A szellemi úton járás
előfeltételeiről számtalan tanítás ír. Minden vallás és minden irányzat lerakta
a maga alapköveit, azonban elmélyülve a tanításokban észrevesszük, hogy a
szavak és módszerek mögött ugyanaz a szellemi lényeg áll. A felemelkedés útja,
az istenné válás útja az adás ösvénye. Ahogyan képesek vagyunk egyre többet
adni magunkból, ahogyan emelkedik bennünk az önzetlenség és csökken az önzés,
úgy jutunk előre a deifikáció útján. Most a Rudolf Steiner által rögzített hét
előfeltételt boncolgatom, azonban a végtelen variációk egy témára végtelen
számban közelítheti meg az emberiség legfontosabb kérdését.
Adj! Adj! Adj! Kezdetben adjál a
feleslegből, majd adjál a nem feleslegből is! Úgy képzeljétek el, hogy amikor
képesek vagytok a lemondásra és adtok magatokból valamit, ott bennetek az adott
dolog helyén üresség keletkezik. Ezt az űrt tudják a szellemi segítők fénnyel,
bölcsességgel, nemes tulajdonságcsírákkal feltölteni. Minél többet adtok, annál
jobban át tudják alakítani emberi lényeteket isteni lényegűvé. Látszólagosan
adtok valamit magatokból és elveszítetek valamit, míg valójában növekedtek az
isteni erényekben.
A szellemi úton járás
első alapfeltétele a testi-lelki-szellemi egészségre való folyamatos törekvés.
Az ember megkapja a segítséget, de
törekednie kell. Az egész-ség azt jelenti, hogy az egész, a teljesség nyilvánul
meg benned. Utalás ez arra a tudatos egységélményre, amit egy szép napon minden
emberi szellemnek át kell élnie.
Ismerjük a kifejezést: a test
templom, ahol a szellem lakozik. A templomot tisztán kell tartanunk, és
harmóniáját tiszta és megfelelő összetételű táplálkozással kell megalapoznunk.
A testet tisztítanunk és gondoznunk kell, azonban nem szabad elfelejtenünk,
hogy a test van a szellemért, és nem fordítva. A fizikai test eszköz abban,
hogy a lélek a szellemmel eggyé válhasson, és hogy a tudat tiszta szabadságában
kiteljesedhessen. Ha a fizikai test megfelelően tiszta, magasabb rezgések
átélésére képes. Az idegrendszer és mirigyrendszer megfelelő állapota nagy
segítség abban, hogy magasabb szellemi erők nyilvánuljanak meg az emberen keresztül.
Ne felejtsük el azt, hogy emberiségünk jelenlegi szintjén még beavatottaink se
saját tudásukat adják, hanem megalapozott tisztaságuk alkalmassá teszi őket
arra, hogy magasabb szellemiségek tudása átáradhasson rajtuk keresztül.
Ahhoz, hogy testünk tiszta
maradhasson és energiarendszerünk jól működjön, nagy segítséget nyújt a helyes
táplálkozás. Az egyik, amire elsősorban ügyelni kell, az, hogy milyen
táplálékokat veszünk magunkhoz, a másik pedig, hogy milyen összetételben. Úgy
képzeljük el, hogy testünkben sok millió kis csatorna van. Ha az emberi
szervezet jól működik, a csatornák tiszták, nincsenek eldugulások, és az
energia az egész testben szabadon áramolhat. A tisztátalan táplálékok
dugulásokat okoznak, a kis csatornák táplálkozási pontjain blokkok képződnek,
és az energia a blokkok miatt nem jut el mindenhová. Az ember fáradtnak érzi
magát, és tudatlanságában ahelyett, hogy az energiapályákat szabadítaná fel,
drogok segítségével (feketekávé, fekete tea, egyéb serkentők stb.) próbálja
közérzetét javítani. Ez persze csak néhány percre segít, mert a fáradtság újra
eluralkodik közérzetén. Egy olyan embernek, aki sohasem táplálkozott
megfelelően, elképzelhetetlen, hogy milyen mennyei az az állapot, amikor az
energiaáramlások megfelelőek a szervezetben.
A vegyi anyagok, a tartósítószerek, a
színezékek, a hőkezelésből eredő káros anyagok mind-mind mérgek, amelyek
blokkolják az energiarendszert. Az ember 100%-os tisztasággal ma már nem
táplálkozhat, de a tartósítók, a színezékek és a hőkezelt táplálékok elhagyásával
elérheti azt a szintet, ami a mai földi viszonyok között optimális.
