Allan Kardec: Szellemek könyve

 

Allan Kardec (1804-1869) francia tudós, pedagógus, saját okkult tapasztalatait "A szellemek könyve" című és más kiváló műveiben foglalta össze. Ő volt az, aki a halhatatlanság tanának és a szellemekkel való közlekedés filozófiájának a spiritiszta nevet adta. Új szó, amely ősrégi dolgot jelöl. Neki köszönhető, hogy a szellemvilággal történő közlekedés tanulmányozásából új bölcselet keletkezett, de   korántsem alapított szektát. 

Allan Kardec

 

A szellemek eredete és természete

Azt mondhatjuk, hogy a szellemek a teremtés értelmes lényei. Ők népesítik be az anyagi világon kívül eső mindenséget.
Megjegyzés: Szellem alatt itt a test nélkül való lények egyéniségét értjük, nem pedig az egyetemes értelmes elemet. 

 

 
A szellemek éppen úgy Isten művei, mint az ember műve valamely gép; és az a gép nem maga az ember, hanem csak a műve. Tudod, hogy az ember is gyermekének, teremtményének nevezi, ha valami szépet vagy hasznost készített. Lásd, ugyanígy áll a dolog Istent illetőleg: mi gyermekei vagyunk neki, mert az ő művei vagyunk.

A szellem az anyag kivonata (quintessentiája,) melyet ti nem hasonlíthattok semmihez sem és annyira légies, hogy nem is érzékelhetitek. Azért nevezzük anyag nélkül valóknak a szellemeket, mert lényegük eltér mindattól, amit mi anyag néven ismerünk. Vakokból álló népnek nem lehetnének a fénynek és hatásának kifejezésére való szavai. A vakon született azt hiszi, hogy hallás, szaglás, ízlelés és tapintás útján mindent felismerhet és nem érti azokat a fogalmakat, melyeket csupán hiányzó szerve útján szerezhetne meg. Mi is ilyen vakok vagyunk az ember fölött, álló lények lényegével szemben. Másképp nem értelmezhetjük őket, mint tökéletlen hasonlatok útján, vagy a képzelet megerőltetésével.

Szellemek mindenütt vannak s a végtelen térségeket, vég nélkül betöltik. Körülöttetek is állandóan vannak szellemek, akik megfigyelnek titeket és anélkül, hogy tudnátok, hatnak reátok; mert a szellemek oly természetű erők, melyeket Isten az ő gondviselő akaratának végrehajtására eszközül használ fel. Minden szellem azonban nem juthat el mindenhova, mert a kevésbé előhaladottak előtt vannak tiltott térségek is. 

A szellem ragyogása tisztasági fokozatától függ. Minden szellem egy-egy osztatlan egység, de gondolatát mindenik eljuttathatja többfelé, anélkül, hogy azért önmagát széjjelosztaná. Csakis ily értelemben vehetjük a szellemeknek mindenütt való jelenlétét. Ilyen a szikra, melynek fénye messze elhat és a láthatárnak minden pontjáról észreveheti. Ilyen az ember is, aki anélkül, hogy helyéből kimozdulna, rendeleteket osztogathat, jeleket és mozgásokat adhat át különböző helyeken. A szellemnek részedre ködszerűnek látszó, de részünkre még elég durva anyagburkolata van; de azért eléggé ködszerű, hogy a levegőben felemelkedhessék és oda mehessen, ahová akar. Amint a gyümölcs csíráját a csíraburok (perisperma) környezi, úgy környezi a szorosabb értelemben vett szellemet is az a burok, melyet a hasonlatosság kedvéért szellemburoknak, vagyis perispritnek nevezünk.
Minden világnak az egyetemes fluidjából veszi a szellem a félig anyagi burkot. Éppen azért nem minden világon egyenlő az a burok. A szellem épp úgy ölt magára más-más burkot, amint egyik világból a másikba lép, mint ahogyan ti szoktátok egyik ruhátokat a másikkal felváltani. Határozott alakja szokott lenni, ez pedig egészen a szellem tetszésétől függ. így mutatkozik nektek néha akár álomban, akár éber állapotban is látható, sőt meg is tapintható alakban.

A szellemek különböző rangfokozatai. 

Határtalan a számuk. Nincs közöttük határt jelölő vonal, mely mint valami kerítés elkülönítené őket egymástól; és így tetszés szerint több vagy kevesebb rendre oszthatjuk. Ha azonban az általános jelleget vesszük tekintetbe, akkor mindannyit három főrendbe vonhatjuk össze. 

