Minthogy
a fizikai test túlságosan rövid élettartamú ahhoz, hogy létfeladatunkat el
tudjuk végezni, és Igaz Valónk tökéletességét a legtökéletesebben kifejezésre
tudjuk juttatni, ezért mindaddig újabb és újabb lehetõséget kapunk, míg
létfeladatunkat el nem végeztük.
Mindig
újabb és újabb testet öltünk magunkra, s ez a test olyan, mint az iskolai
egyenruha. Amit mi életnek nevezünk, az ugyanis valójában az "élet
iskolájának" csupán egyetlen napja. Ahogy az iskolában újabb és újabb
leckét kell megtanulnunk, az életben is pontosan azt a leckét osztja ki ránk
"osztályfõnökünk", dr. Mindennap, amit még nem tanultunk meg, és a mi
tudati állapotunknak megfelel. Így lehetõségünk nyílik arra, hogy újabb és
újabb felismerésekre tegyünk szert, amivel biztonságosabban tehetjük meg a
következõ lépést, mígnem egy szép napon készek vagyunk és képesek vagyunk az
utolsó lépés megtételére ahhoz, hogy tökéletessé váljunk.
Két "iskolai nap" között "hazamegyünk", és elvégezzük a "házi feladatunkat", azaz betakarítjuk egy élet termését, kiértékeljük, és felkészülünk a következõ "iskolai napra", miközben erõt gyûjtünk, és újabb képességekre teszünk szert, melyekre majd a következõ élet során szükségünk lesz. S amikor eljön az ideje, fogjuk a "sorshátizsákunkat", és nekivágunk, hogy megkezdjük az újabb "iskolai napot".
Két "iskolai nap" között "hazamegyünk", és elvégezzük a "házi feladatunkat", azaz betakarítjuk egy élet termését, kiértékeljük, és felkészülünk a következõ "iskolai napra", miközben erõt gyûjtünk, és újabb képességekre teszünk szert, melyekre majd a következõ élet során szükségünk lesz. S amikor eljön az ideje, fogjuk a "sorshátizsákunkat", és nekivágunk, hogy megkezdjük az újabb "iskolai napot".
Mindaddig,
amíg önakaratból cselekszünk, újabb és újabb okokat idézünk elõ, s bár a
pozitív okok pozitív következményekkel járnak, a negatívok negatívval, mindenképpen
inkarnálódnunk kell, hogy az adott következménnyel szembesüljünk. Mihelyt
feladjuk önakaratunkat, és engedjük, hogy beleolvadjon a teremtésakaratba,
eloldozzuk magunkat az újjászületések körforgásától, és szabadok vagyunk.
Igazán szabaddá azonban csak akkor válunk, amikor a hetedik születést is
megértük.
(Kurt
Tepperwein)