Vajon
mi sarkalná jobban az eljövendő korszak kibontakozását, hacsak nem az, hogy
egyre többször, amikor felébredünk a saját dolgainkkal foglalkozunk. A
megértéseink mélységétől függően, választunk magunknak életcélt. Egyre kevésbé
feszülünk neki a jelenlegi rendszernek, egyre kevésbé folytatjuk a mindennapi
“energia-csatákat” és alkotni kezdünk.
Észrevesszük,
hogy vannak döbbenetesen szép pillanatai a létezésünknek, még akkor is, ha a
mindennapos problémáink egyre inkább az egekig nőnek. Közben meg tudjuk, hogy
mindannyiunknak ott javallott helytállnia, ahol van. Hiába járjuk be a világot,
mindig minden körbe ér és hazatérünk...
Ha
mondjuk szappant szeretnék főzni, mert abban tudom, hogy nincsenek ismeretlen
kemikáliák, és egyébként is voltak ezzel, – engem megváltoztató tapasztalataim,
– akkor a körülöttem élőknek a bensőmből is fogok tudni adni valamit. Ha
technológiai az érdeklődésem, abban is széles a spektrum. Talán ami
megvizsgálandó, hogy mi a köze a természethez és nem utolsó sorban az ember
saját természetéhez milyen módon kapcsolódik. Hogyan illeszkedik abba a
változásba, amelyet ma már senki sem tagadhat. Tágul az ismeret, de valahogy
mégis minden leegyszerűsödik. És egy idő után már azt nem érted, hogy a többiek
miért nem értik.
Erre is megjön a válasz, de ekkor már egyre többször felismered, hogy mekkora értéke van a Te számodra a saját nyugalmadnak. Először harcolunk mindig mások ellen csordába rendeződve, aztán harcolunk másokért, szintén nem egyedül, de ekkor már közösségként. Majd meghagyjuk másoknak a harcokat és tesszük a dolgunkat. Hiszen idő közben nagyon sok sebet kapunk és adunk is.
Erre is megjön a válasz, de ekkor már egyre többször felismered, hogy mekkora értéke van a Te számodra a saját nyugalmadnak. Először harcolunk mindig mások ellen csordába rendeződve, aztán harcolunk másokért, szintén nem egyedül, de ekkor már közösségként. Majd meghagyjuk másoknak a harcokat és tesszük a dolgunkat. Hiszen idő közben nagyon sok sebet kapunk és adunk is.
Az
ember a Földről című filmben, ami ha figyelsz rá, felér egy jó kis agyjógával,
a végső konklúzió, mégis az, hogy; – Az igazság oly annyira egyszerű. De ezért
a LÁTÁSMÓDÉRT az embernek a sebeivel kell fizetni, hiszen ennek megtapasztalása
és folyamatként való megélése, nem a felszíni pezsgésről szól.
A hatalom arról szól manapság, hogy csak semmi nyugalom. Őrizzük meg a pánikot!
A hatalom arról szól manapság, hogy csak semmi nyugalom. Őrizzük meg a pánikot!
A
történelem valóban ismétli önmagát. És itt jön be a képbe, hogy szűkebb
világunk is több síkkal rendelkezik és minden visszavezethető a legegyszerűbb
formában a rezgésekre. Az ember nem más, mint egy rezgés-komplexum, amely
minden egyes esetben egyedi jellemzőkkel bír. Ezekből alakul ki a személyiség,
majd jóval később az egyéniség. Az egyéniség már saját tengellyel rendelkezik
és Önmagán belül is képes látni a személyes rezgésállapotait. Minden ember
egyben, egy energia rendszer is. Ennek az áramoltatásáért felelős például a
meridián háló. Ami meg ezt felügyeli az az immun-rendszer. Ha a meridián
rendszerünk elhangolódik, azt betegségnek nevezzük. Tőlünk függ, milyen úton
járunk, s hogy ezzel az “úttal” mit kezdünk.
Hadd
idézzem megint egy pillanatra Teslát:
“…Ezt
szem előtt tartva, az életben elég korán elkezdtem fegyelmezni magam,
kitervelve egy olyan életvitelt, amelyet a legtudatosabbnak és megvalósításra
érdemesnek gondoltam. Azóta mindennél jobban szeretem a munkámat, így
természetes, hogy addig kívánom folytatni, ameddig csak meg nem halok. Nincs
szükségem szabadságra, vagy arra, hogy véget érjen a munkám. Ha az emberek
olyan munkát választanának, ami megegyezik a természetükkel, a boldogság összes
nagysága mérhetetlenül megnőne a világban. Sokakat elszomorít és elcsüggeszt az
élet rövidsége. Mi értelme van hát, megkísérelni bármit is megvalósítani?,
mondják ők. Az élet oly rövid. Sohase fogjuk megérni a munka befejezését.
Nos, az emberek jelentősen meghosszabbíthatnák az életüket, ha tennének érte valamit. Az emberi lények sok olyan dolgot tesznek, amik egyenesen a korai halálhoz vezetnek.”
(Nikola Tesla)
Nos, az emberek jelentősen meghosszabbíthatnák az életüket, ha tennének érte valamit. Az emberi lények sok olyan dolgot tesznek, amik egyenesen a korai halálhoz vezetnek.”
(Nikola Tesla)
Nagyon
sok mindent tudunk már az életben. Elmével, szívvel és lélekkel is. Mostanában
az történik, hogy szép lassan minden a helyére kerül értelmezésben is.
Meghaladjuk a férfi, vagy női kategóriákat és emberekként, végre sok sok
vajúdás után tesszük a dolgunkat. És akkor megváltozik a világ. – Velünk
együtt.
(Murzsicz
András)