Amikor vegyi úton készített cukrokat,
ásványi sót, tartósítót, színezékes ételeket, húst, halat, tojást és
tejterméket nem fogyasztunk, nemcsak fizikai okok miatt tartózkodunk tőlük,
hanem sokkal inkább az emberi tudatra gyakorolt negatív hatásuk miatt.
Nemcsak az fontos kérdés, milyen
táplálékot veszünk magunkhoz, hanem az is, hogy milyen összetételben. A
táplálkozás akkor optimális, hogyha az elfogyasztott táplálék néhány óra alatt
kikerül a gyomorból. A következő ételt akkor szabadna megenni, amikor ez
megtörtént, különben az új táplálék a gyomorban találkozik az előzővel, és
beindul az erjedés. Ez nyújtja a gyomorban tartózkodás idejét, a táplálékok
sorozatosan összeérnek és folyamatos lesz az erjedés. Hogyha nem megfelelő
összetételben táplálkozunk, és hogyha bizonyos ételeket fogyasztunk (például:
hal, melynek a gyomorban való tartózkodási ideje: 5-6 óra), a táplálékok
gyomorban tartózkodási ideje hosszabb lesz.
Mivel az ember napjában
kétszer-háromszor is eszik, a táplálékok összeérését követően beindul az
erjedés, az erjedt közeg pedig lehetetlenné teszi a normális emésztést, és ezt
a belső szervek, no meg az energiarendszer is megsínyli. Az ember sokkal
fáradékonyabb, és ez kihat teljesítőképességére és szellemi állapotára. A
helyes összetétel és megfelelő táplálkozás olyan dolog, amit kezdő
vegetáriusoknak kötelezően tanulniuk kell. Erre időt kell szánni;
kikerülhetetlen. Bizonyos szempontból a tudatosság nélküli vegetarizmus
veszélyesebb, mint a húsevés. Aki tehát vállalja a test megtisztulásának
rituáléját, tudatosan tegye azt!
A testi tisztítás rítusánál ki kell
még emelni a természettel való kapcsolat fontosságát. A természettel való
kapcsolatról, a helyes légzésről, a víz elemmel és a Nappal való kapcsolatról
külön-külön könyvek szólnak, és ugyanúgy tudatosan tanulni és gyakorolni kell
ezeket, mint a tudatos táplálkozást.
Fontos kihangsúlyozni azt, hogy az
embereknek nem kell a fizikai test egészségéhez görcsösen ragaszkodni. Van
karma-ledolgozás, létezik mások karmájának felvétele, amely szükségszerűen
fizikai kínokkal jár, azonban testünk sebezhetősége mellett is törekednünk kell
lelkünk és szellemünk számára templomunkat gondozni és tisztán tartani. A test
egészsége erre a törekvésre épül.
A lélek egészsége a lélek három
alapkövének, az érzelmi, gondolati és akarati elemnek a harmóniájára épül. A
lélek a kapocs a test és a szellem között. A lélek egészsége nélkül a szellem
nem diadalmaskodhat a fizikai élet keretein belül. Vigyázzatok tehát érzelmi és
gondolati világotokra és akaratotok irányultságára!
A szellem egészsége tulajdonképpen
örök és kimozdíthatatlan, ezért itt inkább az "én", az ego
bemerevedéséről, az önösségről és a valódi szabadság helyett fellépő önös
érdekeken nyugvó liberalizmusról kell beszéljünk. A valódi szabadság a bölcsesség
és a szeretet harmóniáján nyugszik. Az álszabadság mögött mindig egyik vagy
másik hiánya rejlik, amelybe görcsösen kapaszkodik az önzés.
A tibetiek úgy mondják, hogy a tudat
korlátlanul hajlítható. Hogy meddig hagyjuk kiterjedni, csak tőlünk függ. A két
alap a bölcsesség, ami a tudást adja, és a szeretet, amely biztonságot teremt,
hogy bármeddig kiterjeszkedhessünk. Ez a szellem egészsége.
A szellemi út második
előfeltétele az, hogy az ember az egész létezés egy tagjának érezze magát.
