Léteznek-e angyalok? Furcsa kérdés feltenni ezt a kérdést a 21. század elején, hiszen máris halljuk a hivatalos tudományos dogma szarkasztikus válaszát: „micsoda sületlenség”.
Pedig legbelső lényünk tudja a választ: „IGEN.” Angyalok léteznek.
Mint ahogy létezik az az ezoterikus, misztikus, transzendens világ is, amely körülvesz bennünket és amely képes bennünket eljuttatni ahhoz a felismeréshez, hogy életünknek van egy igazi célja: visszatalálni Istenhez. Megtalálni azt, amit elvesztettünk.
Átélni és megtapasztalni azt, hogy az emberi élet több önmagánál. Útkeresés és hazaérkezés. Megannyi próba, szenvedés és feleszmélés. Ráébredés legbelső énünk igaz természetére: Istennel való végső azonosságunkra. A világ isteni természetének felismerése és megtapasztalása.
Hogy mi ez a transzendens felismerés?
Az a rendíthetetlen HIT és TUDÁS, hogy a világ több annál, mint amit jelenlegi állapotunkban képesek vagyunk felfogni, és hogy az emberi tudatállapotok szivárványa képes beragyogni olyan dimenziókat is, melyek létezése kívül esik pillanatnyi érzékelési tartományunkon.
Az a tudás, hogy az ember igenis képes kilépni a megszokott paradigmáiból és misztikus kapcsolatot teremteni felsőbb dimenziókkal.
Az emberi élet egy tanulási folyamat: érzékeink és tapasztalataink kiterjesztése egy összetettebb, magasabb, isteni világ felé. Egy olyan multidimenzionális világ megtapasztalása, ahol felismerjük, hogy saját egyéni életünk egy sokkal nagyobb világ része és alkotó eleme. Ahol részévé válunk egy olyan transzcendens világnak, melyet nálunk sokkal nagyobb alkotóelemek – isteni lények vagy transzcendens létezők – népesítenek be. Ezeket a létezőket vagy erőket hívjuk „angyaloknak” is.
Mi emberek olyanok vagyunk mint az emberi világban a hangyák. Egy nagyobb világ részesei. Életünk egy sokkal nagyobb dimenzióban zajlik, melyet lassan a modern tudomány is kezd felfedezni: bolygók, csillagok, galaxisok, kozmikus halmazok és szubatomikus részecskék töltik meg az eddig üresnek gondolt végtelen univerzumot.
Azonban ez az univerzum nemcsak fizikai szinten manifesztálódik: a kozmikus és kvantumfizikai valóság csupán egyik lenyomata annak a sokdimenziós valóságnak, melyben értelmezhető a „valóság”. A világ valósága csupán nézőpont és értelmezés kérdése: milyen értelmi fogalmakkal ruházzuk fel azt, amit megtapasztalunk – hogy mi is az, „ami körülvesz bennünket”. A „valóság” csupán interpretáció.
Amikor „angyalokról” beszélünk, akkor erről a képzelt „valóságról” lebbentjük fel a fátylat.
Az „angyalokkal való találkozás” egy magasabb transzcendens dimenzió megtapasztalása, melyet fogalmilag így képezünk le. Egy misztikus, transzcendens élmény melyet nehéz szavakba önteni. Egy olyan dimenzió megtapasztalása, melyben kapcsolatot teremtünk olyan világgal, melynek létezésében eddig nem „hittünk”.
Pedig ez a világ ugyanúgy létezik, mint az az „emberi világ” melyet behelyettesítünk a megtanult „valóság” elemeivel. Merthogy mielőtt kapcsolatot teremtünk a „felsőbb angyali világokkal” érdemes elgondolkozni azon is hogy mi alkotja saját „konvencionális valóságunkat”. Miből is tevődik össze a mi emberi világunk?
Mik is a modern ember világát felépítő „illúziók”? Mik a fizikai valóságot alkotó összetevők? Az anyagi szinten manifesztálódó és rabul ejtő csodák? Mik a jóléti társadalomban élő individuum ismérvei? A plazmatévé, a saját yacht, a sok pénz, vagy a családi élet? Ezek végsősoron mind pillanatnyi élvezetek. Mihelyst áthelyezzük tudatunkat egy másik síkra, mindaz amivel körülbástyáztuk magunkat, mindaz amibe kapaszkodunk mulandó szemfényvesztésnek bizonyulnak. Mindaz amivel körülvesszük magunkat csupán elkendőzése annak a sokkal nagyobb „valóságnak” melynek részesei vagyunk.
Amikor ezt felismerjük, akkor nyílik meg tudatunk a felsőbb világok megtapasztalása felé. Ekkor válunk képessé arra, hogy kapcsolatot teremtsünk a felsőbb világokkal: ekkor válunk képessé arra, hogy „angyalokkal kommunikáljunk”.
Az „angyalok” nem mások, mint saját felsőbbrendű énünk manifesztációi egy olyan multidimenzionális valóságban, ahol az emberi szellem szabadon szárnyalhat és megteremtheti a saját isteni valóságát.
Egy olyan világban, ahol az individuális ember közvetlen kapcsolatot teremthet az isteni világokkal és behívhatja életébe azokat a „transzcendentális erőket”, melyek képesek eltölteni az „angyalok áldásával”. Melynek hatására saját életünk megtelhet „isteni áldással”. Melynek következményeképpen életünk egy magasabb, isteni, multidimenzionális valóság részesévé válhat. Melyben megtalálhatjuk saját individuális életünk „értelmét”. Melyben boldogok és szabadok lehetünk.
Ehhez nem kell mást tenni, mint megnyitni érzékeinket a magasabb dimenziók – az „isteni világok” – befogadására. Átadni életünket egy hatalmasabb erő oltalmának. Rábízni saját emberi pillanatnyi létezésünket az „angyalokra”. Alázattal, hittel és megértéssel adózni az univerzum csodájának.
Vezessenek a felsőbb hatalmak emberi utunkon, hogy visszataláljunk az elveszett forráshoz:
Isten valóságához.
Ekkor bizonyosságot nyerünk: léteznek angyalok.
-Tarr Dániel-
