Az első hidegrázós, jó értelemben vett borzongató médiummal való találkozásomat Erdélyi Tímeának köszönhetem. Tulajdonképpen ő indított el ezen az úton, amiért örökké hálás leszek neki.
Épp megtudtam, hogy sikerült a felvételim a Színház- és Filmművészeti egyetem, televíziós műsorvezető és rendező szakára. Sétáltam az utcánk elején, igyekeztem elérni a Budapestre tartó buszt, amikor megcsörrent a telefonom. Idegen szám. Felvettem. Nagyon cuki, mosolygós lány hang szólt bele: Szia! Én Erdélyi Timi vagyok, és ismerem a nővéredet. Másodikos leszek az idén, de arra gondoltam, amikor megláttam a nevedet a gólyatábor listáján, hogy te lehetnél a szobatársnőm a kollégiumban. Van kedved velem lakni?
Peller Mariann és Erdélyi Timi mai napig nagyon jó barátok
Forrás: Peller Mariann
Meglepődtem, de nagyon jó érzés fogott el, úgyhogy azonnal igent mondtam. Így indult a barátságunk Timóval, akivel azóta is nagyon szeretjük egymást. És még ha volt is pár év, míg elszakadtunk egymástól, mert ő vidéki színházakban játszott, én tévés lettem, aztán mindketten férjhez mentünk, nekem született két tündérmackóm, de azért mindig tudtunk egymásról. 2016. januárjában valahogy egyik napról a másikra újra felvettük barátságunk fonalát.
A fonál pedig erősebb, mint valaha.
Másodév végén vizsgafilmet kellett készítenem Vitray tanár úrnak. A téma szabadon választható volt. Kerestem, kutattam, de valahogy nem jött az ihlet. Mire Timó bedobta, hogy ő ismer egy nőt, aki angyalokkal kommunikál. Petrának hívják, a párjával (ismert férfi színész) játszott együtt Timi korábban. Na, ez a téma megtetszett. Mindig is vonzott a misztikum, hátha felvehetjük a szeánszot, amit nekem tart, majd abból készítek vizsgafilmet – gondoltam. Petra készségesen állt rendelkezésemre, úgyhogy meg is beszéltük a találkozót egy héttel későbbre.
Hárman utaztunk, vonattal Petrához: Timi, Dani, az osztálytársam, aki vállalta az operatőri feladatokat, és jómagam. Először az interjút készítettem el vele, és ha már otthon volt, a párjával, Z-vel is. Z a jó értelemben vett tipikus pasi, és úgy is reagált az angyal témára. Petra elmondta, hogy gyerekkora óta érzékeli a másik (4. és 5.) dimenziók bizonyos lényeit, ez pedig nem szűnt meg, ahogy a legtöbbünkkel történni szokott. 15 évesen megpróbálta lezárni magában a dolgot, de bárhol járt, bárhová költözött, mindig látott/érzékelt lelkeket, kóbor entitásokat, mígnem eljutott egy bölcs asszonyhoz, aki azt tanácsolta neki, hogy menjen haza, üljön le szépen, és kérdezze meg tőlük, hogy mit is akarnak, mert egyenes csatornája van hozzájuk. Így is tett, és azóta a közvetítéssel is foglalkozott.
"Mindig látott/érzékelt lelkeket, kóbor entitásokat"
Forrás: Shutterstock
Ezután a férje, Z is kifejtette véleményét az ügyben, aki röviden, tömören köszönte szépen, de nem kért a dologból. Hitt benne, értette és el is fogadta, hogy asszonya ilyen képességekkel rendelkezik, sőt, egyszer tartottak neki is terápiás ülést (mert angyalterápiának nevezte ezt a módszert), és azt mondta, az szuper élmény volt, valahogy mégis inkább elutasító maradt. Mikor megkérdeztem, hogy csak nem azért nem akarja az égiek segítségét elfogadni vagy kérni, mert fél, rávágta, hogy ő nem fél semmitől. Mire Petra: dehogynem, ez is egy elhárító mechanizmus! Végül Z zárta rövidre a kérdést: nem, én majd megoldom a saját problémáimat, ÉN, és nekem ne segítsen senki!
Érdekes volt egy pillanatra bepillantani a kapcsolatukba. Láthatóan mindkettejükben okozott némi feszültséget a világhoz való ennyire különböző hozzáállásuk. (Megjegyzem, Vitray tanár úr a vizsgafilmnek ezt a részét értékelte a legtöbbre, ahogy beleshettünk egy pillanatra egy házasság rejtett feszültségeibe.)