Mind egy. Minden egy. Egy tökéletes
egység részei vagyunk, amely egységet csak a mi korlátozott tudatunk nem képes
felfogni. Az emberiség egy nagy család, és nemcsak az ember, hanem az egész
létezés része ennek a családnak. Felelősségünk mindenségünk minden lényét
gondozni, mindenütt segíteni. Az ásványi, növényi és állati világról éppúgy
gondoskodnunk kell, mint emberi világunkról, érzéseinkkel, gondolatainkkal és
cselekedeteinkkel pedig magasabb szintű világok lényeit tápláljuk. Tőlünk függ,
adunk-e elég gondoskodást és táplálékot.
És a ,,rossz emberek", a
,,gonosz lények" éppúgy részei a nagy családnak. Rosszcselekedeteink, néha
bármennyire is szeretnénk, tőlünk nem elválaszthatóak. És a rossz embereket nem
bitófára kell küldeni, hanem a szeretet erejével kell átsegítenünk a krízisen.
Láttam egyszer egy filmet arról, hogy egy adott emberrel annyiszor éltetik
végig a napját, amíg egyszer meg nem éli azt helyesen, tiszta tudatossággal,
szeretetben. És addig amíg ezt meg nem csinálja, mindig ugyanarra a zenére
hatkor felébresztik, újra elindul a nap, hiába tett az előző napon bármit.
Nekünk is addig kell újra és újra végigélni az élet nagy napját, amíg az
egyetemes felelősségtudat ki nem alakul bennünk. Amíg a szép-jó-igaz
szellemében nem éljünk napunkat. Akkor lehet előrelépni.
Érzéseinknek és
gondolatainknak ugyanolyan hatása van, mint a tetteinknek.
Ennek tudatossá tétele a harmadik
előfeltétel. Ehhez azt kell megértenünk, hogy finomabb szinten minden érzés és
gondolat ugyanúgy hat, mint a fizikai világban elvégzett operációink. Felelősek
vagyunk érzéseinkért és gondolatainkért. Az érzések és gondolatok finom
anyagából világok teremthetők. Gondolatainkra és érzéseinkre éppúgy figyelnünk
kell, mint cselekedeteinkre.
Tiszta érzéseinkből és nemes
gondolatainkból építjük világunkat a szellemi szférában. Az emberi szellem - a
látszat bármennyire is sugallja ennek ellenkezőjét - minden testi kötöttségtől
szabad, és utunk kezdetén, megszabadulván a test béklyóitól, emelkedésünk
érzelmi és gondolati világunk irányultságán múlik. Amikor napunk véget ér,
önvizsgálatunk nemcsak cselekedeteinkre, hanem érzelmi és gondolati
impulzusainkra is ki kell, hogy terjedjen. Az emberi szellem úgy emelkedik,
ahogyan nemesednek a gondolatok, ahogyan telítődnek az érzések szeretettel és
ahogyan érzelmi világunk vágycsírái önzetlenséggel telítődnek. Ami a lélek
mélyén önzetlenség, az a szellemben szabadság.
A negyedik előfeltétel
annak tudatosítása, hogy elsődlegesen szellemi lények vagyunk, melyek igénybe
vesznek a létezéshez egy-egy testet.
Testünk bioszkafander. Az ember
eredeti lényege nem a külsőben, hanem a belsőben van. Ahogyan a Candogya
upanisad mondja: "...Brahman kastélyának közepében, saját testünkben van
egy kicsiny ereklyetartó, lótuszvirág formájú... ebben találunk egy kis
kelyhet... ez a kis hely a szívben oly hatalmas, mint az egész
világegyetem."
Az ember Isten mivolta, annak tudása,
hogy Isten mindnyájunkban ott lakozik, régen felfedett, de egy időre sokak
által elfeledett bölcsesség. Az ember egy amnéziás isteni szellem, aki
elfeledkezik mivoltáról. Hitetlenségben, kétségek között, anyagba süllyedve
szenved, és mástól vár megváltásra. Tudata és teste annyira besűrűsödött, hogy
most már néhány kivétellel valóban mástól kell megváltást kapnia. Ezért
született Krisztus, mert világunkban nem uralkodhat az anyag a szellem fölött.
Az ember kozmikus lény: földtől
független, testtől független, dogmától független, haláltól és születéstől
független, családtól és vérrokontól független, földi dolgoktól és szokásoktól
független, vallásoktól és hittételektől független, a földi rendszer
törvényeitől független, tértől és időtől független. Az ember kozmikus
szabadságban és kötetlenségben élő korlátlan isteni szellem.
