Amikor eljön a testi halál ideje, s a lélek elválik a testtől, (szerencsés esetben hamarosan) visszatér a szellemvilágba, ahonnan a leszületése előtt érkezett. Egy, kifejezetten a számára kinyíló "kapun" keresztül teszi meg a visszautat, melyet a 'fényként' szoktak emlegetni. A már korábban hazatért szeretteink és a szellemi segítőink, kik odaát vannak, jól tudják, hogy mikor érkezünk, s jönnek is elénk a fogadásunkra. Jönnek elénk, hogy biztonságot, nyugalmat nyújtsanak számunkra, s hogy segítséget adjanak az átlépéshez.
Olyan is előfordul, hogy valaki elé senki sem jön, igaz ritkán, s csak olyan magasan fejlett lelkek esetében, akik a testi haláluk után szinte azonnal teljesen tudatossá válnak, s tudják is rögtön, merre kell menjenek - s ő értük is csak azért nem jönnek, mert nem is igényli azt. Hasonlatos ez ahhoz, mint amikor valaki messziről vendégségbe jön hozzánk, s kimegyünk elé az állomásra. Ám amikor már századszorra érkezik, s teljesen otthonosan mozog a mi településünkön, akkor megvárjuk nyugodtan otthon őt. A lélek elé érkező szellemi lényeket egyébként bizonyos esetekben a haldoklók is érzékelhetik már, olyankor, amikor a testi halál már viszonylag közel jár. A testtől való elszakadás ilyenkor lassan kezdetét veszi, s a haldokló számára már érzékelhetővé válnak azon síkok is, melyek a többi ember számára még nem. Erről itt írtam bővebben:
Sokan felteszik a kérdést: vajon a testi halála után akkor is eléje jön majd egy már korábban eltávozott szerette, ha az illető lelke, közben újra leszületett? A válasz egyértelműen igen, s a lélek megoszthatóságának köszönhetően. Ezt most nehéz lehet megérteni, de a lélek képes megosztani az energiáját, s képes arra, amit főként tudományos-fantasztikus filmekben láthatunk, hogy egyszerre több helyen is jelen legyen. Fontos tudni, hogy a lélek sosem hozza le egy leszületése alkalmával sem a teljes energiakészletét, egy részét mindig a szellemvilágban hagyja, attól teljesen sosem szakad el. Igaz, akkor érzékelhetően alacsonyabb energiával tud jelen lenni a szellemvilágban, de jelen van. Ha akkor találkozunk egy lélekkel a szellemvilágban, amikor éppen testi életét éli lelkének egy részével, akkor ahhoz hasonlatos állapotban találjuk, mint most valakit, aki egy kicsit fáradt, kinek energiaszintje kicsit alacsony. Persze ez nagyban függ a lélek fejlettségi szintjétől is. Így tehát ha a testi halálunk után jönnek elénk már korábban eltávozott szeretteink, akkor azon szeretteink is köztük lehetnek, akik közben újra testet öltöttek (lelkük egy részével). Ugyanez fordítva is igaz természetesen. Tehát mi is, miközben testi életünket éljük a lelkünk egy részével, egyben a szellemvilágban is vagyunk, ahol az ideig ugyan kissé alacsonyabb "lángon égünk", de jelen vagyunk, hogy ellásuk addig is a különböző feladatainkat. Ilyen lehet egy érkező fogadása, de az is, hogy szellemi vezetőinkkel az éppen folyó testi életünkről egyeztessünk, amennyiben szükséges. A lélek fejlettségi szintjétől függ egyébként, hogy ez utóbbit folyamatosan el tudja-e látni, vagy főként az idő alatt, míg a teste éppen alszik, tehát mikor a lélek szabadabbá válik, vagy egyáltalán nem.
A fizikai életből való kilépés és a szellemvilágba való visszatérés egy átlagos lélek esetében nem megy oly könnyen és magától értetődően. (Ezért is kell, hogy jöjjenek elé.) Ahogy írtam fentebb is, függ a lélek fejlettségétől és aktuális tudati állapotától is. Azonban az éppen hátrahagyott életében felvett személyiségével való azonosulás a legtöbb esetben rövidebb-hosszabb ideig még fenn áll. Tehát kell némi idő (valakinek kevesebb, valakinek több), míg a lélek újra visszanyeri azt a teljes tudatosságát, mint amivel a leszületése előtt rendelkezett. Ez is hasonlítható ahhoz, mint amikor egy nagyon valóságos és megérintő álomból felkelve is szükségünk van némi időre, hogy rájöjjünk, kik is vagyunk valójában, tehát hogy ez a valóság és nem az, ami az álmunkban volt. Kell idő tehát ahhoz, hogy a lélek újra felismerje, hogy éppen véget ért élete csak egy volt a sokadik közül, s hogy valójában nem az, akiként "nemrég" meghalt, hanem egy lélek, egy isteni minőségű, örök életű lélek, aki már számtalan életet élt le, s kinek ez a személyiség csupán egy része. Ha e felismerésre eljutott, akkor már a többi léleknek (akivel legutóbbi testi életében találkozott) sem szükséges alakot ölteni, hanem egyszerűen úgy mutatkoznak előtte, ahogy "általában szokás". Tehát igazi valójukat mutatják, ahogy lélekként ismerjük őket. Ne felejtsük el, fizikai életünk csupán apró láncszeme a teljes létezésünknek, s egy lelket annak valójaként fogadunk el, míg az egyes életekben felvett személyiséggel csak rövid ideig azonosulunk és azonosítunk másokat. Csupán addig, amíg még az éppen hátrahagyott testi életünk emléke erősen bennünk él. Ez - földi időben mérve és körülbelül - a néhány másodperctől, néhány hónapig terjedhet.
Amikor a testi halálunk után, már korábban hazatért szeretteink jönnek elénk, csak az határozza meg az esemény minőségét és körülményeit, hogy egyrészt mi, lélekként mit várunk el, mire és kire van szükségünk, másrészt a szellemi segítőink mit tartanak helyesnek. Olyan szerettünk lelke is várhat tehát bennünket, aki közben már újra leszületett. Igaz, hogy később vele - hogy ne zavarjuk ilyenkor - kevésbé találkozhatunk, de akkor már visszanyerve teljes tudatosságunkat, erre igényünk sem mutatkozik majd, s a helyzetet teljes mértékben megértjük. Egyrészt, mert tudjuk, hogy ki is ő nekünk valójában, másrészt tudjuk azt is, hogy végleg senkit sem veszítünk el a mindenségben és az örökkévalóságban. Ez a kettő meghatározó tény csupán a testi életünk alatt van - látszólag - rejtve előttünk. Egyrészt, mert ezen a szintű fizikai világon még szükséges, hogy jelen testi életünkben vállalt személyiségünkkel kellően azonosulni tudjunk, másrészt az is elrejtheti előlünk igazi önvalónkat, hogy a világunkban jelenleg a materialista eszmék a széles körben és hivatalosan elfogadottak, s óhatatlanul is ezzel azonosulnak a legtöbben.
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
