Az észak-amerikai bennszülött hagyományok szerint mindennek, amit a Teremtő alkotott - legyen az élő vagy élettelen - szelleme van. A természet körforgása, az évszakok változása, a Nap és a Hold égi útja egyaránt bizonyítják a lét örök körforgását, a teremtés időtlenségét.
Az elemi erőket, a levegőt, a Földet és az égitesteket egyaránt istenek személyesítik meg. Szellemek lakoznak az állatokban, a növényekben, őrző szellemek, és a halottak lelke veszi körül őket. Vallási szertartásaik célja, hogy megnyerjék maguknak a természetfölötti lények jóindulatát. Szent embereik, a sámánok és a varázslók transzba esve kerestek kapcsolatot a szellemek világával. Betegségeket gyógyítottak, megjósoltál a jövőt és oltalmaztak az ellenség gonosz varázslataitól.
Az indián törzsek hiedelemvilága jelentősen különbözött egymástól. Észak-keleten az algankinok főleg földművelésből éltek, ezért számukra a termékenység volt a legfontosabb, míg a Nagy-tavak déli partjain élő odzsibuák a Nagy Szellemben hittek. A Nagy-síkság sziú, csejen és komancs indiánjai, az igazi 'rézbőrűek' bölényvadászok voltak, így vallási szertartásaik célja is a harci és vadászati sikerek elérése volt. Minden fiatal harcos addig böjtölt, amíg őrző szelleme - rendszerint állat formájában - meg nem jelent előtte. A látomás előidézésének másik módja a dobszóval kísért tánc, mely az emberi szívverést és minden élet alapvető ritmusát jelképezte.
A látomások előidézéséhez, a szellemekkel való kapcsolatteremtéshez az indiánnak először kívül-belül meg kellett tisztulnia - ezt böjtöléssel, izzasztókunyhóval és fürdéssel érték el. Fürdés után gallyakkal söpörték le magukról az izzadságot. Ezt a módszert felfrissülésre és gyógyításra még ma is széleskörűen használják.
A szellemek és ősök tisztelete mellett a növényeket is nagy becsben tartották. A sivatagban növő különböző kaktuszfajták fontos táplálékként és folyadék-forrásként szolgáltak. Levét, húsát vagy gyümölcsét rituális szertartásaikon is felhasználták. E célra alkalmazták a peyote föld alatt növő, tüskétlen kaktusz föld feletti bimbójának hallucinogén anyagát is.
Dél-nyugat sivár tájain az 'esőcsinálás' az egyik legfontosabb rituális szertartás. A hopi indián kígyótáncosok a kígyó cikcakkos mozgását utánozva idézték meg az esőt hírül adó villámokat.
A szellemekkel való kapcsolatfelvételt szolgálta a 'rázkódó sátornak' nevezett jóskunyhó is, amely kb. 2 méter hosszú rudakból álló, hordószerű szerkezet volt állatbőrökkel vagy nyírfakéreggel borítva. A szellemidéző sötétedés után lépett a sátorba és megidézte a védőszellemeket, akik megnevezték magukat, hangjukat a kívülállók is hallhatták, és néha közvetlenül beszélhettek is e lényekkel, hogy választ kapjanak kérdéseikre.
A navaho indiánok vallási tárgyú alkotásain a homokfestészet szépségeit csodálhatjuk meg. Szimbolikus képeik a navaho mitológiát idézik. Babákat is készítettek gyerekeiknek, és azokon tanították meg nekik, hogyan lehet felismerni a szellemeket.
Valamennyi indián nép szoros kapcsolatban élt természeti környezetével, összetartozott a tájjal, az éghajlattal, a körülöttük lakozó lényekkel és szellemekkel. Az emberek, a Földanya, a többi teremtmény és az ősök közti kapcsolat szilárd rendszerre épült. A Földanya gondoskodik a 'kétlábúakról' és minden egyébről, amit ráhelyezett a Teremtő. Épp ezért fontos, hogy az emberek tiszteljék a földet. Számos 'négylábú' önként feláldozza magát az emberek táplálása és felruházása érdekében. Ezért az emberek kötelessége tisztelni az állatokat is. A szellemek birodalmában élő ősök adtak életet a most élőknek. Emiatt az ősöket is tisztelni kell. Emellett indián társaikat is tisztelniük kell, hogy fennmaradásuk érdekében gondoskodjanak és törődjenek egymással.
Talán számunkra is lenne némi megszívlelendő e régi indián bölcsességekből
(forrás: medicineman.hu)
Ez az ősi indián szellem vigyáz rád születésedtől fogva!:
http://zacc.cafeblog.hu/2017/12/28/ez-az-osi-indian-szellem-vigyaz-rad-szuletesedtol-fogva/
