Életünk során a legtöbben átélünk már egy-két titokzatos találkozást, ugyanis megtörtént velünk, hogy vendégek érkeznek hozzánk az ismeretlenből.
Ezek a különleges vendégek pedig nem mások voltak, mint a saját gyermekeink. Szeretjük őket és hálásak vagyunk érte, hogy hozzánk érkeztek, de sajnos a legtöbben nem úgy fogadjuk őket, ahogy kellene. Nem azzal a mély tisztelettel, ami az Univerzum mélységeiből érkező vándorokat megilletné. E helyett saját tulajdonunknak tekintjük, és arra kondicionálunk őket, hogy olyanok legyenek majd felnőttként, akikre büszkék lehetünk.
Vajon jó házigazdák vagyunk-e, ez lenne a helyes vendégfogadás módja, vagy teljesen másként kellene fogadnunk a vendégeinket?
A kondicionált elmeminták természete
Ahhoz, hogy erre a kérdésre megtaláljuk a helyes választ, először is ismernünk kellene önmagunkat, nekünk is az önismeret magas szintjén kellene állnunk.
Ha ugyanis mi magunk tudattalanok vagyunk, és nem tudjuk, hogy kik vagyunk és milyen céllal érkeztünk ebbe a világba, akkor csakis azon kondicionált elmeminták szerint gondolkodhatunk és cselekedhetünk, amelyre az adott társadalomban szüleink és nevelőink kondicionáltak minket.
Ezeknek a kondicionált elmemintáknak –legyenek bármennyire is különbözőek az egyes kultúrákban- az a sajátosságuk, hogy önmagukat reprodukálják.
Ennek megfelelően olyan emberi másodpéldányokat hoznak létre, akik megfelelnek az adott társadalmon belüli elvárásoknak. Ezek pedig igazodnak és betartják az adott társadalom szabályait és hatékony tagja lesznek az adott társadalomnak. Úgy gondolkodnak, éreznek és viselkednek, ahogy az egy jó állampolgárhoz illik.
Mindeközben persze a kondicionált elmeminták bizonyos mértékű rugalmassága miatt megmarad bennünk a szabad akarat, a szabad választás illúziója.
A kondicionált elmeminták működésével azonosulva aztán úgy érezzük, hogy tudjuk a választ arra a kérdésre, hogy kik vagyunk, hogy mit akarunk az élettől és hogyan kell a vendégeinkkel, a gyermekeinkkel bánni.
A kondicionált elmemintáink működésének megfelelően csinálunk belőlük aztán mi is másodpéldányokat, elvéve tőlük a lehetőséget, hogy az egyéniségüknek megfelelően fejlődjenek.
Azért tesszük ezt teljesen jóhiszeműen, mert szeretnénk megóvni őket a szenvedéstől és egy jobb világban egy jobb életet szeretnénk biztosítani nekik.
Másodpéldányként aztán ők is megkapják a mi szenvedéseinket, a mi valósággal szembeni tudatlanságunkat. Így fogadják aztán ők is a saját vendégeiket és csinálnak belőlük szintén másolatokat.
A személyiség felépítése
Ha az ismeretlenből jött vendégeinkkel gondos és figyelmes házigazdákként akarunk bánni, akkor fel kell ismernünk, hogy ők is -akárcsak mi- vándorként érkeztek erre a Földre, azzal a céllal, hogy lehetővé tegyék az Univerzumnak, hogy rajtuk keresztül emberként kifejezve magát -egyéniségünknek megfelelően- önmaga tudatára ébredjen bennünk.
Ebben kell segítenünk őket, olyan vándorként, aki már előrébb jár ezen az úton.
Amikor a vendégek megérkeznek hozzánk, még teljesen tapasztalatlanok ennek a világnak a működéséről, nem tudják kifejezni magukat a világban, még nem rendelkeznek azzal az eszközzel, a személyiségükkel, amely segítené őket ebben.
Rendelkeznek viszont egy igen hatékony stratégiával, az utánzással, amelynek a segítségével néhány év alatt felépíthetik azt.
Utánozni pedig bennünket, a környezetükben élőket fognak. Ha mi a kondicionált elmemintáink szerint élünk, akkor ezeknek az elmemintáknak a működését kezdik el ők is utánozni. Így ezek mélyen bevésődnek és ezek az a tudattalan elmeminták fogják alkotni a személyiségének az alapjait.
Ha aztán a vendégeink meg tanulnak beszélni és kezdik egyre jobban megérteni a körülöttük történő dolgokat, akkor elmélyíthetjük náluk ezt az alapkondicionálást azzal, hogy megmagyarázzuk nekik, hogy hogyan működik a világ és mire kell figyelnünk vele kapcsolatban. Persze ezeket a magyarázatokat már mi is készen kaptuk a szüleinktől vagy a tanárainktól és semmilyen konkrét tapasztalatunk nincs róluk.
