2018. április 3., kedd

Amikor szegénységben is létezik emberi boldogság



Régi időket, egyszerű embereket, békés pillanatokat ábrázolnak a gyönyörű festmények.


Ha volt valaha kedves, a saját életének egyszerűségét, vidéken töltött gyermekkora emlékeit egyszerűséggel, de bámulatosan ábrázoló festőművész, akkor Dianne Dengel mindenképpen az.


Dianne szegény család gyermekeként 1939-ben látta meg a napvilágot az Egyesült Államok-beli Rochesterben. A város külterületén álló házukat apja maradék fából építette fel, szerény, de meghitt otthont teremtve maguknak.


Édesanyja fedezte fel kislánya művészet iránti vonzalmát és tehetségét. A mama egy áruházban dolgozott, onnan hordott haza kartondobozokat, hogy Dianne azokon rajzolgasson.

Dianne Dengel

A szegénységben nem futotta vászonra és ecsetekre, így a szárnyait bontogató ifjú művész 16 éves korában ujjaival és hengerelt papírdarabokkal festette első remekeit.


Dianne már akkoriban az emberi portrékhoz, az élet ellesett pillanataihoz vonzódott, és ez kísérte végig művészetét.


Gyerekkori emlékei mindig ott lebegtek szeme előtt, alkotásain ezért egy szerény világ egymást szerető emberei, családjai, nagypapák, nagymamák és unokák tűntek fel különböző élethelyzetekben. Inspirációt jelentettek azok a babák is, melyeket gyermekkorában édesanyja gyűjtött neki.


Dianne művészetét az ezredforduló után ismerték el. Ettől kezdve televíziós stábok forgattak filmet életéről, munkájáról, művészeti naptárakban szerepeltek festményeinek reprodukciói, ám a sikert nem tudta hosszú ideig élvezni. 2012 májusában gyógyíthatatlan betegségben hunyt el.


Mint egy kritikus fogalmazott:

Dianne remekei régi időkbe repítenek, ahol nem a pénz volt a legfontosabb, hanem a család, a lelki béke és egymás tisztelete, amikor a szegénység is lelki boldogsággal párosult.

A művész néhány alkotását nézegetve ezzel a megállapítással aligha lehet vitába szállni.

(forrás:sokszinuvidek.24.hu - Fotók: pepsimist.ru)