2017. október 26., csütörtök

8 ősi útikönyv a túlvilági élethez



A legtöbb ember mindig is félt a haláltól és attól, ami utána rájuk várt. Ezért születtek már évezredekkel ezelőtt olyan könyvek, amelyek segítenek megismerni a Túlvilágot, útmutatást adnak, és elmondják mit tegyünk, mivel védekezhetünk, hogy megérkezzünk a Fénybe. De ők honnan tudják ezt? Bizonyára már jártak ott, vagy az égiek súgták meg nekik. Ha neked instrukciókra volna szükséged, itt van hozzá ez a 8 ősi útmutatókönyv!


Bardo Tödol

A Bardo tödol azaz „Bardo útmutatás, amelynek puszta hallatán elérhető a megszabadulás” vagy ismertebb nevén a Tibeti halottaskönyv, Egyike Tibet legismertebb műveinek, amely a köztes lét (bardo) állapotaiból való megszabadulást elősegítő misztikus szöveggyűjteménye.

A Bardo tödol halotti szertartáskönyv, amely a tibeti buddhizmus szerinti halállal kapcsolatos hiedelmeket, ismeretanyagokat tartalmazza. Részletesen kifejti milyen típusú köztes létek vannak az életben és főként a halál után is, és hogy miként lehet tőlük „szabadulni”.

Tibeti Halottaskönyv - videó


A szertartás szerint a haldoklás kezdetétől a halál bekövetkeztén keresztül az azt követő időszak (köztes lét, bardo) során 49 napig olvassák fel a haldoklónak, hogy utat mutassanak az újjászületések körforgásából (szanszára) való megszabadulásra. A felolvasás folyamata független attól, hogy maga a test milyen állapotban van ez alatt az időszak alatt, fizikai valójában létezik-e vagy már elhamvasztották. A tibeti buddhizmus szerint a lélek mindaddig jelen van, amíg nem dőlt el véglegesen az újjászületés mikéntje, az új test minősége.

A szöveg ún. kincsirat, a hagyomány szerint Padmaszambhavától ered, aki azt a 8. században elrejtette, majd később Karma Lingpa megtalálta és közkinccsé tette. Többféle iskola tanulmányozta a szöveget, így a könyv is több változatban jelent meg a későbbiekben.


Egyiptomi Halottak Könyve

A legrégebbi írásos emlékek egyike, és legalább 3500 évesre becsülik. A Halottak Könyve (modern cím) a halállal és a túlvilággal kapcsolatos ókori egyiptomi szövegek gyűjteménye. Elődjei az óbirodalmi Piramisszövegek és az ebből kialakult középbirodalmi Koporsószövegek, melyekből több részt átvett. A legenda szerint maga Thpr isten állította össze.

A Halottak Könyve az első újbirodalmi dinasztia, a XVIII. dinasztia idejétől a ptolemaid korig folyamatosan használatban volt. Leggyakrabban papirusztekercsen helyezték a halottak mellé, hogy útmutatást nyújtson és megvédje őket a túlvilágon rájuk leselkedő veszélyektől, de szövegei fennmaradtak templomok és sírok falán, usébtiken, szarkofágokon, szkarabeuszokon is.

Egyiptomi Halottaskönyv - videó


Magyarul szokás szokás még az eredeti címéhez hasonlóan a „A fénybe távozottak könyvének” is nevezni. A legismertebb a túlvilági bíróság halott feletti ítélkezését bemutató 125. fejezet. Összesen 190 fejezetből áll és köztük nem csak útmutatás, elmélkedés, de varázslatok, varázsszövegek, imák is akadnak, amelyek szintén a holtaknak szolgálnak segítségül a túlvilágon. A Halottak Könyve egyes részei az egyiptomi mitológia részletes és alapos ismerete híján igen nehezen értelmezhetők, bár például a 15. fejezet naphimnuszai már pusztán irodalmi színvonaluk révén is figyelemre méltóak. Sok szövegrész máig feldolgozatlan filológiai problémákat hordoz, amelyek megfejtésében az is nehézséget okoz, hogy a ritka, vagy régi kifejezéseket tartalmazó szöveget sokszor már a másoló írnokok sem értették, és ez által olyan fokú szövegromlás jelentkezett, ami önmagában is gátolja a szövegek értelmezését.


Arda Viraf könyve

Ez a szent szöveg Zoroasztrianizmus “iráni Isteni színjátékának” tartják, mikor is Arda Viraf leszáll az alvilágba. A legenda szerint Arda Viraf valamilyen különleges bort és a beléndeket fogyasztott, hogy beléphessen a Túlvilág kapuján. A lelke elhagyta a testét, és elutazott a Másvilágra és csak 7 nap után tért vissza a testébe. Leírta a látomásait az Arda Viraf könyvben, melynek pontos készülései dátuma ismeretlen, de nagyjából 9. és a 10. századra tehető. Szóval a lényeg, az elhunyt megérkezik Chinvat hídhoz, ahol az ítélet vár rájuk. Egy mérleg segítségével derül ki, mennyire voltak jók vagy éppen rosszak. Amennyiben jónak bizonyulnak, megnyílik előttük az út a Paradicsomba és szépséges nő vezeti át oda őket. De ha többségében rosszak voltak, akkor a híd egyre keskenyebb lesz, amíg a gonosz bele nem esik a Pokolba.


