Ha egy lélek zaklatottan érkezik a túlvilágra,
körbeveszik egy védőburokkal, beburkolják, és előbb-utóbb letompult, álomszerű
állapotba kerül. Ezt úgy is hívják, hogy a bebábozódás ideje, s ez alatt a
lélek elalél, elnyugszik.
Azt mondhatnánk, hogy gyógyító hatású álomba
merül, egy olyan álomszerű tudatállapotba, amelyben az angyali lények tudják a
lelkét tisztítani. Amikor felébred ebből az álomszerű állapotból, akkor már
sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lelkiállapotban találja magát. Az
elhunyt elengedése nagyon fontos, de nehezen megvalósítható feladat. A túl erős
gyász, a rendellenes ragaszkodás sajnos a meghalt ember számára hosszú távon
akadályt jelent, visszahúzza, a Földhöz köti őt. Nagyon fontos, hogy az ember
ilyen esetben segítségül hívhatja az ima erejét. Imádkozhat az elengedésért,
imádkozhat a vigasztalásért, imádkozni lehet azért, hogy küldjenek angyali
segítőket az elhunytnak, és lehet kérni áldást is arra a lélekre, szellemre,
aki átlépett a halál kapuján. Fontos, hogy szeretettel gondoljunk az elhunytra,
bármilyen hibát követett el ellenünk, ezt bocsássuk meg neki, mert minden
neheztelés akadály a számára. Nagyon fontos az is, hogy egy idő múlva az
eltávozott személyes tárgyait el kell távolítani, vagy el kell égetni, mert
ezek is ideköthetik őt, főleg, ha nagyon ragaszkodott hozzájuk. Ezt nem rögtön a
halál után kell megtenni, mert a személyes tárgyak sok esetben megnyugvást vagy
enyhülést adhatnak a hozzátartozóknak. De ez nem minden esetben van így,
például házastársaknál előbb-utóbb jó a közös ágyat eltávolítani, nem jó, ha
évekig abban az ágyban alszik valaki, amiben előtte a házastársával együtt
aludt.
Amikor valaki meghal, beíródik a lelkébe az a
csillagállás, ami a halál pillanatában az égbolton található. Az asztrológiában
van úgynevezett halálhoroszkóp, ezt elég kevés asztrológus szokta felállítani,
és kevesen tudják jól értelmezni. A halál szellemi szempontból egy születés.
Amikor megszületünk ide a földi világba, meghalunk a szellemi világ számára, és
amikor meghalunk itt, akkor megszületünk a szellemi világokba. Tulajdonképpen a
halálhoroszkóp a szellemi születésünknek a horoszkópja, és a köztes létnek egy
részére ténylegesen kihat ez a csillagállás. Ha valaki ért egy ilyen
halálhoroszkóp felállításához, és felállítja a halál időpontjára, akkor egyet s
mást megtudhat arról, hogy milyen hatások fogják érni az elhunytat a halál
utáni létben. Ugyanúgy, ahogy a születési horoszkópból a földi életre, a
halálhoroszkópból a halál utáni létre lehet következtetni.
Van két nagyon szép mű, amelyek segítséget
jelenthetnek a haldokló számára, illetve halál után is. Az egyik Kempis Tamás:
Krisztus követése című munkája. A másik Jézus búcsúbeszéde (János evangéliuma
14-17 fejezet), amelyet halála előtt az apostolokhoz, a tanítványaihoz
intézett. Ez két olyan erőket tartalmazó szöveg, amit nyugodtan lehet akár a
haldoklónak, akár halál után az elhunytnak felolvasni.
