"Ne tekintsd magától értetődőnek, hogy élsz! Ne tedd szokásoddá, hogy reggelente unottan, rosszkedvűen vagy épp aggodalmaktól gyötörten kászálódsz ki az ágyból! Nyisd ki a szemed, és adj hálát a csodáért, hogy látod a világot! Adj hálát azért, hogy hallod a madarak csicsergését és a gyermekek kacagását! Szorítsd a kezed a mellkasodra, és érezd erős szívverésedet, amely ezt dobolja:
"Most élsz, most élsz, most élsz!"
Ez lehetne a könyv mottója is egyben, bár beismerem, nyitottnak kell lenni az ilyenfajta megközelítésre ahhoz, hogy befogadd ezt a könyvet.
Nagyon ritkán olvasok ezoterikus könyvet, fiatalabb koromban, felnőtt korom küszöbén közel álltak hozzám az ilyen jellegű könyvek, de valahogy úgy esett, hogy nagyon sokáig - évtizedekről is beszélhetek azt hiszem - elkerültük egymást. Az ezotéria, és én.
Most viszont megtalált ez a könyv, és én félve kezdtem az olvasásához. Nem tudom, miért éreztem magamban ezt a távolságtartást, mert elolvasva azt mondom, hogy időről időre mindenkinek el kellene olvasnia egy ilyen könyvet. Vagy akár ezt a könyvet, mert ha így tennénk, és rendszeresen elővennénk, belelapoznánk, akkor azt éreznénk, hogy valaki jól megrázott, kinyitotta rendesen a szemünket, hogy élvezd már végre a jót, örülj az életednek, ne a jövőtől félj, és ne a múlton rágódj.
Nem mond újat a könyv, ezeket mind tudjuk, ám jó mélyre el is dugjuk egy legalsó fiókba és hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róla. Arról, ami fontos. Ez a könyv segít, hogy kinyisd a fiókot és nézz bele, egy amolyan emlékeztető a mindennapokra.
Számomra az egyik legrémisztőbb állapot, amiben ember csak létezhet, egy olyan kóma, amelyben a test teljesen tehetetlen és kiszolgáltatott, mindenki azt gondolja, hogy kész, véged van, közben te mindent látsz, mindent hallasz, de nem tudsz megszólalni, nem tudsz jelezni. Hé, emberek, hiszen hallok, látok, érzek!! Élek!
Ez ennek a könyvnek az alaphelyzete. Adott egy férfi, egy tehetetlen test, amely test csak gépek segítségével marad életben, és senki nem tudja, hogy az elméje, a tudata, a lelke is tehetetlen-e. Szerettei azért bíznak a csodában.
Alkohol- és drogproblémái következményeként kerül ebbe az állapotba. Teljesen egyedül, magára hagyatva, bezárva a testébe, egyszercsak meghallja a saját belső hangját. Akivel a hátralévő időben újraéli, átbeszéli élete jelentős eseményeit, kapcsolatát a szüleivel és a kedvesével, az italhoz és droghoz való viszonyát és meglátja azt, amit eddig nem látott, eljut lelke olyan mélységeibe, ahol még nem járt, amiről nem tudott.
Elgondolkodik azon, hogy mi az élete értelme, másokat kell-e hibáztatni azért, ahová jutott, ahol most tart. Bűntudatot, rossz érzéseket kell-e őrizgetnie az életben, előbbre visz-e, vagy elnehezít. Belső hangja segítségével rájön, hogy mi a fontos és mi az, amit el kell engednie. Megbékél önmagával, szerettei iránt hatalmas szeretetet érez, kész a változásra, egy új útra.
A könyv a pozitív gondolatok prófétája, a lelki megbékélés, a család, az életöröm szószólója, érdemes megfontolni, elgondolkodni a mondanivalóján, és amikor azt gondoljuk, hogy rossz nekünk, csak vegyük elő újra. Éljünk és élvezzük!
A könyv érdekessége, hogy kétnyelvű, a második felében angolul is elolvashatjuk.
részlet a könyvből:
https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1353468.pdf
Anand Dilvar
Születési neve: Francisco Ángel Real
„Ráébredtem, ez az élet az egyetlen alkalmunk arra, hogy önmagunk lehessünk.”
A szerző Gestalt-terapeuta és motivációs előadó, aki több mint 30 könyvet írt már az önismereti fejlődésről. A Rab című könyve Mexikó egyik legnagyobb bestsellere.
Anand Dilvar hazájában, Mexikóban Osho tanainak egyik legismertebb képviselője. Több mint 30 önfejlesztő könyv szerzője, az El Camino Rojo Ediciones kiadó vezetője, a Vision Quest spirtuális központ alapítója, worshopok szervezője és oktatója. A spirituális tudatosság és a meditáció elkötelezett híve. Írásai az emberi lét nehéz aspektusait mutatják be, a legalattomosabb szenvedélyek rabságáról és az élvezetek mögött megbújó veszélyes hibáinkról szólnak.
(forrás:konyvutca.blogspot.hu-edesvizkiado.hu)
