Csak az számít, hogy te mit gondolsz magadról!

Ne foglalkozz a bírálókkal és ítélkezőkkel!

Amikor valamire vágysz, valamit szeretnél megvalósítani, elérni az életedben, higgy benne, hogy a Magasabb Intelligencia ösztönöz erre. Téged választott erre a feladatra, mert tudja, hogy képes vagy rá, célja van veled és a terveiddel. Soha ne fojtsd el magadban ezt a vágyat, főleg akkor nem, ha mások nem hisznek benne, hogy meg tudod csinálni, esetleg (többnyire a hátad mögött) gúnyolódnak, bírálnak vagy elítélnek miatta.

 

 
Ne hagyd, hogy győzzön a “mit mondanak majd az emberek”, vagy a “családom ezt sohasem értené meg”, vagy “a barátaim elfordulnának tőlem”. Csak az számít, hogy te hogyan érzel az adott dologgal kapcsolatban. Ha izgatottság fog el, amikor rá gondolsz, lelkes vagy, amikor azzal foglalkozol, újabb és újabb ötletek állnak sorban a fejedben, amikor azt a dolgot tervezed, akkor ne hagyd, hogy bárki visszahúzzon! Csak csináld! Biztos, hogy képes vagy rá! Minden terv, amiben rendületlenül és pozitív töltettel hiszel, megvalósul és sikert hoz! A legvadabb terved is.

Az ember csak akkor lehet maradéktalanul boldog, ha ott él, ahol igazán szeretne, ha úgy él, ahogy igazán szeretne, ha azzal él, akivel igazán szeretne, ha azt csinálja, amit igazán szeretne. A te vágyaid a tieid, nem másoké. Ne hagyd, hogy mások irányítsák az életed, hogy a racionalitásra hivatkozva mások döntsenek helyetted. Ha nem tesz boldoggá a munkád, lépned kell. Ha nem tesz boldoggá a kapcsolatod, lépned kell. Rajtad kívül senki sem tud változtatni a helyzeteden. Amint a jó érzéseidet kezded követni, rohamos mértékben válik jobbá az életed, szinte meseszerű lesz a köréd épülő új világ.

Ha a családi kötelékeid megsínylik a váratlan önbizalmadat, ne aggódj, már időszerű volt, hogy lazábbak legyenek. Ha a baráti kapcsolataid nem élik túl a fejlődésedet, ne aggódj, már időszerű volt, hogy véget érjenek.

 

 
Napoleon Hill így ír erről: “A legtöbb ember megengedi rokonainak, barátainak és másoknak, hogy olyan mértékben befolyásolják, hogy már képtelen élni a saját életét. Mindez csak azért lehetséges, mert félnek a bírálatoktól. Sokan rosszul házasodnak, kitartanak döntésük mellett, és szerencsétlenül élik le az életüket, mert félnek a bírálattól, ami akkor érheti őket, ha kijavítják a tévedésüket. (Mindazok, akik engednek ennek a félelmüknek, tudják, milyen jóvátehetetlen pusztítást eredményez, lerombolva az ambíciók és az eredmények elérésének vágyát.) Milliók és milliók nem mennek felnőtt korukban tanulni, mert félnek a bírálattól, vagy hogy esetleg megmosolyogják őket. Számtalan nő és férfi, fiatalok és öregek, kötelességtudatból megengedik rokonaiknak, hogy tönkre tegyék az életüket, mert félnek a bírálattól. (A kötelesség egyetlen embertől sem követeli azt, hogy hagyja szétrombolni személyes ambícióit és azt a jogát, hogy a saját életét élhesse.) Az emberek nem mernek kockázatot vállalni az üzleti életben, mert félnek a bírálattól, amiben kudarc esetén részük lehet. A bírálattól való félelem ilyenkor erősebb, mint a siker utáni vágy.”

Azt nem tudod megakadályozni, hogy mások véleményt alkossanak rólad, a külsődről, a gondolataidról, a kapcsolataidról, a tanulási vagy munkamorálodról, a gyereknevelési módszereidről, a karrierépítési technikáidról, a vállalkozó szellemedről, a vágyaidról. egyszóval az életedről, de azt igenis meg tudod akadályozni, hogy hatással legyenek rád. Meg tudod tenni, hogy ne foglalkozz velük. És ha boldogan akarsz élni, tedd is meg!

forrás: lelki békénk.hu

 

 Somewhere over the Rainbow - videó