Szeretnék az 5-ik dimenzióról írni pár sort.
Az 5-ik dimenzió nem egy hely ahová el fogunk jutni, az 5-ik dimenzió egy rezgés, egy létállapot, amit el kell, hogy érjünk és ezt a tudatosságunk átalakításával érjük el. Mit jelent a tudatosságot átalakítani?
Azt, hogy kifejlesztjük magunkba a pozitív minőségeket, mint a hála, a bizalom, hit, megbocsátás, megértés, könyörület, szeretet magas frekvenciáját… ezek a minőségek, nem intellektuális fogalmak, hanem érzékelhető energia, egy olyan energia, amely egész fizikai testünket is áthatja, minden belégzéssel, minden kilégzéssel. Ezt az isteni energiát szívjuk magunkba és ez érzékelhető. És ezt csakis úgy lehet elérni, ha minél hamarabb felelősséget vállalunk önmagunkért, és nem hárítunk. Amikor tökéletesen tisztában vagyunk, hogy senki sem felelős azért, ami velünk történik, hanem mi vagyunk azok, akik döntenek a saját sorsunk felett. Amikor rájöttünk, hogy az olyan alacsonyrezgésű energiamintákat kiiktatjuk a tudatunkból, a szívcsakra kezd megnyílni, amikor rájövünk, hogy mi vagyunk a Teremtők, akkor emelkedni kezdünk, akkor közeledünk az 5-ik dimenzió felé…és csakis akkor integrálhatodik globálisan ez a rezgés, amikor mindenki személyesen, egyénileg, átesett ezen a változáson. Ezt senki nem tudja valaki más helyett elvégezni…
Ma nagy lehetőségünk van, és pedig az, hogy az egész Teremtés támogatásával dolgozhatunk, most a fátyol túlsó oldaláról nagyon sok olyan fénytestben élő entitás húzódik közel a Föld szférához, hogy segítséget nyújtson azoknak akik készen állnak rá.
Semmit nem kell tennünk, csak engedni, hogy emlékezzünk, hiszen mindent már tudunk, csak elfelejtettük…
Mesterem azt mondja:
„Tedd fel magadnak a kérdést a szíved szentélyéből, és várd a választ. A szíved szentélye egy szakrális tér, ahol minden kérdésedre érkezik a válasz, feltéve ha azt kellően lecsendesítetted. Az első kérdés, amit fel kell tenned, és ez teljesen a szíved mélyéről kell hogy érkezzen az, hogy „ ki vagyok Én?”. Ez a legfontosabb kérdés! Természetesen, ha csak az ego, a személyes én, kíváncsiságából teszed fel a kérdést, az Univerzum, a Magasabb Akarat csupán az ego fantáziájának fogja minősíteni. A kérdés a szíved mélyéről érkezzen, azzal a határozott tudással, hogy tudni akarod ki is vagy Te valójában. Amikor ráébredsz isteni Éned esszenciájára, akkor kezdődik a felemelkedés, akkor kezd megnyilvánulni, egy olyan erő, amiről addig fogalmad sem volt, hogy létezik.
Amikor harmóniában vagy a Forrással, akkor a szeretet magas rezgését fejezed ki, ami nem más, mint az egész Univerzum mozgatórugója”.
Amikor azon dolgozunk, hogy gondolatvilágunkat átalakítsuk, akkor le kell mondani arról, hogy „saját+ gondolatokat” fejlesszünk ki.
Amikor sikerül, vagy képessé válunk kilépni saját érzelmi, (asztrális) késztetéseinkből, amihez sokkal, de sokkal nagyobb mentális erő szükségeltetik - mint ahhoz, hogy a Taro vagy Asztrológia, vagy hasonló szimbólumok által megfejtsük önmagunkat, ami nem más mint hárítás, vagy netán a karmát felhasználni mint kibúvót, hogy mentesítsük magunkat a felelősség vállalásától - akkor az éteri testben felébrednek az új erők.
Az emberiség megkapta azt az óriási kegyelmet, hogy a Sors- karma (berögzült program amit leszületéskor magunkkal hoztunk), eltöröltetik, maradt az Élet-karma, már nem mutathat kifelé, kénytelen vállalni a felelősséget önmagáért, már nem kifelé, hanem ellenkező irányba kell haladnia, befelé, és ott megtalálni a Tudást. Ez a Vízöntő korszaknak a csodálatos hozadéka.
