A szellemi törvények - Az ötödik születés

Az ötödik születéssel a lény felismeri Igaz Valóját. Csupán ezzel az ötödik születéssel tudatosul benne ismét, hogy õ az egyetlen tudat individualizált része, azé az egyetlen tudaté, amelyet Istennek nevezünk. A lélek tökéletes és halhatatlan tudatként ismeri fel magát. Tudja, hogy mindig volt, és mindig is lesz.

Ezzel az ötödik születéssel az ember eljut a személyes, önzõ  Éntõl a transzperszonális örökkön valóig. Újra felismeri önmagát mint Isten hasonmását, amilyennek teremtetett, tudja, hogy olyan lény, amelyben Isten lénye tükrözõdik.
Ez az ötödik születés tanítja meg az embernek azt, amit a görögök "metanoiá"-nak hívnak: saját korlátait meghaladva, másként kezd el gondolkodni.
Mindaz, ami korábban fontos volt számára, siker, pénz, elismerés, hatalom, lényegtelenné válik, az egyedüli fontos az a szellemi tudás lesz, ami mindeddig másodlagos fontosságúnak tûnt. Érdeklõdése középpontjába saját spirituális fejlõdése kerül, ez lesz élete tartalma és értelme. A középkori bölcsek ezt "a fények átállításának" nevezték. Ettõl kezdve elsõsorban arra koncentrál az ember, hogy célját, a tökéletességet lehetõleg újabb kerülõ utak nélkül érje el.

Ezzel az ötödik születéssel felismeri az ember, hogy önmaga az õ legfontosabb házi feladata. Felismeri, hogy az egészet csak olyan mértékben tudja segíteni, amennyire Igaz Valóját feltárja. Ezt az ötödik születést bármely percben bárki megélheti. Egyik pillanatról a másikra megtörténhet, vagy lépésrõl lépésre. A hirtelen bekövetkezõ szellemi születésnek van azonban egy hátulütõje: az ember egyik pillanatról a másikra egy teljesen új világba kerül, ahol elõbb ki kell ismernie magát.
Ezért nincs sok értelme "intenzív kurzusok" segítségével kierõszakolni ezt a szellemi születést, mert így csupán egy szellemi "koraszülött" látja meg a napvilágot, aki a mindennapi életre általában alkalmatlan. A szellemi születés gondos elõkészítést és felelõsségteljes segítséget igényel, mert, akárcsak a testi születés, ez is egy egészen új élet kezdete. Az ilyen szellemi újszülött spirituális területen ugyanolyan nehézségekkel találja szemben magát, mint a baba a fizikai síkon: mindent újra kell tanulnia. Az élet tanulást jelent: a már ismert dolgokat mindig egy magasabb szinten újra tanulni.
Születésem elõtt még benne vagyok az egységben. A fizikai születés testi elszakadással jár. Meg kell tanulnom egyedül lenni, hogy aztán lépésrõl lépésre tudatosan visszatérjek a mind-egybe. Elõször átélem, hogy egy vagyok az anyámmal, a családommal, aztán az osztálytársaimmal, a barátaimmal, a társammal, végül pedig megélem az eggyé válást minden emberrel, növénnyel, állattal, majd pedig eggyé válok Istennel, amint felismerem és megélem õt mindenben.
A születést az elsõ lélegzetvétel követi, amivel kapcsolatba lépek a külvilággal. Az élet arra kényszerít, hogy "részt vegyek", mert levegõ nélkül nem élhetek. Végül ismét elengedem a lélegzést, és megélem, hogy: "engem lélegzik!"
Születés után megpróbálom megismerni a világ dolgait. Késõbb átlátom és elrendezem életkörülményeimet, lassanként kialakul bennem a tisztánlátás, és egyre inkább meglátom a látszat mögött a valóságot: mindenben meglátom és felismerem az Egyet.
Születésem után megpróbálom a körülöttem lévõ dolgokat meg- és felfogni. Megtanulok cselekedni, adni és venni, érezni, és lassanként felfogom, hogy ki vagyok. Megtanulom, miként kell megragadni az alkalmat, a lehetõségeket, melyeket az élet kínál; lassanként felfogom a szellemi rendet, amely az egész teremtést áthatja és hordozza.
Megtanulom, miként tudok szellemileg is egyre biztosabban elõrehaladni. Egyre határozottabban haladok utamon. Tudatosan határozom meg a célt: ismét visszajutni az egységbe.
Kezdetben csak sírni tudok, aztán már gõgicsélek, és végül beszélni is megtanulok. Megtanulom, hogyan értessem meg magam. Elõször csak pontosan megfogalmazom mondanivalómat, késõbb retorikát és dialektikát tanulok, sõt idegen nyelveket is. Talán "mások nyelvén" is megtanulok beszélni, és így lassanként szeretetteljes, segítõkész kommunikátor leszek. Megtanulom a részvétet, és embertársaimat tudatosan a megfelelõ szinten közelítem meg. Egyszer talán a beszéd legszebb formáját, az áldást is megtanulom.
Kezdetben mindent a számba dugok, amit csak megfogok. Lassanként megtanulok különbséget tenni, sõt élvezni is. Megtanulom, miként kell mindent alaposan megrágni, tudatosan enni, és amit megettem, azt az anyagiból egyre magasabb energiává transzformálni, míg végül megtanulom, hogyan tápláljam magam szellemileg is helyesen.
Valamikor olvasni is megtanulok, éspedig nemcsak könyvekbõl, hanem arcról is. Felismerem a jellemeket, az egészséget és a betegséget. Olvasok az emberek szemébõl, és egyszer talán a "teremtés könyvébõl" is olvasni tudok.
El fogom tudni dönteni, hogy remekmûvet akarok-e formálni életembõl. Lassanként megtanulok felnõtt lenni, nem csupán öreg. Felébredek, és tudatosan felelõsséget vállalok magamért és a többiekért. Egyre önállóbb leszek, elhivatottságomat foglalkozásként élem meg, és megfelelõ döntéseket hozok.

