Milyen sok nevet adtunk már Annak, akit felelősnek érzünk mindazért, ami van! Különböző korszakokban, a legkülönbözőbb kultúrákban, más és más szemszögből érzékeltük már a fényt és az igazságot. Így mindig változott a név is, amit Istennek adtunk, mert mindig más és más elnevezést éreztünk találónak és helyesnek.
Néha Istent Teremtőnek is nevezzük, a világ megalkotójának, a „létezés forrásának”, mert érezzük, hogy egy hatalmas lénynek kell felelősnek lennie mindazért, ami keletkezett. De a szeretet és bölcsesség végtelen képességével is rendelkeznie kell, hogy az életet megteremtse és kísérje.
De hogyan tudnánk mindezt összefoglalni egyetlen névben, egyetlen szóban? Hiszen már az is nehézséget jelent, hogy meghatározzuk, mi is az ÉLET. Még nehezebb megfogalmazni, hogy mi a SZERETET. Hogyan tudnánk hát megérteni, hogy mi ISTEN?
Még a szüleink, a társunk, vagy a gyermekeink szeretetét sem tudjuk egyetlen szóval kifejezni. A szeretetüket a tetteiken, a hangjuk csengésén keresztül éljük meg, és azáltal, amit kisugároznak. A szeretet jelentését nem lehet megfogalmazni. A szeretetet csak megélni lehet a számtalan megjelenési formáján keresztül. Ezért nem tudunk sem egyetlen szóval kifejezni, sem egyetlen névvel megnevezni, sem felfogni egy olyan, még ennél is hatalmasabb szeretet-kisugárzást, amivel egy isteni lény rendelkezik. Csak az állandó sugárzását tudjuk „át-élni”. Az élet sokrétűségében tudunk csak találkozni VELE, és az élet megjelenési formáinak sokszínűségében ismerhetjük csak fel ŐT.
Istent csak a belső látomásainkon keresztül érzékelhetjük, ha a „belső szemünk” már kinyílt annyira, hogy képes a szellemi látásra. Amikor elkezdünk már a szívünkkel szeretni, amikor a gondolkodásunk már készen áll arra, hogy új szemléletmódot vegyen át, amikor az érzéseinket már el is tudjuk fogadni, akkor kezdjük látni a fényt, és ezzel Istent is.
De hogy valamivel jobban megérthessük az életet létrehozó és lehetővé tevő isteni energiák kisugárzását, már hosszú idővel ezelőtt gondolatformákat kaptunk a „hét főáramlatról”, a hét isteni sugár-minőségről, amelyeken keresztül az életenergiák hét különböző energiája áramlik. Ezek az energiák teremtik meg a napokat és a bolygókat is, és hatást gyakorolnak a természet valamennyi birodalmára.
Így a sugarak nemcsak csatornák, amelyeken „keresztül minden létezés árad”, hanem olyan hatásokat is közvetítenek, amelyek lehetővé teszik a korok és idők változásait. Ezek az impulzusok felelősek a különböző kultúrák, állatfajok és növényfajták megjelenéséért, és ezek hozzák létre azokat az időszakokat, amikor az emberek gondolkodásában változások következnek be.
A hét sugár az élet hét alapvető területének felel meg. Koncentrált energiák, amelyek létrehoznak és elősegítenek egy fejlődési tervet.
Minden fizikai síkon megnyilvánuló forma „egy fénylény megtestesülése”, aki arra törekszik, hogy ez a fény minél erőteljesebben átragyoghasson a „testén”, függetlenül attól, hogy ez egy nap, egy bolygó vagy egy ember teste. Egy fizikai formában élő fénylény „a teremtő sugarakat” befogadja és ki is árasztja az éteren keresztül, ami egy „kozmikus tenger”, melyben valamennyien élünk.
De a napok, a ragyogó fizikai testben megnyilvánuló hatalmas fénylények nemcsak befogadják a fény energiáit, hanem mint „fősugár”, mint alapképesség, tovább is adják azt a bolygóiknak. Hisz minden egyes bolygó-lény szintén egy-egy sugárhoz tartozik, amely egybeolvad a napja fősugarával. Ugyanez a folyamat történik a testünkben is. Az emberi lélek alapenergiája a test hét energiaközpontján keresztül nyilvánul meg, és ezek a központok lesznek felelősek a fizikai síkok együttműködésért, valamint a lélek fejlődéséért.
Így „vándorlunk” mindannyian, kisebb vagy nagyobb csoportokban, és végtelen sokszínűségben. És azáltal, hogy folytonosan készen állunk a változásra, felismerjük az adott csoporthoz való tartozásunk értelmét és az utunk célját. Hisz a rendszerek a fizikai lét valamennyi síkján ugyanúgy működnek. Minden naprendszert, a napjaikkal és a kísérő bolygóikkal együtt, erős kölcsönhatás tart össze, ami okkult értelemben annyit jelent, hogy: „együtt haladnak az ösvényen”. Hisz a lélek nemcsak együtt érkezik a szellemtestvéreivel a tapasztalatok földjére, hanem éppúgy, a testvérei kezét fogva, keresi a hazavezető utat az atya házába…
Ezután könnyen érthető, hogy minden életforma – legyen az egy naprendszer, egy nap, egy bolygó, egy ember vagy egy apró kis virág – a fény legkülönbözőbb energiai áramlanak benne, ha saját maga is, egy meghatározott energiaminőséggel rendelkezik. Mert a fejlődésünk végső célja, hogy fejlesszük a saját minőségünket, egyre tudatosabban fogadjuk be a „fényt”, és a sugarak összességében felismerjük mindenható Atyánkat.