Amikor felismerjük, és tisztán látjuk a sötét oldalunk megnyilvánulását, megnevezzük és tudatosan ráirányítjuk tudatosságunk fényét, akkor ezt a sötétséget, a kozmikus szabadság egy magasabb rezgéstartományba helyezzük, így vissza tudjuk állítani a fényoldalunk magas rezgését, és így a kozmikus törvényekkel, illetve princípiumokkal, harmóniában működünk. És ezt minden más alacsonyrezgésű megnyilvánulással megtudjuk tenni, úgy mint a düh, irigység, bosszú, féltékenység, félelem, stb.
Amikor szívünk csendjét, az elme szolgálja és olyan frekvencián, olyan magas rezgést tart fenn, akkor befogadóbbá vállunk és kezdjük megérteni az Egységhez való tartózást. Ha ismerni akarjuk azokat a titkokat, amik a fátyol másik oldalán vannak, a szív rezgésén keresztül kell tapasztalnunk.
Vannak olyan módszerek, amik segítenek, hogy megtaláljuk szívünk szentélyét, amik megkönnyítik az utazást, feltéve, hogy felismerjük: szükséges a változás. Minden ember, megkapja azt a kegyelmet, megkapja a lehetőséget, hogy átalakítsa önmagát, hogy lépjen, hogy spirituálisan fejlődjön. Csak nem mindenki él vele, vagy nem veszi észre, vagy ha észre is veszi, a 3-ik dimenziós visszahúzó erői, nagymértékben hatnak rá, és képtelen kimászni a mélységből. Nem ismeri fel, hogy csupán egy aprócska dolgon kellene változtatni, éspedig a gondolat energia áramlásán, és engedni, hogy az elvégezze a munkát helyette.
Ma, még az emberiség nagytöbbsége azonosul a fizikai testével, és fogalma sincs arról, hogy létezik egy másik világ. Ez egy nagyfokú feszültséget kreál a társadalmunkban. Hiszen minden a félelmen alapszik. A kórházak kiürülnének, a gyógyszertárak bezárnának, ha az emberiség felébredne, és igazából tudná azt, hogy ki is Ő valójában. Csak valahogy, senkinek sem érdeke, hogy ez megtörténjen. A vallás, a hagyományos értelemben, már nem nyújt segítséget, a tanítások oly mértékben torzultak, hogy nyoma sincs a világos beszédnek. Egy anekdotát olvastam, hogy réges-régen, élt egy megvilágosodott Mester, akinek sok tanítványa volt, és volt egy macskája is. Mivel a macska zavarta a meditációkat, megkötözték.
Ezt rendszeresen tették, amikor meditálni akartak. Már szokássá vált, és a Mester halála után is, rendszeresen megkötözték. Egy fajta szertartássá alakult! Amikor kimúlt a macska, akkor beszereztek egyet, és kikötötték. Évszázadok után az elöljárók, az elit, egy csomó tanulmányt írtak, és vita indult, a macska színéről, a macska kikötési módjáról. Egyszóval megfeledkeztek a lényegről, és ez történik még ma is. Azt látom, hogy a vallási vezetők, az elit, ma is, csak a macskával foglalkoznak és minden vallás bizonygatja igazát, miszerint az ő macskájuk a legszebb, a legjobb és a legigazibb.
Az embereknek tiszta, világos beszéd kell, mindenkiben ott lapul a Bölcsesség Mestere, és mindenki tudja azt előhozni önmagából, csupán egy aprócska kis segítség kellene: a világos beszéd, tiszta szó, és elfelejteni a macskát… Megismertetni talán az embereknek az igaz valójukat, felkészíteni őket a felnőttkorra, arra hogy vállaljanak önmagukért felelősséget, hogy tudják azt, hogy minden, ami egy ember világában történik, semmi más, mint visszatükröződés. Hiszen az Univerzum törvényei szerint, minden, ami velem szembe jön, azt én magam teremtettem. Ha nem tetszik, akkor változtassam meg! Erre a hogyanjára kellene tanítani az embereket, és mellőzni a macska szerepét. Ez annyira egyszerű, és éppen ezért, kreálunk egy filozofikus ideológiát, oly mértékű mellébeszéléssel, hogy ha lehetséges, csak nagyon kevesen értsék meg, vagy egyáltalán, ne is ébredjenek fel a mély álomból, mert alvó állapotban, az embereket sokkal jobban lehet manipulálni.
Ember! Ébredj fel! Ne engedd, hogy bábú légy! Vedd kezedbe életed irányítását! A Delphoi jósda falára ez állt: Ismerd meg magad, és megismered a világegyetemet! Hermes Trisgemistos is ugyanezt mondja: amint fent úgy lent, amint lent úgy fent. Nagyon egyszerű analógiákkal akartak rávezetni arra, hogy vegyük kezünkbe az életünk irányítását, ismerjük meg magunkat, vállaljunk felelősséget magunkért, és mindenért, amit teremtünk a világunkba, a mi kicsiny világunkba. Amikor itt rend van, akkor a nagy világban is rend lesz, mert az igazodik hozzánk. Az emberiségnek fel kell nőnie, itt az ideje, és a Vízöntő korszak, ebben nagymértékben segítségünkre van.
