A látomás és a révület szerves része volt az észak-amerikai indiánok szellemiségének, és sokat segített abban is, hogy a fehérek ellenében legalább hagyományaikat megőrizzék.
A mai Kanada és az Egyesült Államok területén élt indiánok jól megfértek isteneikkel és szellemeikkel. Istenek személyesítették meg az elemi erőket, a levegőt, a földet, az égitesteket. Szellemek lakoztak az állatokban, növényekben, őrző szellemek és halottak lelke vette körül őket. A vallási szertartások célja az volt, hogy megnyerjék maguknak a természetfölötti lények jóindulatát. Szent embereik, a sámánok és a varázslók transzba esve kerestek kapcsolatot a szellemek világával, és átengedték magukat a nem emberi erők hatalmának. Betegségeket gyógyítottak, megjósolták a jövőt, oltalmaztak az ellenség gonosz varázslatai ellen.
Az indián törzsek hiedelemvilága életformájuknak megfelelően különbözött egymástól. Északkeleten az algankinok, akik szövetséget kötöttek a Kanadában letelepedett franciákkal, főleg földművelésből tartották el magukat. Számukra a termékenység volt a legfontosabb, ezért sámánjaik a földeken végezték rituális tánccal kísért szertartásaikat. A Nagy-tavak déli partjain élő odzsibuák a legfőbb lényben, a Nagy Szellemben hittek, aki megteremtette a Földet, földrengésekkel szabdalta, és életre hívta az emberi fajt. Longfellow Hiawathája az ő hagyományaikra támaszkodik. A Nagy-síkság sziú, csejen és komancs indiánjai, az igazi „rézbőrűek” köré épült a western gazdag mitológiája. A18. században keresztezték lovaikat a spanyolok által behozott ménekkel, és ettől kezdve félelmetes harcosokká, ördögi lovasokká váltak. Bölényvadászatból tartották el magukat, így vallási szertartásaik célja is a harci és vadászati sikerek elérése lett. Minden fiatal harcos addig böjtölt, míg őrző szelleme, rendszerint állat formájában, meg nem jelent előtte. A látomás előidézésének másik útja, a naptánc, szintén nagyon fontos vallási szertartás volt. Ekkor a leendő harcos póznához kötözve tűrte, hogy testébe kések szúródjanak.
A szellemtánc
A fehér ember és a misszionáriusok megjelenésével az indiánok többsége kénytelen volt részben vagy egészben keresztény hitre térni. Néhány törzs beépítette az új vallás elemeit ősi hagyományaiba. 1799-ben például egy Handsome Laké nevű szeneka indián alapította a Good Message mozgalmat mert jelenése volt. A mozgalom egyesítette a kvékerek tanításait a mai USA északkeleti részén élt irokézek hagyományaival, mint jó monoteista vallási útmutatót elfogadta a Bibliát, de Jézus személyét elutasította. A mozgalom ma is él. A gazdag szellemvilággal körülvett törzsek azonban elutasították a fehér ember vallását. Amikor befejezték a United Pacific vasutat, 1870 körül a nevadai-kaliforniai határon élő pauni indiánok sámánjának látomásában hatalmas mozdony jelent meg, amely magával hozta a halott ősöket. Egy másik látomásában az indiánok legyőzték a fehéreket. Ennek a sámánnak a tanítványa alapította meg a Szellemtánc mozgalmat, amely a Sziklás-hegységen keresztül a Nagy-síkság népeihez is eljutott. A bölcs Ülő Bika vezetésével csatlakoztak hozzá a sziú, a csejen és az arapaho indiánok. A mozgalomban nagy szerepe volt a jellegzetes, monoton rituális táncnak, amelyben férfiak, nők, gyerekek egyaránt részt vettek. A ritmus egyhangúsága révületbe ejtette a látnokot. Az énekkel kísért tánc több napon át tartott. A táncosok teljes díszbe öltöztek, kifestették és tollakkal ékesítették magukat. A szertartás alatt többen transzba estek, így kaptak tanácsot a halott ősöktől.
A szellemtáncban használt ing mégsem védte meg az indiánokat a fehérek fegyvereitől
A mozgalom az ősök visszatértét és a fehérek legyőzését hirdette. Azt ígérte, hogy a végtelen prérin újra bölénycsordák legelésznek majd, és a rézbőrűek népe ismét boldogan élhet hazájában. Követői úgynevezett szelleminget viseltek, amely hitük szerint megóvta őket a fehérek puskagolyóitól. Bizony tévedtek, mert amikor 1890-ben Wounded Knee Creek mellett a Hetedik Lovashadsereg gyorstüzelő Hotchkiss fegyverei eldördültek, háromszáz sziú indián lelke távozott az örök vadászmezőkre. Ezzel a mozgalom is megszűnt, de a törzsi ellentétek ellenére megteremtette az indián azonosságtudatot, és a következő században újabb kultusznak lett táptalaja.