Eva Gostoni spirituális tanító és írónő
De hogyan tudnánk mindezt összefoglalni egyetlen névben, egyetlen szóban? Hiszen már az is nehézséget jelent, hogy meghatározzuk, mi is az ÉLET. Még nehezebb megfogalmazni, hogy mi a SZERETET. Hogyan tudnánk hát megérteni, hogy mi ISTEN?
Még a szüleink, a társunk, vagy a gyermekeink szeretetét sem tudjuk egyetlen szóval kifejezni. A szeretetüket a tetteiken, a hangjuk csengésén keresztül éljük meg, és azáltal, amit kisugároznak. A szeretet jelentését nem lehet megfogalmazni. A szeretetet csak megélni lehet a számtalan megjelenési formáján keresztül. Ezért nem tudunk sem egyetlen szóval kifejezni, sem egyetlen névvel megnevezni, sem felfogni egy olyan, még ennél is hatalmasabb szeretet-kisugárzást, amivel egy isteni lény rendelkezik. Csak az állandó sugárzását tudjuk „át-élni”. Az élet sokrétűségében tudunk csak találkozni VELE, és az élet megjelenési formáinak sokszínűségében ismerhetjük csak fel ŐT.
Istent csak a belső látomásainkon keresztül érzékelhetjük, ha a „belső szemünk” már kinyílt annyira, hogy képes a szellemi látásra. Amikor elkezdünk már a szívünkkel szeretni, amikor a gondolkodásunk már készen áll arra, hogy új szemléletmódot vegyen át, amikor az érzéseinket már el is tudjuk fogadni, akkor kezdjük látni a fényt, és ezzel Istent is.
De hogy valamivel jobban megérthessük az életet létrehozó és lehetővé tevő isteni energiák kisugárzását, már hosszú idővel ezelőtt gondolatformákat kaptunk a „hét főáramlatról”, a hét isteni sugár-minőségről, amelyeken keresztül az életenergiák hét különböző energiája áramlik. Ezek az energiák teremtik meg a napokat és a bolygókat is, és hatást gyakorolnak a természet valamennyi birodalmára.
Így a sugarak nemcsak csatornák, amelyeken „keresztül minden létezés árad”, hanem olyan hatásokat is közvetítenek, amelyek lehetővé teszik a korok és idők változásait. Ezek az impulzusok felelősek a különböző kultúrák, állatfajok és növényfajták megjelenéséért, és ezek hozzák létre azokat az időszakokat, amikor az emberek gondolkodásában változások következnek be.
A hét sugár az élet hét alapvető területének felel meg. Koncentrált energiák, amelyek létrehoznak és elősegítenek egy fejlődési tervet.
Minden fizikai síkon megnyilvánuló forma „egy fénylény megtestesülése”, aki arra törekszik, hogy ez a fény minél erőteljesebben átragyoghasson a „testén”, függetlenül attól, hogy ez egy nap, egy bolygó vagy egy ember teste. Egy fizikai formában élő fénylény „a teremtő sugarakat” befogadja és ki is árasztja az éteren keresztül, ami egy „kozmikus tenger”, melyben valamennyien élünk.
De a napok, a ragyogó fizikai testben megnyilvánuló hatalmas fénylények nemcsak befogadják a fény energiáit, hanem mint „fősugár”, mint alapképesség, tovább is adják azt a bolygóiknak. Hisz minden egyes bolygó-lény szintén egy-egy sugárhoz tartozik, amely egybeolvad a napja fősugarával. Ugyanez a folyamat történik a testünkben is. Az emberi lélek alapenergiája a test hét energiaközpontján keresztül nyilvánul meg, és ezek a központok lesznek felelősek a fizikai síkok együttműködésért, valamint a lélek fejlődéséért.
Így „vándorlunk” mindannyian, kisebb vagy nagyobb csoportokban, és végtelen sokszínűségben. És azáltal, hogy folytonosan készen állunk a változásra, felismerjük az adott csoporthoz való tartozásunk értelmét és az utunk célját. Hisz a rendszerek a fizikai lét valamennyi síkján ugyanúgy működnek. Minden naprendszert, a napjaikkal és a kísérő bolygóikkal együtt, erős kölcsönhatás tart össze, ami okkult értelemben annyit jelent, hogy: „együtt haladnak az ösvényen”. Hisz a lélek nemcsak együtt érkezik a szellemtestvéreivel a tapasztalatok földjére, hanem éppúgy, a testvérei kezét fogva, keresi a hazavezető utat az atya házába…
Ezután könnyen érthető, hogy minden életforma – legyen az egy naprendszer, egy nap, egy bolygó, egy ember vagy egy apró kis virág – a fény legkülönbözőbb energiai áramlanak benne, ha saját maga is, egy meghatározott energiaminőséggel rendelkezik. Mert a fejlődésünk végső célja, hogy fejlesszük a saját minőségünket, egyre tudatosabban fogadjuk be a „fényt”, és a sugarak összességében felismerjük mindenható Atyánkat.
Eva Gostoni spirituális tanító és írónő
