2013. április 14., vasárnap

A Szeretet


Úgy vélem, a szeretet a mindenség leginkább félreértett érzelme. Az embereknek legalább a fele nem tudja, mi az igazi szeretet. És az embereknek legalább a fele soha nem is tapasztalta meg. Ha csak egyetlen pillanatra megtapasztalnák, milyen a valódi szeretet, soha többé nem élnénk úgy egymással, ahogy élünk. Soha többé nem művelnénk azt egymással, amit művelünk. Soha többé nem hagynánk figyelmen kívül, amire most ügyet sem vetünk. Soha többé nem hagynánk, hogy úgy menjenek a dolgok, ahogy mennek.




Az első nehézséget persze az okozza, hogy soha nem tanultuk meg szeretni magunkat. Ez a legeslegelső gond. Csak másnak tudjuk adni, ami adnivalónk akad. És ha nincs szeretetünk itt, akkor nincs mit odaadnunk. Annyira kézenfekvő... egyenesen zavarba hoz, hogy itt ismételgetem, hiszen olyan, de olyan nyilvánvaló. Mit is mondhatnék végezetül a szeretetről? Próbáljátok ki. De ne próbálgassátok, hanem próbáljátok ki teljesen. A lehető legteljesebben! Próbáljatok meg szeretni valakit, csak egyszer, csak egyetlenegy embert, mindenféle feltétel és korlátozás nélkül. Minden elvárás nélkül, úgy, hogy semmit sem vártok viszont érte. Legalább egyszer próbáljatok meg így szeretni valakit. De vigyázzatok! Mert ha csak egyszer megteszitek, és megérzitek azt az érzést, bizony mondom, menthetetlenül rászoktok!
(Neale Donald Walsch)