Így tehát ezek is tovább mélyítik vendégeink kondicionálását, akik aztán egyre mélyebben azonosulnak ezekkel a kondicionált elmemintákkal.
Így fejlődik ki vendégeink személyisége, amely eredetileg arra szolgálna, hogy megjelenítse az ő egyediségüket ebben a világban.
Ez az egyediség azonban mélyen rejtve marad a sok kondicionált elmeminta, hit, elképzelés és azonosulás alatt. Így nem csoda, hogy aztán ők is másolatként élve az életüket teljesen elfelejtkeztek eredeti rendeltetésükről.
Az egyéniség kivirágzása
Tehát csak akkor válhatunk vendégeink számára igazán jó házigazdává, ha mi magunk már nem másolatok, hanem egyéniségek vagyunk.
Nekünk is azon az úton kell tehát járnunk, amelyen a vendégeinket szeretnénk elindítani.
Íme tíz tipp, hogy mivel segíthetjük elő azt, hogy vendégeink ne másolatokká váljanak, hanem az egyéniségük kivirágozzon:
1. ne tekintsük őket a tulajdonunknak, hanem kedves vendégként tekintsünk rájuk, akik a segítségünket és nem az irányításunkat igénylik;
2. adjunk nekik elég szabadságot, engedjük meg nekik, hogy önállóan szerezzenek tapasztalatokat a világban;
3. hagyjuk, hogy egyre több és több dolgot saját maguk tapasztaljanak meg;
4. ne tanítsunk nekik olyan dolgokat, amelyekről mi sem rendelkezünk saját tapasztalattal, hanem készen kaptuk azokat tanítóinktól;
5. tanítsuk meg őket arra, hogy ne fogadjanak el semmit készpénznek csak azért, mert azt egy, a társadalom által tekintélynek kikiáltott személy mondta vagy tette;
6. engedjük őket kételkedni mindenben, amíg saját tapasztalatokat nem szereznek valamiről;
7. segítsünk nekik, hogy szabadok maradhassanak, hogy nyíltak lehessenek minden elérhető tapasztalat számára;
8. osszuk meg velük a tapasztalatainkat;
9. teremtsünk számukra olyan feltételeket, hogy minél többet nevessenek, örüljenek és élvezhessék az életet;
10. járjunk előttük az úton, saját példánkkal mutassuk meg nekik, hogyan kell tudatosan és éberen élni.
Részlet Frank M. Wanderer: Csendes forradalom. A Tudat evolúciója című könyvéből
(forrás: csendesforradalom.wordpress.com)
Ezek a különleges vendégek pedig nem mások voltak, mint a saját gyermekeink. Szeretjük őket és hálásak vagyunk érte, hogy hozzánk érkeztek, de sajnos a legtöbben nem úgy fogadjuk őket, ahogy kellene. Nem azzal a mély tisztelettel, ami az Univerzum mélységeiből érkező vándorokat megilletné. E helyett saját tulajdonunknak tekintjük, és arra kondicionálunk őket, hogy olyanok legyenek majd felnőttként, akikre büszkék lehetünk.
Vajon jó házigazdák vagyunk-e, ez lenne a helyes vendégfogadás módja, vagy teljesen másként kellene fogadnunk a vendégeinket?
A kondicionált elmeminták természete
Ahhoz, hogy erre a kérdésre megtaláljuk a helyes választ, először is ismernünk kellene önmagunkat, nekünk is az önismeret magas szintjén kellene állnunk.
Ha ugyanis mi magunk tudattalanok vagyunk, és nem tudjuk, hogy kik vagyunk és milyen céllal érkeztünk ebbe a világba, akkor csakis azon kondicionált elmeminták szerint gondolkodhatunk és cselekedhetünk, amelyre az adott társadalomban szüleink és nevelőink kondicionáltak minket.
Ezeknek a kondicionált elmemintáknak –legyenek bármennyire is különbözőek az egyes kultúrákban- az a sajátosságuk, hogy önmagukat reprodukálják.
Ennek megfelelően olyan emberi másodpéldányokat hoznak létre, akik megfelelnek az adott társadalmon belüli elvárásoknak. Ezek pedig igazodnak és betartják az adott társadalom szabályait és hatékony tagja lesznek az adott társadalomnak. Úgy gondolkodnak, éreznek és viselkednek, ahogy az egy jó állampolgárhoz illik.
Mindeközben persze a kondicionált elmeminták bizonyos mértékű rugalmassága miatt megmarad bennünk a szabad akarat, a szabad választás illúziója.
A kondicionált elmeminták működésével azonosulva aztán úgy érezzük, hogy tudjuk a választ arra a kérdésre, hogy kik vagyunk, hogy mit akarunk az élettől és hogyan kell a vendégeinkkel, a gyermekeinkkel bánni.