Az ötödik előfeltétel az,
hogy a cselekedet iránti szeretetből és ne a cselekedetből eredő haszonért cselekedjünk.
Ennek a tanításnak egyik nagy alapja
a tudatos és éber jelenlét megtartása minden pillanatban. Tulajdonképpen
folyamatos tudatossággal kellene a jelenlét minden pozitívumát élveznünk.
Egyszerre kellene kívülre és belső világunkba tekintenünk, nem elfeledkezve a
dolgok szellemi természetéről. Amikor az ember elkezd a jövőre tekingetni, és
nem a jelenben talál örömöt, hanem a jövőben elhelyezett illuzórikus
következmény az, ami izgatja, a jelenlét nem tud kiteljesedni. A tanítások azt
mondják: nincs idő, nincs múlt és jövő, hanem csak szüntelen vibráló tiszta
isteni jelenlét van.
Fontos dolog a cselekedet szeretete
is. Amikor nagy teherbírású édesapámról kérdezgetnek, hogyan bírja azt a sok
csapást és terhet, ami reá nehezedik, mindig azt válaszolja: szereti azt, amit
csinál. A jelenlét önzetlen, számítások nélküli tiszta szeretete az, ami átemel
a nehézségeken. Sok szentről is lejegyezték azt, hogy alvásidejüket minimálisra
szorították vissza, pusztán azért, hogy munkálkodhassanak, és idejük nagyrészét
a földön elvégzett cselekedetekre fordítsák. Őket az öröm töltötte fel. A
transzcendens öröm adta meg nekik az erőt sokszor az étlen-szomjan végzett
folyamatos szent szolgálatukhoz.
A hatodik előfeltétel: a
hálaérzet kifejlesztése minden dologért.
Az ember egy csoda. Minden egy csoda.
Figyeljünk meg egy kis virágot,
bogarat vagy akár ahrimanizálódott technikai világunk bármely berendezését, meg
kell látnunk a csodát! Semmit sem szabad magától értetődőnek és véletlennek
venni. Minden mögött ott van az Ige, a teremtő isteni gondolat csodálatos
ereje. Nem felejtem el annak a mesternek a példáját, aki hosszú forgalmi dugóba
kerülve szüntelenül nevetgélt. Amikor megkérdezték tőle, min nevet, elmondta,
hogy az előtte lévő autó féklámpájának fel-felvillanása szórakoztatta annyira.
Csodálatos ajándék az élet! Világunk
káprázat, színpadán végtelen szépséget találhatunk, de elmerülhetünk ronda
bugyraiban is. Csak tőlünk függ, mit hogyan élünk meg. Azonban tudatosan
szoktatnunk kell magunkat a hálaérzetre. Aki a csodákat meglátja és tudatosítja
a dolgok lehetőség- és ajándék mivoltát, előbb-utóbb megjelenik szívében a
hála. Eszembe jut egy régi, rövid, úgynevezett városi mantra szövege:
"Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm."
A hetedik előfeltétel az,
hogy az első hat előfeltétel együtt hassa át az ember életét.
Ez bizony munka. Az embernek
dolgoznia kell azért, hogy egy feltétel se felejtődjön el. Újra és újra
tudatosítanunk kell őket magunkban, és munkálkodnunk azon, hogy napunkat egyre
jobban átszőjék az ezen előfeltételekhez kapcsolódó érzések és gondolatok. Nagy
segítség lehet a nap visszanézése, amikor átgondoljuk, hogy a nap során hogyan
sikerült az előfeltételekre hangolódni. A nap előrenézése is segíthet, ami
szilárd elhatározással ráhangol az aznapi feladat elvégzésére.
A legnagyobb segítség persze
folyamatos éberségünk, amely nem engedi, hogy figyelmünk ellankadjon, és amely
segít abban, hogy sikerüljön minden cselekedetet valami pozitív szellemi
impulzussal átszellemesítenünk. Úgy mondja egy régi mondás: egyetlen nap se
múljék el anélkül, hogy valami jót tettél volna. A szentség útján a jelmondat
az, hogy egyetlen másodperc se múljék el anélkül, hogy a pillanatot megszenteld
valami hasznos cselekedet által.
(Barát Atilla)