Z elköszönt, ment a dolgára, mi pedig megkezdtük Petrával a szeánszot. Gyertyát gyújtott, elmondta, hogy ő hallja a fénylényeket, és szó szerint át fogja adni, amit mondanak. Közben pedig egy papírra fognak írni az ő kezével, ami inkább kriksz-kraksznak volt mondható, tehát nem olvasható a dolog. (Fel is merült bennem, hogy akkor vajon mégis mi szükség van erre? De ez sajnos nem derült ki.) Felvette hát a kapcsolatot az egyik segítő fénylénnyel, aki velünk volt, és aki Máriának nevezte magát (de nem a Szűzanyának, ez fontos!), és aki várta a kérdéseinket. Az első, és legfontosabb kérdésem 2007-ben ez volt: mikor jön már végre a nagy Ő? (Melyik épp szingli nő ne kezdte volna ugyanezzel?) És jött a válasz: hamarabb, mint gondolnád! Ez remek, de kicsit konkrétabban nem lehetne?! Nem, de fel fogod ismerni - folytatta Petrán keresztül, „Mária".
Arról fogod tudni, hogy ő az, hogy nagyon hamar akar majd gyerekeket tőled.
Rendkívül fontos számára a zene, de abban nem vagyok biztos, hogy zenész lenne, az azonban biztos, hogy szenvedélyesen szereti a zenét. A fejét úgy írnám le, hogy ilyen kis helyes, „tudorka" feje lesz, vagyis mintha talán még szemüvege is lenne, tán kopaszodik kicsit, de nagyon aranyos. És főleg, ragyogó elme, kimagaslóan okos, de nem okoskodó, csak nagy szellemiség. És a magassága? – kérdeztem én, a 177 centimmel. Pont jó lesz hozzád, nem lesz túl magas, de pont jó lesz – mondta ő.
Hát, akkor lássuk a valóságot: Három évvel később, édes szerelmem, férjem, Gyuri a második találkozásunkkor, közölte, hogy részéről jöhet a gyerek! 20 éve játszik gitáron, 5 éve basszusgitározik is, és a hobbizenekarával mostanra fellépéseket is vállal, él-hal a zenéért, bár az ízlésünk itt-ott eltér: szerinte Keith Richard és Rolling Stones forever, szerintem nem...! Szemüvege nincs, tökéletesen lát, viszont enyhén tényleg kopaszodik... És igen, elképesztő agya, világlátása és fergeteges humora van. Ami viszont a magasságát illeti: 2 egész méter, hála Istennek! Szóval, nagyjából pontos volt a leírás.
Peller Mariann és a Nagy Ő, Gyuri
Forrás: Facebook/Peller Mariann
Beszélgettünk még a jövőbeli munkámról és a családom többi tagjáról is, de azokat inkább megőrzöm magunknak. A lényeg az, hogy maga az élmény, erősen hatott rám (ránk): többször kirázott a hideg, állt a karunkon a szőr, kicsordult a könnyünk is, és alapvetően feltöltődve, jó érzésekkel búcsúztunk Petrától. Ezután utána olvastam az angyaloknak, és folyton, mindenben a segítségüket kértem. Azt hiszem, egy alkalommal, amikor jócskán késve indultam és nem értettem, miért nem küldik már a buszt, akkor döbbentem rá, hogy egy picit átestem a ló túlsó oldalára.
Akkor visszább vettem a lassan elhatalmasodó angyal-függőségemből.
Édesanyám sokat mondogatta nekem egy időben, hogy kislányom, segíts magadon, Isten is megsegít. Vagyis, ha én szeretnék elérni valamit, tegyem meg a tőlem telhető legtöbbet, és aztán reménykedhetek abban, hogy az égiek is hozzáteszik a magukét, főleg, ha tényleg megkérem őket. Ez lett a mottóm, és maradt a mai napig.
Petrával, azóta nem találkoztam, de miután elvégeztem az Spirituális Választerápia tanfolyamokat, megkérdeztem, hogy hány százalékban kapott ő anno, tiszta választ. Az eredmény 75 százalék körül volt. Érdemes tehát minden médiumot magunkban „ellenőrizni". Akár egy ingával, akár relaxált vagy meditatív állapotban megkérdezni, hogy vajon tiszta információt kap-e az illető? Hallgassunk a megérzéseinkre, és ha valaki valamiért rossz érzéseket vált ki belőlünk, ne vegyük készpénznek minden szavát, mert még az igazi médiumoknak is lehet rossz napjuk, amikor nem úgy jön az info, ahogyan kellene. És ne feledjük, egy prognózis csak az adott pillanatban érvényes, mert a szabad akaratunk révén bármikor változtathatunk a jövőnk alakulásán, még akkor is, ha odafönt vállaltunk bizonyos feladatokat. Lehet, hogy idelent, a fizikai síkon mégis „inunkba száll a bátorságunk", és végül tovább toljuk a feladatot, míg majd egyszer, végül mégis csak megoldjuk azt, csak épp egy következő életben.
