Tamás, miért kelt át az anyukám? Miért nem maradt itt, ha maradhatott volna? Ki kel át és ki reked itt? Én azt szerettem volna, hogy maradjon itt és érzékeltesse számomra valamilyen módon, hogy itt van. A fájdalmam feldolgozhatatlan. Azt szeretném, ha a szellemi segítőim előre hoznák az én távozásomat is, hogy mielőbb együtt lehessünk.
Válasz:
Teljesen megértelek, azonban ez sokkal összetettebb annál, mint ahogy mi most a földi elménkkel azt megérteni képesek lennénk. Az időnk nem egyszerre kezdődik és nem is egyszerre fejeződik be a testi világban. Hanem kinek-kinek a maga, lelki előzményei által most megélni szükséges sorsútja szerint. Azonban akinek befejeződött, neki mennie kell, hiszen ki kell pihennie a testi élete fáradalmait, ki kell elemeznie a testi életét, és a szellemi segítőivel készülnie kell a következő életének tervére. Ezen kívül számos más egyéb dolga, elfoglaltsága is akad a léleknek odaát, elvégre mégis csak az az igazi otthonunk.
Van olyan lélek, aki a testi halála után itt reked, de ha így is tesz, nagyon helytelenül jár el és általában a nem kellő tudatossága miatt teszi ezt. Például azért, mert zavart a tudata és azt sem tudja, hogy meghalt a teste, s még mindig azt hiszi, hogy a testi életét éli, vagy nagyon kötődik itt valakihez vagy valamihez, stb. De helytelen, hogy itt legyen, ugyanis zavart kelt a saját életében és másokéban is, valamint őt is nagyon várják odaát. A szerettei is, és a teendői is. Ráadásul idővel az energiája is fogytán lesz itt és másoktól kell vételeznie (hétköznapi szóval élve meg kell szállnia másokat), ami újabb zavarokhoz vezet. Ezért nagyon fontos, hogy minden lélek a testi halála után legfeljebb 40-50 napon belül átkeljen. (Fontos megjegyeznem, hogy előbb-utóbb persze minden lélek átkel végül, hisz belátja, hogy nem maradhat itt.)
A lélek a testi halála után a tudatosságától függően viselkedik így vagy úgy, de a helyes az tehát, ha mielőbb átkel a szellemvilágba. Ő aztán is ugyanúgy figyelemmel kísérheti az itt lévő szeretteit, viszont a helyzete lényegesen jobbá válik úgy. Számunkra viszont nincs érdemben különbség, ha itt van, vagy ha átkelt már, tehát részünkről is értelmetlen azt kérni vagy várni, hogy maradjon, hiszen ezzel magunkon nem segítünk, neki viszont ártunk.
Képzeld bele magad anyukád helyébe. Kikerült a testéből és szembesült azzal, hogy ugyanúgy él tovább, felismerhette az igaz mivoltját, és tudta azt is, hogy mennie kell, hiszen várják odaát illetve számos teendője is van. Tudta ugyanakkor azt is, hogy mindig is érezni és látni fog téged (is), és neked még maradnod kell, de ha neked is eljön az időd, találkoztok. Képzeled bele magad a helyébe, hogy érzi mindazt a fájdalmat, amit te érzel iránta. S bár megérti, de mégis azt szeretné, hogy ez némileg enyhüljön, hiszen az elválásotok nem volt sem értelmetlen, sem végleges.
Tudom, hogy nagyon nehéz, és idő kell, sok idő, míg valamilyen szinten is képes leszel a távozását elfogadni. Mégis nagyon fontos, hogy megértsd, miért kellett így alakulnia, és mi van a fizikai világ mögött. Ugyanis ameddig anyukádat ennyire visszatartanád illetve magadat ennyire siettetnéd távozni (amit szintén nem szabad!), akkor magadnak is sokat ártasz és anyukádnak is! Minél inkább megérted, hogy hogyan is működik valójában a világ, annál többet segítesz magadnak és anyukádnak is! S ő is annál nyugodtabb lesz addig, míg újra nem találkoztok majd.
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
