Ezt a negyedik születést általában
pubertásnak hívjuk. Ebben az idõszakban felébred a test, és jelzi, hogy saját
szükségletei és kívánságai vannak.
Ezzel egyidejûleg a környezet visszajelez,
hogy ezek a kívánságok nem kellemesek vagy "nem tisztességesek", s ez
szinte megoldhatatlan konfliktushoz juttatja a lényt, mely konfliktusban
nemritkán teljesen egyedül marad. Kihez forduljon bizalommal? Az érett test
pedig egyre sürgetõbben keresi a megoldást. Különösen nehéz ez az idõszak
azért, mert a testi érés általában korábban következik be, mint a szellemi, s
így a test olyan döntésekre késztet bennünket, amelyekre szellemileg még nem
vagyunk elég érettek. Igen nehéz idõszak ez.
Ezzel a negyedik születéssel azonban nemcsak a testünk ébred fel, hanem a társaságigényünk is. A serdülõ ifjak ezért keresik annyira egymás társaságát. Egyik serdülõ ugyanúgy öltözködik, mint a másik, ugyanúgy beszél, mint a többiek, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a közösség ki ne taszítsa õt, mert ebben az idõben ez jelenti számára a létezõ legrosszabbat.
Ez a negyedik születés tehát arra készteti a lényt, hogy a ,,te" felé forduljon, és megpróbálja az elveszett egység mennyei állapotát újra fellelni. Azzal, hogy önként belesimul a saját maga választotta társaságba - akár társkapcsolatba, akár egy csoportba -, megtanulja a lény azt is, hogyan kell felébredt önakaratát visszafogni, hogy egyáltalán lehetséges legyen az együttlét. A fiatal megtanulja, hogy szabadsága ott végzõdik, ahol a többiek joga kezdõdik.
A negyedik születés végén az ember felnõtté válik. A legtöbb ember azonban meghal, még mielõtt ez a negyedik születés lezárulna. Soha nem lesznek igazán felnõttek, csak megöregednek. A negyedik születés akkor fejezõdik be, amikor az ember megtanult önállóan és felelõsségteljesen az egész érdekében munkálkodni.
Ezzel a negyedik születéssel azonban nemcsak a testünk ébred fel, hanem a társaságigényünk is. A serdülõ ifjak ezért keresik annyira egymás társaságát. Egyik serdülõ ugyanúgy öltözködik, mint a másik, ugyanúgy beszél, mint a többiek, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a közösség ki ne taszítsa õt, mert ebben az idõben ez jelenti számára a létezõ legrosszabbat.
Ez a negyedik születés tehát arra készteti a lényt, hogy a ,,te" felé forduljon, és megpróbálja az elveszett egység mennyei állapotát újra fellelni. Azzal, hogy önként belesimul a saját maga választotta társaságba - akár társkapcsolatba, akár egy csoportba -, megtanulja a lény azt is, hogyan kell felébredt önakaratát visszafogni, hogy egyáltalán lehetséges legyen az együttlét. A fiatal megtanulja, hogy szabadsága ott végzõdik, ahol a többiek joga kezdõdik.
A negyedik születés végén az ember felnõtté válik. A legtöbb ember azonban meghal, még mielõtt ez a negyedik születés lezárulna. Soha nem lesznek igazán felnõttek, csak megöregednek. A negyedik születés akkor fejezõdik be, amikor az ember megtanult önállóan és felelõsségteljesen az egész érdekében munkálkodni.