(forrás: Peller Mariann life.hu)
Épp megtudtam, hogy sikerült a felvételim a Színház- és Filmművészeti egyetem, televíziós műsorvezető és rendező szakára. Sétáltam az utcánk elején, igyekeztem elérni a Budapestre tartó buszt, amikor megcsörrent a telefonom. Idegen szám. Felvettem. Nagyon cuki, mosolygós lány hang szólt bele: Szia! Én Erdélyi Timi vagyok, és ismerem a nővéredet. Másodikos leszek az idén, de arra gondoltam, amikor megláttam a nevedet a gólyatábor listáján, hogy te lehetnél a szobatársnőm a kollégiumban. Van kedved velem lakni?
Forrás: Peller Mariann
Meglepődtem, de nagyon jó érzés fogott el, úgyhogy azonnal igent mondtam. Így indult a barátságunk Timóval, akivel azóta is nagyon szeretjük egymást. És még ha volt is pár év, míg elszakadtunk egymástól, mert ő vidéki színházakban játszott, én tévés lettem, aztán mindketten férjhez mentünk, nekem született két tündérmackóm, de azért mindig tudtunk egymásról. 2016. januárjában valahogy egyik napról a másikra újra felvettük barátságunk fonalát.
A fonál pedig erősebb, mint valaha.
Másodév végén vizsgafilmet kellett készítenem Vitray tanár úrnak. A téma szabadon választható volt. Kerestem, kutattam, de valahogy nem jött az ihlet. Mire Timó bedobta, hogy ő ismer egy nőt, aki angyalokkal kommunikál. Petrának hívják, a párjával (ismert férfi színész) játszott együtt Timi korábban. Na, ez a téma megtetszett. Mindig is vonzott a misztikum, hátha felvehetjük a szeánszot, amit nekem tart, majd abból készítek vizsgafilmet – gondoltam. Petra készségesen állt rendelkezésemre, úgyhogy meg is beszéltük a találkozót egy héttel későbbre.
Hárman utaztunk, vonattal Petrához: Timi, Dani, az osztálytársam, aki vállalta az operatőri feladatokat, és jómagam. Először az interjút készítettem el vele, és ha már otthon volt, a párjával, Z-vel is. Z a jó értelemben vett tipikus pasi, és úgy is reagált az angyal témára. Petra elmondta, hogy gyerekkora óta érzékeli a másik (4. és 5.) dimenziók bizonyos lényeit, ez pedig nem szűnt meg, ahogy a legtöbbünkkel történni szokott. 15 évesen megpróbálta lezárni magában a dolgot, de bárhol járt, bárhová költözött, mindig látott/érzékelt lelkeket, kóbor entitásokat, mígnem eljutott egy bölcs asszonyhoz, aki azt tanácsolta neki, hogy menjen haza, üljön le szépen, és kérdezze meg tőlük, hogy mit is akarnak, mert egyenes csatornája van hozzájuk. Így is tett, és azóta a közvetítéssel is foglalkozott.
Forrás: Shutterstock
Ezután a férje, Z is kifejtette véleményét az ügyben, aki röviden, tömören köszönte szépen, de nem kért a dologból. Hitt benne, értette és el is fogadta, hogy asszonya ilyen képességekkel rendelkezik, sőt, egyszer tartottak neki is terápiás ülést (mert angyalterápiának nevezte ezt a módszert), és azt mondta, az szuper élmény volt, valahogy mégis inkább elutasító maradt. Mikor megkérdeztem, hogy csak nem azért nem akarja az égiek segítségét elfogadni vagy kérni, mert fél, rávágta, hogy ő nem fél semmitől. Mire Petra: dehogynem, ez is egy elhárító mechanizmus! Végül Z zárta rövidre a kérdést: nem, én majd megoldom a saját problémáimat, ÉN, és nekem ne segítsen senki!
Érdekes volt egy pillanatra bepillantani a kapcsolatukba. Láthatóan mindkettejükben okozott némi feszültséget a világhoz való ennyire különböző hozzáállásuk. (Megjegyzem, Vitray tanár úr a vizsgafilmnek ezt a részét értékelte a legtöbbre, ahogy beleshettünk egy pillanatra egy házasság rejtett feszültségeibe.)