1. Legelső rangúaknak azokat tekinthetjük, akik már elérték a tökéletességet, t. i. a tiszta szellemeket.
2. Másodiknak azokat, kik a fokozat közepéig jutottak és a, jóra való törekvés tölti el őket.
3. Az utolsók pedig azok, akik a lépcső alján vannak, vagyis a tökéletlen szellemek. Ezeket tudatlanság jellemzi, valamint az. hogy a rossz után vágyódnak és rossz szenvedélyekkel vannak: eltelve, ami haladásukban gátolja őket. 

A jó cselekvésre való képesség fokozatuknak megfelelő mértékben van meg. Némelyek tudással bírnak, mások bölcsességgel és jósággal; de valamennyinek még próbákat kell kiállnia. Vannak olyanok is, akik sem jót, sem rosszat nem tesznek. Másoknak ellenben nagyon tetszik rosszat tenni és igen megelégedettek, ha alkalmat találnak reá. Vannak továbbá felületes, bohó szellemek is, akik inkább hóbortosok, mint gonoszok és inkább bosszantani szeretnek másokat, mint rosszat cselekedni. Örömük telik abban, ha elámíthatnak valakit és félreértéseket okozhatnak, amin ők nevetnek.

A szellemi létra 

A szellemek osztályozása aszerint történik, hogy mennyire haladtak már, milyen tulajdonságokat szereztek meg és milyen tökéletlenségektől kell még megszabadulniuk. Ez az osztályozás különben éppenséggel nem abszolút, mert az egyes fajokat csak együttesen lehet a többitől megkülönböztetni, mivel az átmenet egyik foktól a másikig észrevehetetlen. A határokon ugyanis annyira elmosódtak az árnyalatok, mint a természetben, pl. a szivárvány színeiben, vagy az embernek különböző életkorában. Tehát elég sok osztályt lehet megkülönböztetnünk, aszerint többet vagy kevesebbet, amilyen szempontból nézzük a dolgot. Éppen úgy vagyunk ezzel, mint a tudományos osztályozásokkal. Ezek a rendszerek lehetnek többé-kevésbé teljesek, többé-kevésbé észszerűek, avagy megérthetés tekintetében többé-kevésbé kényelmesek; de bármilyenek is legyenek, alapjában véve a tudományt meg nem változtatják. A szellemek tehát, akikhez erre vonatkozólag kérdést intéztek, egymástól eltérő osztályozásokkal felelhettek ugyan a kérdésekre, de annak semmi következménye sem lehet. Fel is használták fegyverül ellenünk többen a szellemeknek ezt a látszólagos ellenmondását, meg nem gondolva, hogy a szellemek semmi fontosságot sem tulajdonítanak annak, ami csak feltevés, és hogy nekik a gondolat minden, ránk bízva a formát, a kifejezéseket, az osztályozásokat, egyszóval a rendszereket.

Tegyük hozzá még, hogy sohasem szabad szem elől tévesztenünk, miképp a szellemek között is épp úgy vannak nagyon tudatlanok, mint az emberek között, és hogy nem győzzük eléggé óvni magunkat attól a hajlandóságtól, mely hinni késztet minket, hogy minden szellemnek mindent kell tudnia, mivel szellem.

 

 Minden osztályozáshoz módszer, elemezés, valamint a tárgynak alapos ismerete szükséges. A szellemvilágban pedig épp s úgy nem képesek a korlátolt ismeretűek a fajokat egységbe foglalni, vagyis rendszert alkotni, mint itt a földön a tudatlanok. Nem ismerik ezek, vagy csak hiányosan ismerik az osztályozásokat, bármilyenek is legyenek.
Minden fölöttük álló szellemet elsőrangúnak tartanak anélkül, hogy képesek volnának észrevenni azok tudásának, képességeinek és erkölcsi minőségének árnyalatait, amelyek őket egymástól megkülönböztetik: akárcsak nálunk a vad emberek a műveit embereket illetőleg. Még azok sem egyeznek meg mindenben, akik képesek a felosztásokat megtenni, mert különböző szempontból tekinthetik a dolgot, kivált ha nincsenek korlátai az osztályozásnak. Linné, Jussieu és Tourne-fort is más-más módszert alkalmaztak a növények csoportosításánál és a növénytan azért mégsem változott meg, mert nem ők találták fel a növényeket, sem azok jellegeit, csupán megfigyelték a közöttük levő hasonlatosságokat, amelyek szerint a csoportosítást vagy osztályozást megejtették. Ugyanez áll reánk nézve is. Nem mi találtuk fel a szellemeket és jellemeiket. Mi csak megfigyeltük és beszédeikből meg cselekedeteikből ítéltük meg őket, azután a tőlük kapott adatok alapján csoportosítottuk.

A szellemek általában három nagy osztályt állapítanak meg. Az utolsóba, vagyis a legalsóba a tökéletlen szellemek tartoznak, akiket az jellemez, hogy anyagi részük uralkodik a szellemük fölött és hogy hajlandók a rosszra. A második osztályba tartozóknál a szellemi rész uralkodik az anyagi rész felett és ezek a jót óhajtják. Ezek a jó szellemek. Végül az első osztályba a tiszta szellemek tartoznak, akik már elérték a tökéletesség legmagasabb fokát. 