Azt is elismerem, hogy módszerekből van bőven mostanában, éppen ezért, ha megszületik a vágy a tökéletesedésre, akkor megérkezik a megfelelő vezető, éppen az, aki abban a „fejlődési stádiumba” tud segíteni, akár egy baráti beszélgetés közben, akár egy könyv elolvasása közben.
Egyik pillanatról a másikra senkinek sem sikerül. Mint mindent, itt is fokozatosan leszünk mesterei, ennek a tudománynak. Atlantiszban, az emberek spirituális képességekkel születtek, nekünk fel kell ébreszteni ezeket az alvó, elcsökevényesedett képességeinket, kitartó gyakorlással.
Ha azonban elkezdünk rendszeresen gyakorolni, akkor nagyon hamar revitalizálhatjuk testeinket, úgy a fizikait, asztrálist mint a mentális testünket egyaránt.
Amikor megtanuljuk helyesen használni elménket, felfedezzük valódi énünket, és elkezdünk különbséget tenni önmagunk és a bennünket rabságban tartó körülmények között.
Amikor gondolat-vágy elementálokat alkotunk, akkor, isteni szubsztanciával dolgozunk, nem anyaggal és ez nagy felelősséggel jár. Az anyag, mint mester gonosz, de mint szolga áldás, ezért kell törekedni, megérteni és uralni az anyagot, hogy szolgáljon minket és ne uralkodjon felettünk.
Az anyag lehetővé teszi a Én-tudatunk fejlődését, tapasztalatokat szerzünk általa. Ha valamit szilárdnak képzelünk, az, azért van, mert az adott tárgyal, azonos frekvencián rezgünk.
Pl. egy házat nem tudunk csak úgy felépíteni, ha nincs ott az elme kreativitása. A magasabb síkokon vannak –az ideák világába, olyan megváltoztathatatlan törvények és okok, az archetípusok, ősképek, ezek alkotják a jelenségek valódi okait. Nincs olyan titok, amit a karma egy napon, fényre nem hozna, mivel mi, mint életjenségek, nem a holt anyagban létezünk, hiszen nézzünk körül: minden FÉNY.
A tudatlanságban élő ember „Vagyok, Aki Vagyok” része, semmiben nem különbőzik a nagy misztikusokétól. Semmiben. Ez nem az Én felfedezésének kérdése, hanem kifejezésének kérdése. Amikor rájövünk arra, hogy ki vagyok Én, akkor ennek megfelelően fogom magam kifejezni, ettől senki sem válik, sem kisebbé, sem nagyobbá. Csupán annyi történik, hogy szélesebb körből érkeznek benyomások, de az ember ugyanaz marad.
És most a megvilágosodás utáni hajszáról írnék pár mondatot.
Megvilágosodás - ez az, amit nagyon sok ember keres! keresi az „igazi gurut”, az „igazi” könyvet, az „igazi”gyakorlatot, az „ igazi” tanfolyamot, stb. és alig akad olyan, aki ráakadna a rengeteg szeminárium, tanító és út keresése közben, arra, amire oly mélyen vágyakozik. Nem azzal van baj, hogy a tanítok, könyvek, a mostanában divattá vált channellingek, nem közvetítenek értékes tanításokat. A probléma (és itt a kulcs!), azzal van, hogy a közvetítőt általában fontosabbnak tartják, mint magát az üzenetet!!
Ha valakinek energiatapasztalata volt valamelyik tanító mellett, spontán meggyógyult, vagy csupán emelkedett állapotba került, vagy megtapasztalták Isten jelenlétét, akkor továbbra is e tapasztalat közvetítőjével keresi a kapcsolatot, ahelyett hogy magát a tapasztalatot keresné. És így máris felemeltük a közvetítőt egy magasabb piedesztálra, kiválasztottat, vagy gurut kreálunk belőle, és így már nem a közvetítés lényegével foglalkozunk, hanem a közvetítővel. Ha netalán az imádott „gurunk”, illetve tanítónk, túlzottan emberivé válik számunkra, máris kialszik, vagy elutasításra vált az érdeklődés, hiszen nem tartotta be az ígéretét, vagy becsapott ez a rossz ember, mégsem volt mindenható, így tehát keresni kell egy másik „gurut”.
