Különböző tudatszintekről
hallunk: törekszünk magasabb tudatszintre jutni, mindig fejlődni és a megvilágosodás
ösvényén egyre előrébb lépni. De tudjuk-e vajon, pontosan melyek ezek a szintek
és mi éppen milyen tudatszinten vagyunk?
David R. Hawkins az
„Erő kontra erő” című könyvében részletesen ír a tudatosság különböző
szintjeiről, ő a következő sorrendben határozta meg ezeket: szégyen,
bűntudat, fásultság, bánat, félelem, vágyakozás, harag, büszkeség, bátorság,
páratlanság, hajlandóság, elfogadás, ésszerűség, szeretet, öröm, béke
és végül megvilágosodás. Ez az osztályozás segít arról
tájékozódni, hogy hol is helyezkedünk el ezen a lépcsőn, de nem csak egyéni,
hanem társadalmi szinten, ország szinten vagy épp emberiség szinten.
Noha több-kevesebb ideig bármely
szintet elérhetjük és időről időre természetesen megtapasztaljuk valahányat,
mégis van egy olyan szint, ami általános állapotunkat leginkább meghatározza.
Egyik szintről a következőre lépni pedig jelentős változásokkal jár az
életünkben.
1. A szégyen szintje
Ezen a szinten a neurotikus állapot
dominál. A félénkség, a visszahúzódás és a befelé fordulás. Az ilyen ember azt
gondolja, az egész világ elítéli őt, paranoiás állapotok léphetnek fel és
hallucinációk. A szégyenalapú egyén általában maximalizmussal és merevséggel
próbálja kompenzálni kiszorítottságának érzését, erkölcsi szélsőségeket,
kegyetlenséget tanúsítva.
2. A bűntudat szintje
Ezen a szinten az embert vagy
befolyásolják és büntetik, vagy pedig ő manipulál és büntet. Kifejezetten foglalkoztatja
a bűn gondolata, cselekedeteit a bűntudat vezérli, amelyet másokra is próbál
kivetíteni.
3. A fásultság szintje
Ezen a szinten a kétségbeesés és
reménytelenség uralja az érzéseket. Az élet értelmetlennek tűnik, ahogy a jövő
is. Az embert az általános tehetetlenség érzése tölti el. Függ másoktól, az
emberek olyan áldozatként tekintenek rá, akinek megmentésre van szüksége.
4. A bánat szintje
Ezen a szinten a tartós melankólia
dominál, az elvesztett dolgok miatti szomorúság. Aki ezen a szinten van,
folyton bánatot lát maga körül, az életkörülményeket és magát az életet búsan
szemléli. Azt érzi, hogy semmi sem pótolhatja az elveszített dolgokat.
5. A félelem szintje
A félelem gátat szab a személyes
fejlődésnek és gátlásokhoz vezet. Az ember ekkor olyan erős vezetőktől várja a
megoldást, akiknek sikerült már legyőzni félelmeiket, tőlük várja, hogy
kiemeljék őt a kétségbeesés bugyraiból, hogy felszabadítsák önnön rabszolgaságából.
6. A vágyakozás szintje
Az, ha vágyunk valamire, számos
humanitárius tevékenységben való részvételre ösztönözhet. Sok mindenre
vágyhatunk – anyagi javakra, díjakra, elismerésre –, amelyek érdekében
hajlandóak vagyunk erőfeszítéseket tenni. A vágy azonban a függőség szintje is
ugyanakkor: az alkohol, cigaretta, étel utáni vágy. Ez a felhalmozás és
kapzsiság szintje. Amiért nem működik: mert egy vágy kielégítése után egy újabb
következik, aminek újból eleget kell tenni. Ilyen alapon az egyre nagyobb
összegek, értékek begyűjtésének rabjává lehet válni.
7. A harag szintje
A vágyakozás frusztrációhoz vezet,
ami utána haraggá válhat. Ez később romboló vagy építő jellegű tettekhez is
vezethet, az egyenlőtlenség és igazságtalanság által kiváltott harag ugyanis
számos társadalomformáló tevékenységhez és mozgalomhoz vezetett. A harag
vezethet függetlenséghez is, de rosszabbra is fordulhat: könnyen átalakulhat
utálattá, ami az élet minden területén maró hatású.
8. A büszkeség szintje
Ezt a szintet akkor érjük el, amikor
tekintélyre teszünk szert a foglalkozásunk kapcsán. Ez az a szint, ahová az
emberek többsége el szeretne érni. A büszkeség itt szépnek tűnhet – igen ám, de
csak előző szintekhez viszonyítva. A társadalomban a büszkeség jó erénynek
számít, de ennek ellenére igen sérülékeny, mert külső tényezőktől függ. Ha ezek
a külső tényezők többé már nem járulnak hozzá a büszkeség kialakításához, akkor
könnyedén visszaeshetünk az előző tudatszintekre. A büszkeség árnyékos oldala
az arrogancia és a „keretbe nem illő” dolgok megtagadása, ami gátat szab a
személyes fejlődésnek.
