A teljesség törvénye
azt jelenti, hogy az élet teljessége szellemi örökségként áll rendelkezésünkre,
éspedig minden pillanatban. Csakhogy hibás szellemi beállítottságunk és csekély
hitünk külső és belső gazdagságunkat korlátok közé szorítja. Mihelyt azonban az
ember felismeri Igaz Valóját, és birtokba veszi szellemi örökségét, a teljesség
törvénye manifesztálódni fog az életében.
Aki ezt a törvényt teljes egészében
megérti, az többé semmiben nem fog hiányt szenvedni. Jézus mondta: "Mert
akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije
van." (Máté 13,12) Amikor felismerjük, hogy az élet kész a teljességre,
azzal már meg is jelenítjük. Ennek a felismerésnek azonban csak akkor van
értelme, ha ettől kezdve egész életünket a "belső teljesség"
megnyilatkozásává tesszük. Aki azonban ezt a "belső teljességet" nem
ismeri fel, saját maga áll sikereinek útjába, megakadályozván, hogy az élet
teljessége manifesztálódhasson. Ilyenkor már mit sem segít a nagy igyekezet, a
görcsös pozitív gondolkodás vagy a rebbenő ima, az élet ugyanis csak a belső
valóságot tudja a külső valóságban visszatükrözni. Ismerjük hát fel, hogy
legbensőbb természetünk szerint gazdagok és sikeresek vagyunk! Ha ennek a
felismerésnek az értelmében élünk, az élet teljességét mágnesként fogjuk
magunkhoz vonzani. Számtalan út és lehetőség van. Mindaz, ami velünk történik,
valójában lehetőség arra, hogy rajtunk keresztül a teljesség
megnyilvánulhasson. Ne hagyjuk, hogy a külső kép megzavarjon bennünket, mert
még ott is vannak lehetőségek, ahol nyomát se látjuk. Bármennyire is úgy tűnik,
hogy a külső realitás ellentmondásban áll a belső képekkel, bármilyen súlyosnak
tűnnek a körülmények, a teljesség igenlésével fölébe emelkedünk és
átváltoztatjuk.
Csakhogy semmiféle
erőfeszítés és pozitív gondolkodás nem vezet eredményre, ha legbelül folyvást
arra gondolunk, milyen korlátaink vannak, és mi mindenben szenvedünk hiányt.
Vagy ha mindezt "karmikus" okokra hivatkozva jogosnak tartjuk. Magát
a karmát is bármely percben megváltoztathatjuk, és senki sem kényszerít
bennünket arra, hogy továbbra is tudattalan magatartásminták áldozatai
maradjunk. Gyakran azonban úgy érezzük, nem érdemeljük meg, hogy valóban a
teljességben éljünk, ezzel azonban megakadályozzuk, hogy megmutatkozzék, amit
az élet számunkra készséggel felkínál.
Az elfogadás azonban
csupán a törvény egyik oldala, a másik az adás. Aki csak a törvény egyik felére
figyel, önzésével érvényteleníti a törvényt: "Aki nem ad, nem is kap, aki
nem vet, nem is arat." A teljesség törvénye ugyanis csak olyan mértékben
lehet hatékony, amilyen mértékben mi megnyitjuk magunkat, hogy rajtunk
keresztül a teljesség manifesztálódhasson. Úgy tudom megnyitni magam, hogy
feloldok magamban minden olyan tudatos vagy tudattalan gondolatot, amely
korlátaimra vagy hiányosságaimra vonatkozik, nehogy én magam akadályozzam a
törvény érvényesülését. Megnyitom magam, és adok mindent, ami csak tőlem telik,
s bár közülünk sokan már az anyagiakról is nehezen mondanak le, ennél sokkal
fontosabb, hogy egoizmusunktól megszabaduljunk, és minden erőnkkel az egész
szolgálatába álljunk. A teremtés szolgálatának óhaja a szeretetből fakad.
Ahhoz, hogy a
teljességnek maradéktalanul részese lehessek, kis énemet át kell adnom Igaz
Valómnak, a bennem lakozó Istennek. Jézus azt mondta: "Ha megmaradtok
énbennem, akkor bármit akartok, kérjetek, és megadatik nektek" (Ján.
15,7).
Ezt a hozzáállást akkor
is meg kellene őriznünk, amikor már sikeressé váltunk, és bőségben,
teljességben élünk. Csak így tud áradni a bőség, csak így tudjuk nemcsak
elérni, hanem meg is tartani, sőt megsokszorozni, bölcs szokássá tenni. Csak
így tudjuk megnyitni magunkat, hogy az élet rajtunk keresztül a maga
sokféleségében kifejezésre juthasson, és mások hasznára is szolgálhasson. Akkor
lesz a bőség, a teljesség állandó vendég nálunk, ha megértjük, hogy mi is
teremtők vagyunk, és a világ jobbításában magunk is hathatósan részt veszünk.
A bőség, a teljesség
természetesen nemcsak azt jelenti, hogy van mindig elég pénzünk, bár
természetesen ez is hozzátartozik, és azzal, hogy megvetjük a pénzt, elzárjuk
magunkat a bőség áradása elől. Ám a bőség leginkább mégiscsak a láthatatlan
hétköznapi eseményekben mutatkozik meg, harmonikus kapcsolatainkban éppúgy,
mint szellemi felismeréseink tömegében. Aki a teljességben él, annak mindig
minden rendelkezésére áll ahhoz, hogy létét tökéletesen kifejezésre juttassa. A
mindenbe beletartoznak a leckék is, amelyeket az élet kínál számunkra, hogy
tanuljunk és fejlődjünk. Aki a teljességben él, az valóban bőségben,
teljességben éli életét, és élete minden aspektusa harmóniában van.
(Kurt Tepperwein)
