Wordsworth mondja a Laodamia-ban:
„Beszélt a szeretetről,
ahogy csak a Szellem érez,
Olyan világokban, ahol egyensúly és tisztaság van,
Nincsenek elűzendő félelmek, se gyógyítandó viszályok,
Nincs sóvárgás a múlt után, és a jövő biztos,
Beszélt a hősi művészetekről ünnepélyes hangulatban,
Újjáélesztve, finom harmóniában keresve
Mindazt, ami elragadóan
szép – elképzelve ott
Boldogabb szépségben, még kristálytisztább sugárban,
Még hatalmasabb égben, istenibb légben,
Bíborcsillogással teleszórt térben,
Az égben, amit a Nap a földön ismert legragyogóbb fénnyel
áraszt el,
Mindenki méltatlan arra, hogy megszemlélje.”
A
Jelenések Könyve ugyanerről így ír: „Az Isten eltöröl minden könnyet
szemeikről, és a halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom… És
nem megy be abba semmi tisztátalan, sem az, aki utálatosságot és hazugságot
cselekszik.”
Kapu a
mennyországba
Azt mondhatjuk, hogy a
mennyországnak négy kapuja van, vagy másik szimbológiával kifejezve, élete folyamán
az ember négy magot vet el. Néhányan csak egyet, mások egynél többet, amelyek
kivirágzanak, megérnek a mennyország levegőjében, és csodálatos kárpótlást
nyújtanak az élet valamennyi próbatételéért és bajáért. Ez valójában az emberi
szellem pihenő ideje, amely ugyanakkor a tapasztalatok feldolgozásának és a
fejlődésnek az időszaka is.
1.
Rokonok
és barátok szeretetének magja. Nem az önző, túl személyes szereteté, amely
beteljesülését a fizikai síkon találja meg, hanem az önzetlen szereteté, amely
mindenek felett jót és boldogságot kíván az általunk szeretetteknek. Ott az
ember mindazokkal körülvéve találja magát, akiket valaha szeretett. Senki sem
fog hiányozni. Még ha valaki fizikai testben lenne is, szelleme ott lesz, és a
szeretet sokkal könnyebben ható és ragyogóbb, mint amikor a fizikai test
álarcán keresztül sugárzik. Abban a világban nincs szükség szavakra. Amit az
ember mondana, azt barátai tudják és teljes mértékben megértik. Itt lent oly
gyakran nem tudjuk helyesen kifejezni azt, amit gondolunk és érzünk. Szavaink
túl gyakran vezetnek félre, illetve túl gyakran értik félre azokat. Ott ez nem
lehetséges. Az valóban a szellemi közösség síkja, ahol mindazok, akik
szeretnek, egyek. Mindenkiből csak a legmagasabb van jelen, amely sohasem
eredményez fájdalmat és csalódást.
2.
Isten
szeretetének magja. Ez vallásos alkatra utal. Nem mindenki rendelkezik vele. De
ahol ez valóban önzetlen és állhatatos, valóságos mennyországot teremt a
rajongónak. Mivel, bár valószínűleg soha nem ismerte fel, áhítatával és azzal,
hogy élete során folytonosan az isteni eszmére gondolt, egyfajta sugárzó
alakzatot épített fel, amelyen keresztül a halál után, de még az élet során is
a Nagy Őseredet megáldhatja, vezetheti őt, és lelki közösségbe léphet
imádójával.
Ugyanígy van ez Buddha és Krisztus imádóival, mindkettőjükkel, akik abban a formában lesznek imádóikkal együtt a mennyei életben, ahogy mindig is ábrázolták Őket. A rajongó építi fel a formát, de a Nagy Egy szelleme lelkesíti és használja azt. Élt egyszer egy ember, az Üdvhadsereg kapitánya, aki nagyon magányos életet élt. Mégsem érezte magát egyedül, mivel egész lelkét Krisztus Urunk folytonos imádásának szentelte. A mennyországban sugárzó kapcsolatba került Urával.
Ugyanígy van ez Buddha és Krisztus imádóival, mindkettőjükkel, akik abban a formában lesznek imádóikkal együtt a mennyei életben, ahogy mindig is ábrázolták Őket. A rajongó építi fel a formát, de a Nagy Egy szelleme lelkesíti és használja azt. Élt egyszer egy ember, az Üdvhadsereg kapitánya, aki nagyon magányos életet élt. Mégsem érezte magát egyedül, mivel egész lelkét Krisztus Urunk folytonos imádásának szentelte. A mennyországban sugárzó kapcsolatba került Urával.
3.
Az
emberszeretet magja. Néhányan mindig felfelé néznek, az Egy felé, mások természetesebb
módon lefelé, a sokakra. Ez csak más módja Isten szeretetének. Az az ember, aki
élete során saját magát teljes szívből embertársai szolgálatának rendelte alá,
halála után kapcsolatba kerülhet az emberiség legnagyobb szolgálóival, a felszabadult,
tökéletessé vált lelkekkel. Azokkal, akik valamikor emberek voltak, mint mi, de
réges-régen elhagyták a világ iskoláját, ugyanakkor még annak közelében
maradtak. Így segítik és szolgálják fiatalabb testvéreiket. Aki szereti
felebarátait, ezen szeretet eredményeként szélesebb körű tudással és nagyobb képességekkel
térhet vissza a Földre, hogy továbbra is segíthessen.
4.
Az
igazság és szépség szeretetének magja. Ez jellemzi a bölcset, a művészt, a fejlődés
bármelyik fokán. A tudós vagy a filozófus valóban keresi az igazságot, az
univerzum veleszületett törvényeit, Isten akaratát. Ott a mennyországban kiterjedt
és akadálytalan működésükben látja azokat, megtanulja megérteni és csodálni
őket. Amikor visszatér a Földre, visszahoz valamit ebből az égi látomásból, és
ez arra készteti, hogy ismét keresse az igazságot és szépséget. Azonban itt
lent sohasem fogja azt abban az eredeti szépségében látni, ami szívét csaknem
öntudatlan emlékezettel kavarja fel.
(Clara M. Codd - Nincs halál)