A peyote bűvöletében
A peyote-kultusz a déli indiánrezervátumokon keresztül terjedt el, és a második világháború idején eljutott a kanadai crow és feketelábú indiánok közé is. A mexikói apacsok teremtették meg, a komancsok és a kájovák pedig viszonylag korán átvették. A peyote-ot a Texasban és Észak-Mexikóban honos agávékaktuszból nyerik. A növényt rágcsálva hallucinogén anyagok szabadulnak fel, amelyektől az ember mozgalmas víziókat lát, harsány, áttűnő színeket, mintha kaleidoszkópba nézne. Az indiánok csodaszerként tisztelték a peyote-ot, amelynek áldásos hatására megszabadultak a reménytelenség nyomasztó, őrlő sivárságától, és átúsztak az álmok és látomások jótékony világába.
A szertartások és szokások szektánként változnak. Van, ahol befogadják a nőket, másutt nem, a feketéket általában igen, a fehéreket viszont inkább nem. Az összejöveteleken dobszó kíséretében rituális dalokat énekelnek. A peyote-kultuszt egyesek a kereszténység indián megfelelőjének tartják, mások a kettő ötvözetét látják benne. Az amerikai bennszülöttek templomát 1918-ban alapították Oklahomában, hogy erősítsék a keresztény egyházba vetett hitet, és megtartsák a peyote-szentségeket is. A Biblia ott fekszik az oltáron, a könyörgéseket a Szentháromsághoz intézik, és emellett a peyote-ot oltáriszentségként tisztelik.
Fent: Ilyen kacsinababán tanulnak a hopi indiánok gyerekei – Lent: A navaho indián homokfestmény keresztje a négy világtájat jelképezi.
Arizona és Új-Mexikó navaho indiánjainak vallási tárgyú alkotásain a homokfestészet szépségeit csodálhatjuk. A szimbolikus képek a navaho mitológiát idézik. A kis szobrokat gyógyításra használja az „énekes”, miután a „reszkető kéz” megállapítja a diagnózist. A délnyugatra látogató turisták nemcsak láthatják, meg is vásárolhatják a kacsina babákat, amelyeket a hopi és a zuni indiánok készítenek. Táncosaik megszemélyesítik a kacsináknak nevezett szellemeket. A babákat eredetileg gyerekeknek készítik, rajtuk tanítják meg, hogyan lehet felismerni a különféle szellemeket. Van közöttük ijesztő fekete figura is, amellyel a szófogadatlan gyermekeket büntetik.
(Részlet Richard Cavendish: Démonok, kísértetek, szellemek című könyvéből -forrás: saman.org.hu)
A mai Kanada és az Egyesült Államok területén élt indiánok jól megfértek isteneikkel és szellemeikkel. Istenek személyesítették meg az elemi erőket, a levegőt, a földet, az égitesteket. Szellemek lakoztak az állatokban, növényekben, őrző szellemek és halottak lelke vette körül őket. A vallási szertartások célja az volt, hogy megnyerjék maguknak a természetfölötti lények jóindulatát. Szent embereik, a sámánok és a varázslók transzba esve kerestek kapcsolatot a szellemek világával, és átengedték magukat a nem emberi erők hatalmának. Betegségeket gyógyítottak, megjósolták a jövőt, oltalmaztak az ellenség gonosz varázslatai ellen.
Az indián törzsek hiedelemvilága életformájuknak megfelelően különbözött egymástól. Északkeleten az algankinok, akik szövetséget kötöttek a Kanadában letelepedett franciákkal, főleg földművelésből tartották el magukat. Számukra a termékenység volt a legfontosabb, ezért sámánjaik a földeken végezték rituális tánccal kísért szertartásaikat. A Nagy-tavak déli partjain élő odzsibuák a legfőbb lényben, a Nagy Szellemben hittek, aki megteremtette a Földet, földrengésekkel szabdalta, és életre hívta az emberi fajt. Longfellow Hiawathája az ő hagyományaikra támaszkodik. A Nagy-síkság sziú, csejen és komancs indiánjai, az igazi „rézbőrűek” köré épült a western gazdag mitológiája. A18. században keresztezték lovaikat a spanyolok által behozott ménekkel, és ettől kezdve félelmetes harcosokká, ördögi lovasokká váltak. Bölényvadászatból tartották el magukat, így vallási szertartásaik célja is a harci és vadászati sikerek elérése lett. Minden fiatal harcos addig böjtölt, míg őrző szelleme, rendszerint állat formájában, meg nem jelent előtte. A látomás előidézésének másik útja, a naptánc, szintén nagyon fontos vallási szertartás volt. Ekkor a leendő harcos póznához kötözve tűrte, hogy testébe kések szúródjanak.
