Bizonyára hallottál már
arról, hogy a szívek összetartoznak. Ha nem így volna, nem kutatnál
szakadatlanul a másik szív után. Folyvást keresed, miként ő is téged. Tudod,
hogy létezik, földre érkezésed pillanatában, sőt annál előbb is tudomásod volt
róla. Ugyanolyan ártatlan, mint te, s nélküled ugyanolyan védtelen, amilyen te
vagy nélküle.
Amikor megszülettél, az Ajándékozótól kaptál egy érzékeny szívet. Font hozzá egy ezüstszálat is. Innenső végét a te szívedhez, túlsó felét ahhoz a másik szívhez kapcsolta, végül összekötötte őket. A két kicsi szívből egy nagy szív lett. Bármilyen távol vagytok egymástól, ez az ezüstszál nem szakadhat el soha.
A Szeretet Palotájában az emberi szívek azonban gyakran összetörnek. Ám miután a nagy szív ismét két kicsi szívre hullik szét, akkor is összetartoznak, mert találkozásuk szent találkozás.
A kicsi magányos szívek olyanok, mint a születő csillagok: pislákoló fényükkel még nem tudnak ragyogni. Te tündökölni jöttél. A szeretet tudása mellett magaddal hoztad a csillagidőt. Te akartad úgy, hogy a Szeretet Palotájában is a csillagidő törvényei szerint élj. Ragyogni jöttél, bár tudtad, a csillagszikrák sugárzása csupán egyetlen pillanatig tart: az egyik fény átadja helyét a másik fénynek.
...
Szeretnéd tudni, mit tartanak az emberek a boldogságról? - Azt, hogy a szépség pillanata örök időkig tart. És miért mennek el a boldogságuk mellett, miközben mindannyian boldog életre vágynak? - Mert legtöbbször a boldogságot próbálják magukhoz csalogatni, s nem ők emelkednek fel a boldog pillanatokhoz.
A boldogság nem más, mint egy vágykép - ekképpen mindenkinek mást jelent, mivel mi mindannyian másképp gondolkodunk. A szeretet mindig veled van, neked csak észre kell venned. Boldogságod olyan lesz, mint a szereteted. Mindennap új életre tudod kelteni, ha akarod.
Akik vágyakozva loholnak a boldog élet után, egy képet kergetnek. A Szem nélkül hogyan vennéd észre, hogy már megtaláltad, csak épp most mentél el mellette. Nemhogy boldog életben, még örömteli percekben sem lesz részed. A boldogság éppúgy, mint a szeretet: tünemény. Jön és megy, éppen azokat hagyja cserben, akik csupán vágynak rá, de semmit nem tesznek érte. Ezért arra kérlek - gondolkozz.
Vegyél a tenyeredbe egy vízcseppet, és próbáld megtartani. Ugyanezt teszed a boldogsággal is: tenyeredbe veszed, de nem vagy képes megőrizni. A Szeretet Palotájában minden egyetlen pillanatig tart. Amit kaptál, egyetlen pillanatig lehet a tiéd, a többit neked kell megteremtened.
Ez az Ezüstszál Tanítása: folytonos teremtés előtt állsz - ezt adta feladatul az Ajándékozó.
(Tatiosz)
