Matthieu Ricard, tibeti szerzetes és
francia molekuláris genetikus egy személyben, a Wisconsini Egyetem kutatói
szerint a legboldogabb ember a világon. A 66 éves férfi agya olyan mértékben
termel gamma hullámokat - amelyek kapcsolatban állnak a tudatossággal, a
figyelemmel, a tanulással és a memóriával – amivel az idegtudomány még soha nem
találkozott.
Matthieu Ricard
Ricard, aki a föld legboldogabb
embere, francia akadémikusból lett buddhista szerzetessé, azért hajlandó
megosztani titkait velünk, hogy a világ boldogabb hellyé váljék. Az a trükkje –
magyarázza - hogy tenni kell érte. Lényegében a boldogság egy megtanulható
"készség". Amint nyugodtan mosolyog, s bordó ruháját lengeti a friss
himalájai szél, nem nehéz belátni, hogy miért nyilvánították a tudósok Matthieu
Ricardt a legboldogabb embernek.
Tanácsa nem is lehetne aktuálisabb,
mivel a közelmúltban az országos össz-boldogság index a világ sok részén a
boldogság drasztikus csökkenését mutatta, annak a bizonytalanságnak
köszönhetően, amit az arab tavasz, a terrorizmus, a gazdasági válság, az
eladósodás és az egyre gyakoribbá váló természeti katasztrófák okoztak.
Bár bizonyára sok aktuális kérdés
van, amivel a ma emberének szembe kell néznie, a kutatások szerint „az elme
képes az egész fölé emelkedni, annak érdekében, hogy megteremtse szinte
mindenki számára a boldogságot. "
Ricard, aki Tibet vezetőjének, a
Dalai Lámának francia tolmácsa; részt vesz olyan vizsgálatokban, amelyek azt
hivatottak kimutatni, hogy az elme meditáció útján történő képzése hatalmas
változást tud okozni az általunk észlelt boldogság mértékében.
Szenvedélyesen érvel amellett, hogy a
meditáció ugyanúgy képes megváltoztatni az elmét, és növelni az emberekben a
boldogság mértékét, ahogyan a súlyemelés képes növelni az izmok tömegét.
"Ez egy csodálatos kutatási
terület, mert azt mutatja, hogy a meditáció nem csak valami olyan, mintha áldás
hullana ránk egy mangófa alatt, hanem teljesen átformálja az agyunkat, és ennek
következtében azt, akik valójában vagyunk" - állítja a szerzetes.
Az MRI vizsgálatok azt mutatták, hogy
ő, és más hosszú ideje meditálók esetében – akik több mint 10.000 órát
gyakoroltak - "a pozitív érzelmek" extrém emelkedett szintjét
tapasztalták az agy bal pre-frontális kérgében, amely kapcsolatban áll a
boldogsággal. A jobb oldali viszont, ami a negatív gondolatokat kezeli, jobban
háttérbe szorul. További tanulmányok kimutatták, hogy még a kezdőknél is
fokozódott a boldogság. " Ricard képességei azonban fejhosszal megelőzték
a vizsgálat többi résztvevőjét.
"Az elme képlékeny" -
nyilatkozta Ricard tegnap a 'The Independent on Sunday' lapnak. "Életünket
nagymértékben átalakíthatjuk, akár csak ha minimálisan megváltoztatjuk, hogyan
bánjunk gondolatainkkal, és hogyan érzékeljük és értelmezzük a világot. A
boldogság egy készség. Erőfeszítést és időt igényel. "
Ricard Párizs szellemi elitje közt
nevelkedett az 1960-as években, de miután biokémiából megszerezte PhD-jét,
mindent maga mögött hagyva feladta eddigi életét, hogy tibeti buddhistaként
éljen egy himalájai remeteségben. Azt állítja, hogy „bárki boldog lehet, aki
képzi a tudatát". A 66 éves férfi más, magas rangú tibeti szerzetesek
kíséretében a Himalája távoli nepáli Felső Dolpa-i régiójában egy fesztiválon
vált világszerte elismert buddhistává, és a vallás egyik vezető nyugati
tanítójává.
Beszédet mondott Davosban, a
Világgazdasági Fórumon is, 2009-ben, a pénzügyi válság idején, hogy elmondja az
összegyűlt állami-és az üzleti vezetőknek, hogy ideje lenne feladni mohóságukat
egyfajta "felvilágosult önzetlenség" megteremtése érdekében. Egyéb
művei között szerepel a "Boldogság: Útmutató az életben legfontosabb
készségünk kifejlesztéséhez " című, és számos fotó gyűjteménye, amit a
himalájai tájról, emberekről és spirituális mesterekről készített.
Ricard könyveinek minden bevételét
110 humanitárius projektnek adományozza, amelyek iskolákat építettek 21.000
gyermeknek, és évi 100.000 beteget egészségügyi ellátásban részesítettek.
Elnyerte a Francia Nemzeti Érdemrendet a Himalája-régió kultúrájának megőrzése
érdekében végzett munkájáért, de a "boldogság-tudomány" területén
végzett munkája talán a legmeghatározóbb.
Ricard szerint, jó, ha helyes életet
élünk és együttérzünk másokkal, nem holmi égi, vallási kinyilatkoztatás miatt,
hanem azért, mert a gyakorlatban ez az út vezet a boldogsághoz. "Próbáld
meg őszintén ellenőrizni ezt, vizsgáld meg" - mondta. "Ez az, amit a
buddhizmus már régóta próbál megfejteni - a boldogság és a szenvedés
mechanizmusát. Ez az elme tudománya."
(forrás: http://napielemozsia.hu)