 

 
Értelmünk ezt a felosztást teljesen megfelelőnek találja és az egyes csoportok jellemvonásai annyira határozottan különböznek egymástól, hogy nekünk már csak a jellemek árnyalatait kellett bizonyos számú alosztályok megkülönböztetése által kifejeznünk. Meg is tettük ezt a szellemek segítségével, akik soha sem vonták meg tőlünk jóakaratú utasításaikat.
Ennek a felosztásnak a segítségével könnyen fogjuk megállapíthatni a velünk érintkező szellemek magas vagy alantas fokozatát, valamint ebből kifolyólag azt is, hogy mennyi bizalmat és tiszteletet érdemelnek. Bizonyos értelemben ez a szellemtan kulcsa, mert csakis ezúton érthetjük meg a szellemi közlemények tartalmának egymástól való eltérését, mivel földeríti előttünk a szellemeknek értelmi és erkölcsi különféleségét. Mindamellett azt vesszük észre, hogy a szellemek sohasem tartoznak határozottan egyik vagy másik osztályba; fejlődésük ugyanis csak fokozatosan történik, sőt gyakran egyik irányban nagyobb haladást tesznek, mint minden más irányban, így tehát meg lehet bennük több alosztálynak a jellemvonása, amit beszédjükből és cselekedetükből könnyű megítélnünk. 

A tökéletlen szellemek 

Az anyagnak a szellem fölött való uralkodása, a rosszra való hajlandóság, tudatlanság, gőg, önzés és a mindezekkel járó rossz szenvedélyek. Ugyan sejtik az Istent, de nem értik meg Őt. Nem mindnyájan lényegileg rosszak, mert némelyik inkább felületes, következetlen és pajkos, mint gonosz. Némelyek sem jót, sem rosszat nem tesznek, de éppen azzal árulják el, hogy alsórendűek, mivel semmi jót sem tesznek. Mások ellenben örülnek, ha alkalmuk kínálkozik rosszat tenni, mert jól esik nekik.

A gonoszsággal vagy a pajkossággal párosíthatják értelmüket: de akármilyen nagy az értelmi fejlettségük, gondolataik nem igen emelkedettek, érzéseik pedig többé-kevésbé aljasak.
A szellemi életről korlátolt ismereteik vannak és abba a kevésbe is, amit. tudnak róla, belekeverik a testi életből megmaradt fogalmakat és előítéleteket. Csakis téves és tökéletlen ismereteket nyújthatnak nekünk; de azért a figyelmesen vizsgálódó még ezekben a tökéletlen közleményekben is gyakran a nagy igazságoknak megerősítését látja, amelyekre magas szellemek tanítottak meg minket.

Jellemüket a nyelvük tükrözi vissza. Éppen ezért minden szellemet, aki gonosz gondolatokat árul el közleményei útján, a harmadik rendbe sorolhatunk, amiből az következik, hogy ha rossz, amit sugalmaznak nekünk, az csakis ilyen harmadrendű szellemtől származik.
Látják az ilyen szellemek a jó boldogságát és ez szüntelen gyötrelmet okoz nekik; mert az irigységből és féltékenységből származó félelmet mind átérzik.
A testi élet fájdalmainak emléke megmarad bennük és gyakran sokkal kínosabb ez a benyomás, mint a valóság. Eszerint igazán szenvednek ők. és részben oly fájdalmaik vannak, amilyeneket ők már elszenvedtek, részben pedig olyanok, amilyeneket ők okoztak másoknak. Mivel pedig szenvedésük hosszantartó, azt hiszik, hogy örökké fognak szenvedni. Isten büntetésképpen engedi meg, hogy ezt higgyék.

Öt osztályba sorolhatjuk őket:
Tisztátalan szellemek 

Az ide tartozó szellemek nemcsak hajlandók a rosszra, hanem rossz szándéknak is. Mint szellemek, rossz tanácsokat adnak, egyenetlenkedést és bizalmatlanságot sugalmaznak, mindenféle álarc alá rejtőznek, hogy minél jobban csalhassanak. Olyanokat környékeznek meg, akik elég gyenge jelleműek arra, hogy sugalmazásaikra hallgatván, a saját vesztükbe rohanjanak; mert nagy megelégedésükre szolgál, ha látják, mint sikerül hátráltatniuk a haladásban mindazokat, akik a kísértések alkalmával ilyenképpen elbuknak. 

