Attila, az Isten ostora

A V. században egy harcos nomád nép jelent meg a Római Birodalom határán: a hunok. Élükön a kiemelkedő hadvezér, Attila állt. A korán árvaságra jutott Attilát egész életében egyetlen egy cél vezérelte: irányítani akarta az egész világot - és ehhez megvoltak a megfelelő képességei. Azon kevés legendás vezérek egyike volt, aki megszállottságával, elkötelezettségével és küldetéstudatával saját képére formálta a történelmet.

Tíz esztendő telt el azóta, hogy Urkon fia, Györk, a sérült lábú üsző nyomán rátalált az Isten kardjára. Tíz esztendő óta villog ez a kard Attila Király kezében, s vele a hunok hatalma alá hajtotta a fél világot: a Volgától a Rajnáig, az Al-Dunától a Balti- tengerig . Györk a király udvarában szép szál legénnyé serdült.

Megtanult ló hátáról visszafelé nyilazni az ellenségre, tülök szavára futást színlelni, majd hirtelen oldalt kanyarodva visszavágni. Kardja, kopjája közelharcban félelmetes fegyvernek bizonyult. S ha valaki mindebben kételkedett volna, csak reá kellett nézni: sebhelyektől barázdált arca bárkit meggyőzött arról, hogy ez a legény bizony nem kapkodta a fejét ott, ahol sűrűje volt a csatának. Most ott áll őrségben, egy halom tetején, Róma fölött. Lába előtt az ,,örök város", annak a birodalomnak a szíve, amellyel tavaly mérte össze hadai erejét a hunok királya, akit ,,Isten ostora" néven emleget a megrémült fél világ. Igen, egy éve volt, amikor két világ megszámlálhatatlan hadserege megütközött a catalaunumi síkon. Másfélszázezer ember esett el ott, mégsem derült ki: melyikük az erősebb. Attila annak az éjszakába nyúló rettentő csatának a végén harci szekerekkel sáncoltatta körül táborát, s középen máglyát rakatott, hogy azon eméssze el magát inkább, mintsem hogy a rómaiak fogságába kerüljön. Az Aetius vezette római sereg azonban kereket oldott az éj leple alatt. Györköt erre a csatára holta napjáig emlékeztetni fogja az a hosszú forradás, amelyet a testén visel. Rettentő volt a csapás, nem tudta megvédeni tőle még börzekéje sem. Hanem aki azt a csapást mérte, már rég odaát, a túlvilágon várja, hogy a hunok hite szerint szolgálhassa őt. Györk pedig itt áll Róma fölött. Talán újabb csata hajnalán, amely Attilát végleg a világ urává teszi.

 Than Mór alkotása: Attila lakomája (1870), amelyet a fehér ruhában, kezében könyvvel jobbról ülő Priscus rétor leírása alapján festett. forrás:wikipedia.org

Eszébe jut a tegnap esti tábortűznél hallott igricének Attiláról, akinek testét nem fogja fegyver. S legutóbbi diadaláról, Aquileia elfoglalásáról, ahol ö maga nem lehetett ott. Már-már úgy tűnt, hogy a falak és az elszánt védők bizonyulnak erősebbnek, s a világverő Attila hadainak vissza kell vonulniok a vár alól. De a király egyszer csak észrevette, amint egy gólya csőrében hordja ki fiókáit az ostromlott városból.

- Nézzétek csak! - szólt ekkor a király.

- Ez az oktalan állat érzi már, hogy megszámláltattak Aquileia napjai.

S parancsot adott: szedjék le a lovakról a sok ezernyi nyerget, temessék be velük a vár védősáncait. Így aztán közelebb vonhatta a falakhoz az ostromgépeket, a nyílvetőket, s egy végső rohammal bevette a várost. Most itt vannak Róma falai alatt. A hatalmas hun sereg körbezárta a várost. Hogy is mondta az az ősz püspök, aki Catalaunum felé vezető útjukban megnyittatta előttük városa kapuit:

- Ha valóban te vagy ,,Isten ostora", meg kell hajtanunk fejünket az Ö akarata előtt! Attila pedig akkor parancsot adott, hogy abban a városban senkinek egy haja szála se görbüljön meg . A fölkelő nap már megvilágítja Róma falait. Odalent egyszerre megkondulnak a város harangjai. Aztán megnyílik a főkapu, és fényes papi segédlettel kilép rajta maga Leó pápa. Kettéválik előtte a hunok tábora. A menet ott halad el alig néhány lépésnyire Györktől. S a főpásztor, kezében magasba tartott kereszttel, egyszer csak ott áll Attila előtt.

- Nagy király! - s hangja messzire szárnyal a sokaság fölött.

- Te, kit a népek Isten ostorának mondanak! Ki legyőzted eddig minden ellenségedet! Tudjuk, Isten küldött téged bűneink miatt, büntetésül. De halld meg: te magad is Isten szolgája vagy. Isten pedig most azt akarja, hogy ez a város megmaradjon! 

Attila hallgatja a főpásztor szavait, de másra figyel: Leo pápa feje fölött csodálatos alak lebeg, aki óvón terjeszti ki karjait Róma városa fölé. A hun seregben s a város falaira kigyűlt nép között végigmorajlik a csodás jelenés híre.

Attila érti az égi jelet. Meghajtja fejét a nálánál is hatalmasabb akarat előtt. Parancsot ad: a hun sereg fölkerekedik Róma falai alól és visszaindul a Duna-Tisza tájára. Isten ostora ekkor aratta legnagyobb győzelmét: önmaga fölött.

(forrás: magyarhon.eu)

Atilla - Isten kardja (1993) - A teljes rockopera - videó