Az elsõ születés a nemzésen és fogamzáson
keresztül történõ fizikai manifesztáció kezdete. A testet öltés önkéntes: a
lélek belátja ennek szükségességét.
A lélek szellemlény, amely testet öltéskor minden szinten kialakít magának egy testet: elõször a mentáltestet, aztán az asztráltestet és végül a fizikai testet. Ezt a fizikai testet mindkét szülõ genetikai öröksége határozza meg. A másik két test individuális jellegzetességét a lény pillanatnyi állapota határozza meg a kauzáltesten keresztül, amelyben a korábban felhalmozott sorsok raktározódnak.
Ebben az elsõ idõben a világot az anya teste jelenti, itt kapja meg az inkarnálódott lény az elsõ "bejegyzéseket". Minthogy ebben az idõben nem csak testileg, hanem lelkileg, szellemileg is egy az anyával, mindent együtt él át vele: fizikai történéseket, gondolatokat, érzéseket. Megéli, ahogy az anya megtudja, hogy terhes lett, az örömet vagy a riadalmat, sõt az esetleges abortusz gondolatát is átéli. A gyermek lelke teljesen ki van szolgáltatva az anyának.
Minthogy azonban a helyszín, a környezet és a nevelés a szabadon választott sors része, az anya nem vádolható, ha az új helyzethez nem a legoptimálisabban viszonyul. Ettõl függetlenül ez az elsõ "benyomás", amelyet a lélek ebben az életben szerez, és többnyire maradandó is.
Miután a lélek kiválasztotta az anyát, szellemi szinten jelzi, hogy jönni készül. Sokan képesek fogni ezt a némajelzést, és abban a pillanatban tudják, hogy a gyermek megfogant. Az elsõ születés megtörtént.
(Kurt Tepperwein)
.jpg){kind=link}