Amíg a lélek itt van a Föld körüli szférában,
addig ezek a felolvasások eljutnak hozzá. Felolvasás előtt üljünk le,
nyugodjunk meg, és képzeljük magunk elé minél tisztábban, hogy ott ül velünk
szemben egy fotelben, vagy egy székben az, aki nemrég eltávozott a földi
világból. S miután úgy érezzük, hogy már nagyon pontosan sikerült őt
elképzelni, akkor utána kezdődhet a felolvasás. Arra kell gondolni, hogy amit
mi olvasunk - nem kell hangosan -, eljut az elhunythoz, megkapja, és tud belőle
meríteni. Részben a Krisztus követését, részben Jézus búcsúbeszédét, de a
legtöbb szellemi témájú könyvet, főleg azokat, amelyek a köztes lét
eseményeiről szólnak, a halál utáni 30-40 napban eljuttathatjuk ilyen felolvasás
által az elhunyt személyhez. Ez tényleges táplálék számára, ugyanolyan, mint
nekünk itt a fizikai síkon a földi étel. Ettől a lélek töltekezik, viszont e
nélkül egyfajta lelki-szellemi éhségérzetet élhet át. Segíthetünk az elhunytnak
a szeretetünkkel, imáinkkal, áldás kérésével, szellemi témájú könyvek
felolvasásával. Ha hálát érzünk felé, ha felidézzük azokat az eseményeket,
amikor nekünk vagy másoknak az illető segített, szintén hatalmas ajándék az
elhunyt számára. Elképzelhetjük magunk előtt azt az embert, aki jobblétre
szenderült, azt, hogy a szívünkből fény és szeretet árad az ő szívébe, és ez őt
táplálja, fényesíti. Imádkozhatunk a halott védőangyalához is, mert egy jó
ideig az a védőangyal, aki kísérte őt egész életében, segíti a halál után is. Bármilyen
szellemi gyakorlatot, meditációt vagy böjtöt, amit végzünk, azt felajánlhatjuk
az illető lelki üdvéért, ez is segít. Teszünk valamilyen lemondást, vagy hozunk
valamilyen áldozatot, s arra kérjük a magasabb hierarchiákat, hogy ezeknek a
pozitív karmikus visszahatása ne ránk hasson, hanem lemondunk erről, és azt
kérjük, hogy az elhunytra legyen hatással, az ő tisztulását segítse.
Az étertest, amely már a haldoklásnál kezd
erősen lebomlani, a halál után nem sokkal teljesen lebomlik. Ahogy ez az éteri
test lebomlik, az ember képek formájában végignézi az életét visszafelé. Ez pár
nap alatt zajlik le a mi időszámításunk szerint, tehát a földi időszámítás
szerint 3-4 nap alatt az ember végignézi a teljes életét, még akkor is, ha ez
mondjuk 90 év volt. Úgy, mintha egy moziban ülne. Ez az áttekintés pont annyi
ideig tart, amennyi idő alatt az éteri test lebomlik.
A lélek és a szellem kelet felé hagyja el a
Földet. A Föld forgása befolyásolja azt, hogy merre távozik. Ami érdekes, hogy
itt a Földön nem érezzük, hogy forog a Föld. Most, ha jobban odafigyeltek, nem
nagyon érzitek. Pedig elég gyorsan forog, sőt még hatalmas sebességgel halad
is, de ezt sem érezzük. A halál után, amíg itt vagyunk a Föld körüli szférában,
akkor érzékeljük, élmény szinten érezzük a Földnek a mozgását. Halál után ez
mindenkiben tudatosul, hogy a Föld egy forgó, mozgó égitest. Van egy olyan
beavatási út, amit úgy hívnak, hogy „tudatos pokolraszállás”. Ennek során az
ember tudatosan alászáll azokba a sötét, negatív lényekkel telített szférákba,
ahová magától a legtöbb ember nem szívesen lép be. Ilyenkor az ember pont
ellentétesen hagyja el a Földet, nyugat felé, a Nap fényétől távolodva.
Amikor megtörténik az étertest lebomlása, és az
élet visszanézése, az ember a bolygószférákba kerül. Minden szférához tartozik
egy életterület. Az, hogy melyik bolygószférában hogy érezzük magunkat, attól
függ, hogy azokat az életterületeket, amelyek az egyes bolygókhoz tartoznak,
hogy éltük meg itt a Földön. Így kapcsolódik össze a földi életünk, és a halál
utáni életünk. Amikor valaki meghal, végigmegy a bolygószférákon, majd elhagyja
a Naprendszert, átkerül a csillagok világába, majd azon is túl. S amikor eljön
az újra testet öltés ideje, akkor megint áthalad a csillagvilágon, áthalad
fordított sorrendben a bolygószférákon, és megszületik. Végezetül álljon itt
egy mantra, amelyet Rudolf Steiner
adott át, s elhunyt szeretteinket segíthetjük vele:
„Áradjon feléd lelkem szeretete,
Ösztönözzön szeretetteljes megértésem.
Hordozni fognak téged, és tartani fognak
A magasrendű reményekben, s az élet szféráiban.”
Ösztönözzön szeretetteljes megértésem.
Hordozni fognak téged, és tartani fognak
A magasrendű reményekben, s az élet szféráiban.”
(Napfényes Élet
Alapítvány - Váradi Tibor előadása alapján)