Természetesen azt is meg kell tanulnom, hogyan keressek pénzt. Megtapasztalom, hogy elõbb a szolgálat és csak azután a fizetség. Elismerést vívok ki magamnak, és így lassanként eljutok az önbecsüléshez és az önismerethez. Felismerem, hogy nincsenek véletlenek, és lépésrõl lépésre egyre magasabb szintû felismerésekre jutok. Ez az egyetlen, amit ebbõl az életbõl magammal vihetek. Végezetül pedig elnyerem a beavatást, amely során teljesen beolvadok az Egybe.
Felismerem, hogy az élet általam szeretne sikeres lenni, és megtanulom lépésrõl lépésre, hogy sikeres legyek: a családban, az iskolában, hivatásomban és partnerkapcsolatomban. Egyre tisztábban látom az élet értelmét, tudatosan járok azon az úton, amely önmagam megismeréséhez és kibontakoztatásához vezet, és megkapom az élet legnagyobb ajándékát: bepillantást nyerek az Egészbe.
Végezetül megtanulok egyre tudatosabban lenni, akarat nélkül, higgadtan. Beavatásom után már egyszerûen csak létezem. A kör bezárult, célhoz értem, és ezzel egy új út kezdetéhez jutottam.

Minden lélek rendeltetése, hogy tökéletes legyen, s ez alól senki nem tudja kivonni magát. Ez azt jelenti, hogy azzá legyen, ami mindig is volt. Mindaddig újra és újra inkarnálódik, míg a földi testet öltésnek ezt a célját el nem éri. A megszerzett tudás újra meg újra elvész, ám a spirituális érettség mindig megmarad. Ezért keresi a lélek a maga számá­ra megfelelõ szülõket és életkörülményeket, amelyek segítségével továbbfejlõdése biztosított.
Az ötödik, a szellemi születés tehát alapvetõ! Elsõ lépésként fel kell ismernem, ki is vagyok valójában: tudat, energia, amely egy testben manifesztálódott. Fel kell ismernem, hogy halhatatlan vagyok - mindig voltam, és mindíg leszek, mert: vagyok!
Nem csupán az általam lakott testben kell min­dig újra megszületnem, hanem a szellemi világban, a szellemi törvények felismerésében és az én Igaz Valóm felismerésében is újra meg kell születnem.

Miként a megvilágosodás is egy folyamat, amely ugyan egyetlen pillanatban kezdõdik, ám aztán lépésrõl lépésre bontakozik ki, hasonlóképpen a szellemi születés is folyamat. Egyik korlátot a másik után szüntetem meg, egyre jobban kitágítom a tudatom, míg végül határtalanná, mindent átfogóvá és valóban szabaddá válok, míg ismét eggyé válok mindennel. Buddha útját kell járnom, míg az Én illúzióját fel nem tudom oldani. Akkor végre ismét az vagyok, aki mindig is voltam: önmagam!

(Kurt Tepperwein)