A szellemtánc
A fehér ember és a misszionáriusok megjelenésével az indiánok többsége kénytelen volt részben vagy egészben keresztény hitre térni. Néhány törzs beépítette az új vallás elemeit ősi hagyományaiba. 1799-ben például egy Handsome Laké nevű szeneka indián alapította a Good Message mozgalmat mert jelenése volt. A mozgalom egyesítette a kvékerek tanításait a mai USA északkeleti részén élt irokézek hagyományaival, mint jó monoteista vallási útmutatót elfogadta a Bibliát, de Jézus személyét elutasította. A mozgalom ma is él. A gazdag szellemvilággal körülvett törzsek azonban elutasították a fehér ember vallását. Amikor befejezték a United Pacific vasutat, 1870 körül a nevadai-kaliforniai határon élő pauni indiánok sámánjának látomásában hatalmas mozdony jelent meg, amely magával hozta a halott ősöket. Egy másik látomásában az indiánok legyőzték a fehéreket. Ennek a sámánnak a tanítványa alapította meg a Szellemtánc mozgalmat, amely a Sziklás-hegységen keresztül a Nagy-síkság népeihez is eljutott. A bölcs Ülő Bika vezetésével csatlakoztak hozzá a sziú, a csejen és az arapaho indiánok. A mozgalomban nagy szerepe volt a jellegzetes, monoton rituális táncnak, amelyben férfiak, nők, gyerekek egyaránt részt vettek. A ritmus egyhangúsága révületbe ejtette a látnokot. Az énekkel kísért tánc több napon át tartott. A táncosok teljes díszbe öltöztek, kifestették és tollakkal ékesítették magukat. A szertartás alatt többen transzba estek, így kaptak tanácsot a halott ősöktől.
A szellemtáncban használt ing mégsem védte meg az indiánokat a fehérek fegyvereitőlA mozgalom az ősök visszatértét és a fehérek legyőzését hirdette. Azt ígérte, hogy a végtelen prérin újra bölénycsordák legelésznek majd, és a rézbőrűek népe ismét boldogan élhet hazájában. Követői úgynevezett szelleminget viseltek, amely hitük szerint megóvta őket a fehérek puskagolyóitól. Bizony tévedtek, mert amikor 1890-ben Wounded Knee Creek mellett a Hetedik Lovashadsereg gyorstüzelő Hotchkiss fegyverei eldördültek, háromszáz sziú indián lelke távozott az örök vadászmezőkre. Ezzel a mozgalom is megszűnt, de a törzsi ellentétek ellenére megteremtette az indián azonosságtudatot, és a következő században újabb kultusznak lett táptalaja.
A peyote bűvöletében
A peyote-kultusz a déli indiánrezervátumokon keresztül terjedt el, és a második világháború idején eljutott a kanadai crow és feketelábú indiánok közé is. A mexikói apacsok teremtették meg, a komancsok és a kájovák pedig viszonylag korán átvették. A peyote-ot a Texasban és Észak-Mexikóban honos agávékaktuszból nyerik. A növényt rágcsálva hallucinogén anyagok szabadulnak fel, amelyektől az ember mozgalmas víziókat lát, harsány, áttűnő színeket, mintha kaleidoszkópba nézne. Az indiánok csodaszerként tisztelték a peyote-ot, amelynek áldásos hatására megszabadultak a reménytelenség nyomasztó, őrlő sivárságától, és átúsztak az álmok és látomások jótékony világába.
A szertartások és szokások szektánként változnak. Van, ahol befogadják a nőket, másutt nem, a feketéket általában igen, a fehéreket viszont inkább nem. Az összejöveteleken dobszó kíséretében rituális dalokat énekelnek. A peyote-kultuszt egyesek a kereszténység indián megfelelőjének tartják, mások a kettő ötvözetét látják benne. Az amerikai bennszülöttek templomát 1918-ban alapították Oklahomában, hogy erősítsék a keresztény egyházba vetett hitet, és megtartsák a peyote-szentségeket is. A Biblia ott fekszik az oltáron, a könyörgéseket a Szentháromsághoz intézik, és emellett a peyote-ot oltáriszentségként tisztelik.
Arizona és Új-Mexikó navaho indiánjainak vallási tárgyú alkotásain a homokfestészet szépségeit csodálhatjuk. A szimbolikus képek a navaho mitológiát idézik. A kis szobrokat gyógyításra használja az „énekes”, miután a „reszkető kéz” megállapítja a diagnózist. A délnyugatra látogató turisták nemcsak láthatják, meg is vásárolhatják a kacsina babákat, amelyeket a hopi és a zuni indiánok készítenek. Táncosaik megszemélyesítik a kacsináknak nevezett szellemeket. A babákat eredetileg gyerekeknek készítik, rajtuk tanítják meg, hogyan lehet felismerni a különféle szellemeket. Van közöttük ijesztő fekete figura is, amellyel a szófogadatlan gyermekeket büntetik.
(Részlet Richard Cavendish: Démonok, kísértetek, szellemek című könyvéből -forrás: saman.org.hu)
Szellem és bivaly tánc, amelyet Thomas Edison forgatott 1894-ben - videó
