünk a
világban történik.
Hallottam egy szép
történetet, amely jól illusztrálja ezt:
Élt egy pap Svájcban;
hatvannégy éves volt, közel járt a nyugdíjhoz, vizsgálat alá vette hát életét
és az Istenbe vetett hitét. S miközben ezt tette, rengeteg kételye támadt
önmagával és a valósággal kapcsolatban. Annyira levertté vált, hogy
elhatározta: Istent szögre akasztja, és kér egy másik papot maga helyett. Ettől
kezdve a kocsma látogatása lett a fő tevékenysége.Pár nappal e változások
beállta után egy asszony, a gyülekezetének tagja üzent neki, hogy meghalt a
férje. A haláleset alig két házzal odább történt; a pap azonnal odasietett.
Pontosan tudta, mit kell ilyenkor mondania, hiszen sokszor volt már hasonló
helyzetben.
Csakhogy épp amikor
szóra nyitotta volna a száját, megszólalt benne egy belső hangocska: - Ne mondj
semmit, csak arra a szóra gondolj: „béke”. - Eltelt öt perc, a pap újból el
akarta kezdeni a szokásos beszédet, de megint ugyanazt az üzenetet kapta. Így
múlt el egy teljes óra. Akkor az özvegy szólalt meg. Azt mondta: nem érti, mi
történt. Itt fekszik a férje holtan, és ő mégis olyan békességet élt át,
amilyet soha életében. A pap megnyugtatta: ő ugyanezt tapasztalta. Először
érezte meg, mit jelent Isten békéje. Jusson eszünkbe minden nap, minden
percben, minden másodpercben, és kiváltképp jusson eszünkbe minden reggel,
amikor felkelünk, hogy ha önmagunk számára elfogadjuk a békét,akkor a világon
minden eleven lélek egy kis békéhez jut. Így alakul át a világ, nem pedig
úgy,ha megtámadjuk azokat, akik a támadás pártján állnak.
(Dr. Gerald G.Jampolsky-
A szeretet tanítása)