Mikor szellemi közleményeket kapunk, a beszédükről ismerjük fel az ilyen szellemeket; mivel az ocsmány és durva beszéd úgy a szellemeknél, mint az embereknél mindenkor alantas erkölcsi, ha mindjárt nem is értelmi színvonalra vall. Közleményeik elárulják alacsony hajlamaikat. Ha pedig okosra változtatják beszédüket, akkor nem képesek sokáig kitartani, hamar kiesnek a szerepükből és leleplezik magukat.
Bizonyos népek rossz istenségeknek tartják az ilyen szellemeket, mások ördögöknek, rossz szellemeknek, vagy a gonoszság szellemének nevezik.
Azok az élőlények, akiket ilyen szellemek éltetnek, mikor testet öltenek, minden bűnre hajlandók, amit csak rossz és lealacsonyító szenvedélyek szülhetnek, mint az érzékiség, a kegyetlenség, a csalás, a képmutatás, a pénz után való sóvárgás és a szennyes fösvénység. Ezek a rosszat minden indító ok nélkül azért cselekszik, mert kedvük telik benne, mert gyűlölik a jót és áldozataikat csaknem mindenkor a becsületes emberek közül választják ki. Valóságos ostorai ezek az embereknek, bármely társadalmi osztályba tartoznak, és a művelődés máza sem menti meg őket a szégyentől és gyalázattól. 

Felületes szellemek

Tudatlanok, incselkedők, következetlenék és gúnyolódok ezek. Mindenbe beleavatkoznak és mindenre felelnek, mit sem törődve az igazsággal. Szeretnek csekély bajokról és örömökről beszélni, bosszúságot okozni és rejtélyeskedés vagy tréfa által félrevezetni. Ezeket a szellemeket közönségesen hóbortosoknak, nyugtalankodóknak, gnómoknak és lidérceknek szokták nevezni. Függenek a magasabb szellemektől, akik gyakran úgy használják fel őket, mint mi a szolgálattevőket,
Az emberekkel néha szellemesen és tréfásan beszélnek, de többnyire tartalmatlan, amit mondanak. Mindennek a megfordítottját s a nevetséges oldalát ragadják meg és csípősen, gúnyosan fejezik ki magukat. Álneveket nem annyira gonoszságból, mint tréfából használnak.

Áltudós szellemek 

Meglehetősen tág az ismeretük, de sokkal többet tartanak magukról, mint amennyit valóban tudnak. Mivel pedig több szempontból bizonyos fokig jutottak. Beszédüknek komoly jellegével tévedésbe ejtenek minket képességeik és felvilágosodottságuk felől. A legtöbb esetben azonban egész beszédük csupán a földi életben fennálló rendszerek fogalmainak és előítéleteinek vissza tükrözése, vagyis némi igazságnak és a legnagyobb tévedéseknek keveréke, melyből kirí az az önbecsülés, a gőg, a féltékenység és az önfejűség, amit még nem bírtak elvetni maguktól. 

Semleges szellemek

Ezek sem nem elég jók arra, hogy a jót, sem nem elég rosszak arra, hogy a rosszat cselekedjék. Egyformán hajlanak úgy az egyik, mint a másik felé és sem erkölcsi, sem értelmi tekintetben az emberiség közönséges színvonalán felül nem emelkednek. Ragaszkodnak a földi dolgokhoz és sajnálnak megválni a durva földi örömöktől. 

Kopogtató és békeháborító szellemek

Jelenlétüket gyakran érzékelhető és fizikai hatások által árulják el, ilyenek: a kopogások, mozgások és a szilárd testek rendkívüli helyváltoztatása, valamint a levegő megmozgatása stb. Úgy látszik, ezek a szellemek sokkal erősebben vannak az anyaghoz kötve, mint a többiek és valószínűleg főképpen ők idézik elő a földgömb elemi átalakulásait is; akár a levegőre, vízre, tűzre, szilárd testekre, vagy akár a föld belsejére gyakorolják hatásukat. Észrevehető, hogy ezek a jelenségek véletlenül és fizikai okból nem származhattak, mivel szándékos és értelmes jellegűek. Minden szellem képes ilyen jelenségeket előidézni, de a magasabbak rendesen átengedik azok kivitelét az alárendelt szellemeknek, kik sokkal ügyesebbek az anyagi, mint az értelmi munkák elvégzésében. Mikor a magas szellemek az ilyen jelenségeket szükségeseknek találják, akkor segédekül használják fel azokat a szellemeket, kik ebbe az osztályba tartoznak.

- Allan Kardec: Szellemek könyve (részlet) -

- - - - - - - - 

 

ALLAN KARDEC - SZELLEMEK KÖNYVE - A spiritizmus alapelvei - I.KÖNYV - videó

 forrás:Evangéliumi Spiritizmus

 https://www.youtube.com/watch?v=ogD0cPxJPs4

 

 

A kísértetté válás és a szellemek kiűzése - videó
forrás és előadó: Száraz György