Nem
olyan volt, mint a templomok freskóin. Nem volt szárnya, szőke haja, kék szeme,
gyermekarca és hosszú fehér ruhája sem. Egyszerű volt és jó, s mindemellett
teljesen hétköznapi.
Az
arca szép volt, vonásaiból nyugalom és harmónia áradt. Különös birodalom az
övé, a remény, a harmónia, az oltalom és a bölcsesség világa. Ott volt velem
amikor megszülettem, s magával visz, ha meghalok. Kísérőm egy életen át, talán
többön is. Tökéletes, és tudja, hogyan maradjon az. Tud beszélni, de nem
hangosan. Szavait csupán az elméd hallja. Megismered a hanglejtéséből, érzed a
lelke rezdülését, ahogy átjárja a tied. Egyszerre kommunikál szavakkal és
érzelmekkel. Megtanít a gesztusok világára, az arc rezdülésének tanára, a
tekintet tükrére, s hogy érezd mások lelkét. Vigyáz rám, megvigasztal, tanácsot
ad, s képes még adni valamit,egy nagyon erőteljes érzést, nagyon határozott és
mély szeretetet. S ha ezt érzem megszűnik létezni a világ, mert ez minden rést
kitölt bennem, mert én magam sem vagyok más abban a percben, csak szeretet, s
ez olyan jó érzés, hogy kicsordulnak tőle a könnyeim. Érinteni is képes, sokkal
finomabban, mint az emberek, érintéstelen érintéssel, ami lágyabb és
bensőségesebb egy fizikai érintésnél. Törődött a lelkemmel és azt hiszem, most
is ezt teszi. Azonban mindig értésemre adja, hogy a hétköznapi kis harcaimat
nekem kell megvívnom, ő nem tud és nem is akar ebben segíteni, azért, hogy
megálljak a saját lábamon. A félelmeim leküzdésében azonban mindig segít. Jó
vele lenni, de ezt sem szabad túlzásba vinni, mert lassan eltávolodom a
realitásoktól. Mindez nem lenne probléma, ha nem a Földön élnék és nem kellene olyan sokat törődni a
valósággal, azzal, ami életben tartja fizikai, és mulandó testem, még akkor is
ha lelkem angyalként ki akarna repülni onnan. Mert egyedül ő képes megtanítani
téged arra, hogyan legyél angyal, s ki tudja, talán sikerül neki. Akkor majd
neked kell vigyázni mások lépteit, őrizni álmukat, letörölni a könnyeiket,
reményt és szeretetet adni nekik, s ha ezt megtetted, igazán boldog lehetsz,
olyan boldog, hogy az már meghaladja egy földi ember képzelő erejét. Lelked
eggyé válik a világegyetemmel, s a fény özöne hullámzik át rajtad, azé a fényé,
amely minden ember lelkében ott rejtőzik, de nem mindenki tud róla.
(forrás:youtube.com)