9. A bátorság szintje
Ezen a szinten lesz az ember igazán
erős. Elkezd felfedezni és megtapasztalni új dolgokat, amit pedig tesz, az
motiválja és inspirálja őt. A bátorság energiát ad az új dolgok tanulására, de
a fejlődés és a tanulás már nem bizonyulnak annyira nagy feladatnak. A bátorság
erőt ad a növekedéshez és ahhoz, hogy szembenézzünk a félelmeinkkel, még ha
azok továbbra is ott vannak.
10. A páratlanság szintje
Aki ezen a szinten van, már nem lát
mindent fekete-fehérben. Már nem tekint mindenre olyan mereven, rugalmasabb és
nem bocsátkozik általános ítélkezésbe. Ha nem az elképzelése szerint alakulnak
a dolgai, akkor nem érzi magát leigázva, megrémülve vagy feszélyezve. A
páratlan ember könnyedén tesz olyan kijelentést, hogy „ha nem kapom meg ezt a
dolgot, akkor majd megkapok mást.” Ezen a szinten már nem annyira
megfélemlíthető, mivel tisztában van erejével. Nem próbál semmit bizonyítani,
nem foglalkoztatják a konfliktusok vagy a versengés, nem próbálja befolyásolni
mások viselkedését. Ez már érzelmi stabilitás szintje.
11. A hajlandóság szinte
Ezen a szinten tapasztalható meg a
leggyorsabb fejlődés. A hajlandóság szintjén az embernek sikerül túltenni magát
az élete problémáin és kész száz százalékban részt venni az ÉLETBEN. Innentől
válik igazán barátságossá és a siker szinte automatikusan jelentkezik életében.
Bármilyen tisztségben hajlandó dolgozni, ha szükséges, és nem érzi magát
alávalóbbnak, ha alacsonyabb beosztásban van. Empatikusabb mások igényeivel
szemben, szívesen segít másokon és hozzájárul a társadalmi jóléthez.
12. Az elfogadás szintje
Ezen a szinten a boldogságot már nem
a külső dolgoktól várjuk. Rájövünk, hogy nem azok a dolgok tesznek boldoggá,
amelyek rajtunk kívül állnak. A szeretetet már nem felajánljuk vagy elvesszük,
hanem belülről érezzük. Az elfogadás emberének élete aktív, rejtett
szándékoktól mentes. Nem él már a „mi a jó?” és „mi a rossz?” keretei között,
hanem reális problémákat old meg. Nem riasztja el a nehéz munka, sőt, ez
örömmel tölti el. Nem diszkriminál és toleránsan elfogadja a dolgokat. A hosszú
távú célkitűzések fontosabbá válnak számára a rövidtávúaknál.
13. Az ésszerűség szintje
A tudomány, a racionalitás szintje. A
Nobel-díjasok szintje. Az ésszerűség viszont, mint belső erény, önmagában nem
vezet közelebb az igazság megismeréséhez. A racionalitás a mai technológiai
világban elengedhetetlen, ám ugyanakkor komoly akadályt is képez a magasabb
tudatszintekre való jutás előtt, ha nem vagyunk képesek túltekinteni fölötte.
14. A szeretet szintje
A társadalomban a szeretet általában
a következő dolgok egyvelegét jelenti: fizikai vonzalom, birtoklás, kontroll,
függőség, erotika és újdonság. Alapjában véve ezek a dolgok mind haragot és
függőséget rejtenek azon személy vagy dolog iránt, amit szeretünk. Az igazi
szeretet viszont a feltétlen, változatlan, tartós szeretet. Nem hullámzik, mert
nem befolyásolja semmilyen külső tényező. Az igazi szeretet igazából a világgal
való kapcsolattartás módja: megbocsájtani, gondoskodni és elviselni. Ebben áll
a szeretet szintje.
15. Az öröm szintje
Ez a gyógyulás, az együttérzés, a
spiritualitás szintje. Az a szint, amikor képesek vagyunk megőrizni pozitív
hozzáállásunkat, bármilyen nagy baj is érjen az életben.
16. A béke szintje
Ezen a szinten minden eleven és
energiát sugároz. A történelem nagy spirituális tanítóinak szintje. Az a szint,
ahol a formális vallást a tiszta spiritualitás váltja fel, ezzel feleslegessé
téve azt.
17. A megvilágosodás szintje
Az emberi tudat legmagasabb szintje,
ahol az emberség az istenséggel keveredik. Nagyon ritka. Krishna, Buddha és
Jézus voltak ezen a szinten. Csupán a megvilágosodás szintjén levő személyek
gondolata is növeli a tudatszintet. Ez az a szint, amikor az emberi lét az
Univerzummal azonosul.
Egyik tudatszintről a másikra
emelkedni igen nehéz, sok esetben egy egész élet sem elég hozzá, viszont egy
ilyen változás az életben mindent radikálisan megváltoztat. Bátorság kell
ahhoz, hogy tudatosan dolgozzunk ezen. Amikor időlegesen felsőbb szinteket
tapasztalunk meg, akkor láthatjuk, hogy hová kell elérnünk, hogy hol van a következő
lépcsőfok. Egyik szint sem helyesebb vagy hibásabb a másiknál, próbáljunk
inkább kihívásként tekinteni ezekre.
(Egyed Zsuzsanna - filantropikum.com)