Minden
létezőnek megvan a saját individuális ritmusa, a növekedés és csökkenés.
Mindennek megvan a maga árapálya. Az inga ugyanannyit lendül ki jobbra, mint
amennyit balra. Minden szélsőséget egy ellenirányú szélsőség egyenlít ki.
A ritmus
törvénye a teremtésben mindenütt kifejezésre jut. A nappal után az éjszaka
következik, és fordítva, a születést követi az elmúlás, amely egy újabb
születésnek a kezdete. A legapróbb kis részecskének is megvan a maga
individuális ritmusa. Az egész lét egy állandó ki- és beáramlás, amely két
pólus között jön létre, ezért a ritmus törvénye szoros összefüggésben áll a
polaritás törvényével. Ez a törvény érvényesül a különféle kultúrák
születésében és letűnésében, valamint az ember szellemi, lelkiállapotában is.
Ezért volna kívánatos, hogy mindenki találja meg a maga individuális ritmusát,
és ne annak ellenében éljen, hogy ekképpen felfelé ívelő szakaszában saját
ritmusunk lendítsen előre bennünket.
Az
aktivitás a pihenés és lazítás szakaszaival váltakozik, és együttesen hozzák létre
a harmóniát. Ha saját ritmusunk felfelé ívelő szakasza által magasabb
tudatszintre kerülünk, és ott maradunk, a kikerülhetetlen ellenirányú lendület
nem sodor magával, a következő felfelé ívelő szakasszal viszont ismét
magasabbra vitethetjük magunkat. Ez a törvény az ember örök létezését
biztosítja, függetlenül attól, hol van: születés, halál és újjászületés között
mozog folytonosan, hiszen az élet örök.
(Kurt
Tepperwein)