A kondicionált elmemintáink működésének megfelelően csinálunk belőlük aztán mi is másodpéldányokat, elvéve tőlük a lehetőséget, hogy az egyéniségüknek megfelelően fejlődjenek.
Azért tesszük ezt teljesen jóhiszeműen, mert szeretnénk megóvni őket a szenvedéstől és egy jobb világban egy jobb életet szeretnénk biztosítani nekik.
Másodpéldányként aztán ők is megkapják a mi szenvedéseinket, a mi valósággal szembeni tudatlanságunkat. Így fogadják aztán ők is a saját vendégeiket és csinálnak belőlük szintén másolatokat.
A személyiség felépítése
Ha az ismeretlenből jött vendégeinkkel gondos és figyelmes házigazdákként akarunk bánni, akkor fel kell ismernünk, hogy ők is -akárcsak mi- vándorként érkeztek erre a Földre, azzal a céllal, hogy lehetővé tegyék az Univerzumnak, hogy rajtuk keresztül emberként kifejezve magát -egyéniségünknek megfelelően- önmaga tudatára ébredjen bennünk.
Ebben kell segítenünk őket, olyan vándorként, aki már előrébb jár ezen az úton.
Amikor a vendégek megérkeznek hozzánk, még teljesen tapasztalatlanok ennek a világnak a működéséről, nem tudják kifejezni magukat a világban, még nem rendelkeznek azzal az eszközzel, a személyiségükkel, amely segítené őket ebben.
Rendelkeznek viszont egy igen hatékony stratégiával, az utánzással, amelynek a segítségével néhány év alatt felépíthetik azt.
Utánozni pedig bennünket, a környezetükben élőket fognak. Ha mi a kondicionált elmemintáink szerint élünk, akkor ezeknek az elmemintáknak a működését kezdik el ők is utánozni. Így ezek mélyen bevésődnek és ezek az a tudattalan elmeminták fogják alkotni a személyiségének az alapjait.
Ha aztán a vendégeink meg tanulnak beszélni és kezdik egyre jobban megérteni a körülöttük történő dolgokat, akkor elmélyíthetjük náluk ezt az alapkondicionálást azzal, hogy megmagyarázzuk nekik, hogy hogyan működik a világ és mire kell figyelnünk vele kapcsolatban. Persze ezeket a magyarázatokat már mi is készen kaptuk a szüleinktől vagy a tanárainktól és semmilyen konkrét tapasztalatunk nincs róluk.
Így tehát ezek is tovább mélyítik vendégeink kondicionálását, akik aztán egyre mélyebben azonosulnak ezekkel a kondicionált elmemintákkal.
Így fejlődik ki vendégeink személyisége, amely eredetileg arra szolgálna, hogy megjelenítse az ő egyediségüket ebben a világban.
Ez az egyediség azonban mélyen rejtve marad a sok kondicionált elmeminta, hit, elképzelés és azonosulás alatt. Így nem csoda, hogy aztán ők is másolatként élve az életüket teljesen elfelejtkeztek eredeti rendeltetésükről.
Az egyéniség kivirágzása
Tehát csak akkor válhatunk vendégeink számára igazán jó házigazdává, ha mi magunk már nem másolatok, hanem egyéniségek vagyunk.
Nekünk is azon az úton kell tehát járnunk, amelyen a vendégeinket szeretnénk elindítani.
Íme tíz tipp, hogy mivel segíthetjük elő azt, hogy vendégeink ne másolatokká váljanak, hanem az egyéniségük kivirágozzon:
1. ne tekintsük őket a tulajdonunknak, hanem kedves vendégként tekintsünk rájuk, akik a segítségünket és nem az irányításunkat igénylik;
2. adjunk nekik elég szabadságot, engedjük meg nekik, hogy önállóan szerezzenek tapasztalatokat a világban;
3. hagyjuk, hogy egyre több és több dolgot saját maguk tapasztaljanak meg;
4. ne tanítsunk nekik olyan dolgokat, amelyekről mi sem rendelkezünk saját tapasztalattal, hanem készen kaptuk azokat tanítóinktól;
5. tanítsuk meg őket arra, hogy ne fogadjanak el semmit készpénznek csak azért, mert azt egy, a társadalom által tekintélynek kikiáltott személy mondta vagy tette;
6. engedjük őket kételkedni mindenben, amíg saját tapasztalatokat nem szereznek valamiről;
7. segítsünk nekik, hogy szabadok maradhassanak, hogy nyíltak lehessenek minden elérhető tapasztalat számára;
8. osszuk meg velük a tapasztalatainkat;
9. teremtsünk számukra olyan feltételeket, hogy minél többet nevessenek, örüljenek és élvezhessék az életet;
10. járjunk előttük az úton, saját példánkkal mutassuk meg nekik, hogyan kell tudatosan és éberen élni.
Részlet Frank M. Wanderer: Csendes forradalom. A Tudat evolúciója című könyvéből
(forrás: csendesforradalom.wordpress.com)
