2021. április 17., szombat

Tényleg létezik, vagy csupán mese a lélekvándorlás?

 

A legtöbb embert foglalkoztatja a gondolat, vajon ki lehetett előző életében. Sokan más magyarázatot nem is találnak, amikor zűrösebb élethelyzetbe kerülnek, vagy olyan találkozásban van részük, amikor különösen ismerős érzések kerítik őket hatalmukba. Vajon létezik a lélekvándorlás, vagy csupán mese és kitaláció az egész elmélet? A lélekvándorlás szakértőjét kérdeztük, aki abba is beavatott, miként deríthetünk fényt az előző életeinkre...

Az előző életek jó és rossz cselekedetei is visszaköszönnek, amikor a lelkünk újra testet ölt (Thinkstockphotos)

Paulinyi Tamás (író, költő, lapszerkesztő, rovatvezető, publicista, pszi-kutató. A SZINTÉZIS Szabadegyetem igazgatója) 25 éve foglalkozik tudatkutatással, munkája során számtalanszor meggyőződött róla, a lélek a testen kívül is létezik, aminek ékes bizonyítéka a távoli múltba látás vagy a jövőérzékelés. Az, hogy a lélek egy magasabb tér-idő dimenzióban is létezik, és – ahogy Tamás mondja – köszöni szépen, remekül érzi magát, elképzelhetővé teszi azt is, hogy nemcsak egy testi életen keresztül tesz látogatást a földön, hanem újra és újra visszatér. 

NLC: Mi lehet a célja, hogy a lélek többször is testet tölt?

Paulinyi Tamás: Ha nagyon leegyszerűsítve kellene válaszolnom a kérdésre, annyit mondanék, a lélek folytonos visszatérésének legfőbb célja az, hogy minél több tapasztalatot gyűjtsön a földi lét során. Egy sokszor visszatért lélekben – amit a köznyelvben öreg lélekként emlegetünk – mély bölcsesség és rengeteg tapasztalat rejlik. Senkinek sem mondunk újat azzal, hogy a lélekvándorlás és a karma amolyan elválaszthatatlan páros, utóbbi lényege, hogy a jó vagy a másoknak szenvedést okozó tetteink, amelyeket az életünk során elkövetünk, a későbbiekben visszaköszönnek, és újabb tapasztalattal gazdagítanak bennünket.

NLC: Milyen bizonyítékok győzhetik meg a racionálisabban gondolkodókat arról, hogy a lélekvándorlás valóban létezik?

P. T.: Ezzel kapcsolatban két kutatási irányzatot ismerünk, az egyik az úgynevezett előző élet regresszió, amit hipnózisban végeznek. Ennek során, a klasszikus korregresszióval szemben (amit a pszichológiában terápiás módszerként alkalmaznak, hogy felfedjék a korábbi traumákat és rossz élményeket) nemcsak a gyerekkoráig viszik vissza az illetőt, hanem akár a születés előtti állapotáig is.

Egymástól függetlenül több pszichológus is rájött, hogy ezen a szinten nemcsak az embrionális korszakba tud visszatekinteni a hipnotizált alany, hanem megjelenhetnek további, történelmi korokban élt emberek emlékei is. A nagy kérdés ilyenkor az, vajon korábbi önmagukat látják-e, vagy „csak” bepillantást nyernek egy korábban élt ember életébe azon a szinten, ahol a halál után a tudat és az idő öröknek tekinthető. Az előző életet fürkésző regressziós hipnózissal kapcsolatos kísérletek során figyeltek fel arra, hogy a vizsgált személyek időnként olyan dolgokról is beszámolnak, amelyek biztos, hogy nem olvasmányokból vagy feledésbe merült tanulmányokból származnak. 

forrás: Bagaméri Viki - nlc.hu

Mire tanít a halálközeli élmény? Paulinyi Tamás és Horányi Ágnes beszélgetése - videó
forrás:VNTV - VIVA NATURA TELEVÍZIÓ


Miért nem tudjuk megbecsülni az életet? Miért csak akkor ébredünk rá az élet valódi értékére, ha megérint annak elveszítésének szele, vagy esetleg át is éljük a halál valamely fázisát? Rengeteg halálközeli élménybeszámoló áll ma már az emberiség rendelkezésére ahhoz, hogy tanulmányozásukkal megértsünk belőle valamit, esetleg ne féljünk annyira tőle. Vannak, akik kifejezetten a halál jelenségét kutatják. A halál témáját alapvetően elkerülik az emberek, inkább nem is hozzák szóba, mintha ezzel távol lehetne magunktól tartani, meg lehetne ez által úszni. Vannak olyanok is, akik nem félik a halált, dacolnak vele, sőt néhányan el is eljátszadoznak a halál megtapasztalásával és túlélésével. A halál gondolatával megbarátkozni, a haláltól való félelmünket csökkenteni, magát az életünket teheti nyugodtabbá, élvezetesebbé, arról nem is beszélve, hogy ha a halált a legfájdalmasabb tragédia helyett az élet természetes velejárójaként kezeljük, ha arra elfogadással, tisztelettel, megértéssel tekintünk, akkor nagyon sokat segíthetünk szeretteinknek az átmenetben, amikor annak eljön az ideje, valamint magunknak is, amikor elveszítünk valakit.