Az ezoterikusak a megvilágosodást keresik, legtöbben azonban a gazdagságot, a bűnőzök is azt remélik, hogyha pénzhez jutnak a lopás által az életük megváltozik. Végül is mindenki az abszolút biztonságot, boldogságot, a sikert keresi. És lám, így szemlélve, nincs is különbség, az ego bekúszott, és bármilyen spirituálisnak is képzeljük magunkat, mégsem különbözünk semmivel sem másoktól, csupán a fennhéjázó ego, csúfot űzött belőlünk.
Így hát, légy résen kedves kereső, és légy magadhoz nagyon szigorú, ha valóban az Igazságot keresed.
Akinek a tegnapon, a tegnapelőttön, vagy a holnapon, holnaputánon vannak a gondolatai, nem veszi észre azt a lehetőséget, amit a MOST kínál neki. Egy zen-bölcsesség azt mondja, hogy” A tudatosság, ti szerzetesek, minden”, és ez, nemcsak a megvilágosodáshoz vezető úton érvényes, hanem mindennapjainkra. Csak aki ismeri saját magát, az ismerheti fel Istent!!
Az ilyen emberek élő példájával, a feldolgozott tapasztalataiból, tanulhatnak a tanítványok, és csupán ehhez igazodva maradhatnak a fényhez vezető úton, de ne feledd kedves Kereső, hogy az úton mindig egyedül kell menned. Mindig!
Ha ezt valóban megértetted, elfogadtad, akkor közelében vagy a gazdagságnak, a megvilágosodásnak. Aszerint, hogy mit akarsz.
Ha van bátorságod befelé figyelni, akkor észreveszed, hogy sokan, akik csak önmaguk megtalálásával, és spirituális útjukkal foglalkoznak, szentnek és fontosnak tartják magukat, folyamatosan szellemi tanítókról, chennellingről, reinkarnációról, a pozitív gondolkodás, és egyéb divatos témákról beszélnek, „hát ez karmikus”, „ olyan közel érezlek magamhoz, az előző életünkben szoros kapcsolatban álltunk”,stb. ezek az elhangzott frázisok, és ehhez hasonló variációk a „magas spiritualitás” jeleinek bizonyulnak azok szemében akik tudatlanok, valójában a felületesség győzelme ez, hiszen alig akad valaki, az ilyen körökben mesélt dolgoknak, aki alaposan utána gondolna, vagy kicsit is befelé figyelne. Az ilyen körökben a mágia gyakorlatilag tilos, hiszen olyan sötét, rossz csengése van, és az ilyen helyeken a szeretet és a fénnyel akarunk élni. De ez valójában a felszín, hiszen történelmileg bizonyított tény, hogy a mágusok ősidők óta, olyan témákkal foglalkoztak, mint a hallhatatlanság, a szellemi lényekkel való kommunikáció, a gazdagság stb. És ugyanúgy, ők is, a tudatlanokat manipulálták, manipulálják az alvókat. Mert aki a szellemi dolgokat megérti, játszik az olyan emberrel aki ezt nem tudja, hatalma van a másik ember felett, mert a szellemi energiát nem fekteti bele a félelembe, a gyűlöletbe, haragba, megszabadult a sorompóktól a korlátoktól, nem szennyezi be magát, mert ezekre az energiákra szüksége van...
Nagyon fontos, kedves Útkereső, hogy figyeld a hasonló címkéket, és nem csak a címkéket, hanem ami mögötte van. Mert, ahogy a többi árucikkre is érvényes, a címke, nem feltétlen írja le, a tényleges tartalmat. Ahol szeretet, Isten és fény áll a címkén, ott valószínűleg csak néhány olcsó mázt találsz, egy átfestett festményt, csupán.
Valahol olvastam, hogy tanuljunk a gyengeségeinkből, hogy tovább formálhassuk az erősségeinket. Tanuljunk meg együtt élni gyenge pontjainkkal, tanuljunk meg nevetni magunkon, és tapasztaljuk meg, hogy milyen gazdaggá és tapasztalttá tesz, ha nem vesszük olyan komolyan a gazdagságot és a megvilágosodást. Csak akkor kapod meg, amire vágysz, ha először elengeded. Paradox ugyan, de így igaz! Mert amíg valamit akarunk, addig megfeszítjük magunkat, erősen akarjuk, nagyon koncentráltak vagyunk.
A megvilágosodás, az isteni, csak akkor áll be, ha már nem az akaratunkat állítjuk előtérben, hanem mindent eltudunk engedni, és ehhez kell a bátorság.
Kívánom kedves Útkereső legyen hozzá bátorságod az ÉBREDÉSHEZ!
(forrás:sites.google.com/site/balazsrozalia)