Z elköszönt, ment a dolgára, mi pedig megkezdtük Petrával a szeánszot. Gyertyát gyújtott, elmondta, hogy ő hallja a fénylényeket, és szó szerint át fogja adni, amit mondanak. Közben pedig egy papírra fognak írni az ő kezével, ami inkább kriksz-kraksznak volt mondható, tehát nem olvasható a dolog. (Fel is merült bennem, hogy akkor vajon mégis mi szükség van erre? De ez sajnos nem derült ki.) Felvette hát a kapcsolatot az egyik segítő fénylénnyel, aki velünk volt, és aki Máriának nevezte magát (de nem a Szűzanyának, ez fontos!), és aki várta a kérdéseinket. Az első, és legfontosabb kérdésem 2007-ben ez volt: mikor jön már végre a nagy Ő? (Melyik épp szingli nő ne kezdte volna ugyanezzel?) És jött a válasz: hamarabb, mint gondolnád! Ez remek, de kicsit konkrétabban nem lehetne?! Nem, de fel fogod ismerni - folytatta Petrán keresztül, „Mária".
Arról fogod tudni, hogy ő az, hogy nagyon hamar akar majd gyerekeket tőled.
Rendkívül fontos számára a zene, de abban nem vagyok biztos, hogy zenész lenne, az azonban biztos, hogy szenvedélyesen szereti a zenét. A fejét úgy írnám le, hogy ilyen kis helyes, „tudorka" feje lesz, vagyis mintha talán még szemüvege is lenne, tán kopaszodik kicsit, de nagyon aranyos. És főleg, ragyogó elme, kimagaslóan okos, de nem okoskodó, csak nagy szellemiség. És a magassága? – kérdeztem én, a 177 centimmel. Pont jó lesz hozzád, nem lesz túl magas, de pont jó lesz – mondta ő.
Hát, akkor lássuk a valóságot: Három évvel később, édes szerelmem, férjem, Gyuri a második találkozásunkkor, közölte, hogy részéről jöhet a gyerek! 20 éve játszik gitáron, 5 éve basszusgitározik is, és a hobbizenekarával mostanra fellépéseket is vállal, él-hal a zenéért, bár az ízlésünk itt-ott eltér: szerinte Keith Richard és Rolling Stones forever, szerintem nem...! Szemüvege nincs, tökéletesen lát, viszont enyhén tényleg kopaszodik... És igen, elképesztő agya, világlátása és fergeteges humora van. Ami viszont a magasságát illeti: 2 egész méter, hála Istennek! Szóval, nagyjából pontos volt a leírás.
Forrás: Facebook/Peller Mariann
Beszélgettünk még a jövőbeli munkámról és a családom többi tagjáról is, de azokat inkább megőrzöm magunknak. A lényeg az, hogy maga az élmény, erősen hatott rám (ránk): többször kirázott a hideg, állt a karunkon a szőr, kicsordult a könnyünk is, és alapvetően feltöltődve, jó érzésekkel búcsúztunk Petrától. Ezután utána olvastam az angyaloknak, és folyton, mindenben a segítségüket kértem. Azt hiszem, egy alkalommal, amikor jócskán késve indultam és nem értettem, miért nem küldik már a buszt, akkor döbbentem rá, hogy egy picit átestem a ló túlsó oldalára.
Akkor visszább vettem a lassan elhatalmasodó angyal-függőségemből.
Édesanyám sokat mondogatta nekem egy időben, hogy kislányom, segíts magadon, Isten is megsegít. Vagyis, ha én szeretnék elérni valamit, tegyem meg a tőlem telhető legtöbbet, és aztán reménykedhetek abban, hogy az égiek is hozzáteszik a magukét, főleg, ha tényleg megkérem őket. Ez lett a mottóm, és maradt a mai napig.
Petrával, azóta nem találkoztam, de miután elvégeztem az Spirituális Választerápia tanfolyamokat, megkérdeztem, hogy hány százalékban kapott ő anno, tiszta választ. Az eredmény 75 százalék körül volt. Érdemes tehát minden médiumot magunkban „ellenőrizni". Akár egy ingával, akár relaxált vagy meditatív állapotban megkérdezni, hogy vajon tiszta információt kap-e az illető? Hallgassunk a megérzéseinkre, és ha valaki valamiért rossz érzéseket vált ki belőlünk, ne vegyük készpénznek minden szavát, mert még az igazi médiumoknak is lehet rossz napjuk, amikor nem úgy jön az info, ahogyan kellene. És ne feledjük, egy prognózis csak az adott pillanatban érvényes, mert a szabad akaratunk révén bármikor változtathatunk a jövőnk alakulásán, még akkor is, ha odafönt vállaltunk bizonyos feladatokat. Lehet, hogy idelent, a fizikai síkon mégis „inunkba száll a bátorságunk", és végül tovább toljuk a feladatot, míg majd egyszer, végül mégis csak megoldjuk azt, csak épp egy következő életben.
(forrás: Peller Mariann life.hu)
