Hogyan mélyítheted el a kapcsolatodat elhunyt
szeretteiddel?
Gyakran hallom azt a
kérdést, hogy vajon jól vannak-e azok, akik már eltávoztak közülünk. Nem
nehéz rájönni, miért kérdezgetjük ezt: félünk, hogy valamelyik szerettünk – szó
szerinti vagy átvitt értelemben – pokolszerű helyre került. A „beszélgetéseim”
mégis azt mutatják, hogy szinte mindenki, aki már meghalt, teljesen jól van, köszöni szépen.
Csak velünk akad némi kellemetlenségük, különösen, ha annyira beleragadunk a
gyászba, hogy megszállottá válunk, vagy lebénulunk érzelmileg. Folytatják az
életüket, és tőlünk is ugyanezt várják. Ha mi a gyászunkkal gátoljuk a
spirituális fejlődésünket vagy a boldogságunkat, azzal az eltávozottat is
visszatartjuk.
Biztonsággal
megállapíthatjuk, hogy a legtöbb ember egyetlen problémája a mennyországban… mi
vagyunk! Ha mi boldog, termékeny életet élnénk a távozásuk után is, szeretteink
énekelve, ujjongva ünnepelnének velünk.
A lelkek csodásan érzik
magukat odaát. Amint a testünktől megválunk, búcsút mondhatunk minden
betegségnek, sérülésnek vagy akár a mozgásképtelenségnek. A lélek sértetlen és
makkegészséges. Mindenki ugyanúgy önmagának érzi magát, de a földi korlátok
nehézkessége és fájdalmai nélkül.
A mennyben a lélek érzelmileg is remekül van. Nincsenek többé pénzügyi vagy időbeli megkötések,
megszűnik a nyomás és az aggodalmak (hacsak mi magunk nem vagyunk túlságosan
vigasztalanok, amivel érzelmileg lehúzzuk eltávozott szerettünket). A mennyben
az ember szabadon kialakíthat magának bármilyen helyzetet vagy állapotot –
beutazhatja a világot, gyönyörű otthont teremthet, önkéntes munkát végezhet, és
szabadon a családjával és a barátaival (élőkkel és elhunytakkal egyaránt)
töltheti az idejét.
|
Sokszor megkérdezik tőlem, mi van akkor, ha
egy elhunyt szerettük haragszik rájuk. Aggódnak, hogy halott barátaik vagy
rokonaik mérgesek rájuk, mert:
* Nem
voltak mellettük az életük vége felé, vagy pont akkor, amikor eltávoztak.
* Részt vettek abban a döntésben, amelynek az eredményeképpen nem tartották őket tovább mesterségesen életben. * Olyan életet élnek, amellyel szerintük az elhunyt nem értene egyet. * Veszekedtek a családban az örökség miatt. * „Megakadályozhatták” volna szerettük halálát, vagy hibásnak érzik magukat benne. * Még nem találták meg, vagy nem szolgáltattak igazságot annak, aki látszólag felelős az adott gyilkosságért vagy balesetért. * Rövid idővel a haláleset előtt vitájuk volt az elhunyttal. |
Az igazság azonban az,
hogy a több ezer közvetítés alatt, amelyet végeztem, soha nem találkoztam olyan
elhunyttal, aki haragot érzett volna a fentiek miatt. Az Égben számos olyan dolgot elengedünk,
ami a földön lehúzott. Világosabban látjuk a többiek valódi
indítékait, ezért elhunyt szeretteid sokkal mélyebben megértik, hogy miért pont
úgy cselekedtél (vagy cselekszel még mindig), ahogy. Ahelyett, hogy
elítélnének, együttérzéssel tekintenek rád. Csak akkor avatkoznak a dolgaidba
(például, ha szenvedélybeteg vagy), ha az életmódod veszélyezteti az életedet,
vagy megakadályozza, hogy beteljesítsd a célt, amelyre születtél.
És ne aggódj amiatt,
hogy a nagypapa figyel zuhanyozás vagy szeretkezés közben. A lelkek nem
kukkolnak.
Arra is találtak
bizonyítékot, hogy a szellemi vezetők nem fizikai, földi valónkban látnak
minket; az energiánkat és fénytestünket érzékelik.
Egyszerűen csak minden
helyzetben megértik a valódi gondolatainkat és érzéseinket.
Mivel a szellemi vezetők pontosan tudják, hogy
éppen mit érzel, és mire gondolsz, nincs okod arra, hogy elrejtsd előlük az
aggodalmaidat.
(Doreen Virtue)