Orfikus Aranytáblák

A képen is látható rejtélyes arany táblát egy bronz urna elhunytjának poraiba süllyesztették Thesszáliában. Ugyanis az ókori görög előszeretettel adtak ilyen „útlevelet a halálba”. Az ókori görög írás szerint nagyjából i.e. 300-350-ra tehető a készülése, és a tábla konkrét utasításokat ad arra vonatkozólag, hogy az elhunyt hogyan csillapíthatja a szomját. De a tábla egy sorban biztosítékot nyújt arra vonatkozólag is, hogy az elhunyt megfeleljen a bírák előtt a túlvilágon. Azért adták az „orfikus” jelzőt az útleveleknek, mert ez a féle „vallás” Orpheusz, a dalnok alakja köré fonódott, aki az alvilágba utazott, hogy megkeresse a szerelmét.


Ars Moriendi – A meghalás művészete

A keresztény tradíció halottaskönyveként számon tartott Ars Moriendi a 15. században íródott középkori vallásos irodalom egyik jelentős alkotása. Mivel akkoriban a halál mindenütt volt pestis és háború formájában, az embereknek szükségük volt a vigaszra. A Szentírás mellett valószínűleg az egyik legismertebb könyv volt, hiszen a haldoklót e könyv utasításai és imái alapján készítették fél a halálra és hogy halála után miként védekezzen az Ördög csábítása ellen, hogy megmentse a lelkét és a békéjét. A könyvet egy névtelen domonkos írta, pontosabban egy hosszú (1415) és egy rövid változatot (1450) is készített.


Mennyek és Pokol

Emanuel Swedenborg, svéd tudós, filozófus, teológus, látnok és keresztény misztikus. Önmagát úgy határozta meg, mint az „Úr Jézus Krisztus szolgája”. 1744 húsvétján, április 6-án különös álmai és látomásai támadtak, ami által megvilágosodott. Azt állította, hogy az Úr megparancsolta, hogy alkosson meg egy mennyei doktrínát a kereszténység megújítása céljából. Kijelentette, hogy az Úr kinyitotta lelki szemeit, és szabadon látogathatta a mennyet és a pokolt, és beszélhetett az angyalokkal és démonokkal. Swedenborg különösségeihez tartozott annak hirdetése is, hogy ő több, már régen elhalt nevezetes emberrel, Dávid királlyal, Pál apostollal, XIV. Lajos francia királlyal összeköttetésben áll, és míg amazokat az elkárhozottak, ezt a boldog szentek között találta föl. Nemcsak a Földről, hanem a Holdról és a bolygókról való lelkekkel is összeköttetésben volt ő. Könyvében részletes leírást kapunk a Menny és a Pokol külleméről, működéséről, mondhatni beavat a „kulisszatitkaiba”. Mesél az angyalokról és démonokról és különböző „titkokat” árul el róluk.


Popol Vuh

A Popol Vuh-ról azt tartják, hogy az a maja Biblia. Ez eredetileg egy maja kódex, amit lefordítottak spanyolra 1550-ben. Van egy rész benne, ami egy ikertestvérről Hunahpu és Xbalanque-ről szól, akik az alvilágba utaznak. Átverik a Halál urát, aki leengedi őket a másvilágba és még azt is lehetővé teszi, hogy visszatérhessenek. Kalandjukról, vagyis a Maja alvilágról egy részletes térképet készített Xibalba. Xibalba a Paradicsomot keresi, de egy olyan helyet talál, ahol forróság van, örökös sötétség, véres-gennyes folyók és félelmetes emberevő istenségek. Végül az ikrek felfedezik a paradicsomot, de előbb át kell haladniuk a középső világ 9 rétegén, majd még le felé kell menniük majd 13 szintet.

Csak azoknak a majáknak nem kell végig menniük ezen az úton – hanem egyből a paradicsomba kerülnek – akik harc, vagy szülés közben meghaltak, öngyilkos áldozatok voltak, vagy vesztettek a maják kicsit brutális játékaiban.


A firenzei kódex

A firenzei kódex egy 16. századi iromány, amelyben az azték kultúrát tárják fel. A munkát évtizedeken át végezte egy ferences rendi szerzetes Bernardino de Sahagun, mondhatni “az első antropológus.” A három részes firenzei kódex tulajdonképpen a halálba tartó utazást fejti ki. Az aztékok úgy gondolták,hogy az ember életbeli státusza és halálának módja alapján dőlt el hova került és nem pedig az, milyen erkölcsökkel élt. Például az öregségben és betegségben elhunyt emberek Mictlan-ba, a sötét alvilágba kerültek. Mictlan egy barátságtalan hely, tele emberevő vadakkal, alattomos tájakkal, és viharos idővel. Vele ellentétben Tlalocan, a paradicsom, az örök tavasz és a bőség országa. Ez a hely a villám sújtotta, megfulladt, harcban elesett, más áldozati halált halt és különböző betegségekben elhunyt embereknek volt fenntartva.


(forrás:http://paranormal.hu - Női Portál)