Az igazi önmagad nem egy bábu, amit az élet
ide-oda tologat. Az igazi önmagad, az egész világegyetem. Képzeld
el, hogy milyen lenne elaludni és sohasem felébredni !
Gondolj arra, mi az élet legnagyobb csodája! És
ha ezen sokáig elgondolkodsz, valami történni fog. Rájössz többek között,
hogy ez egy újabb kérdést vet fel:
Milyen lenne felébredni azután, ha még sohasem
aludtál ? Ezt történt, amikor megszülettél. Látod ? Nem lehet
tapasztalatod a semmiről.
Mindez Te vagy ! Csak Te tudod ezt bármikor megtapasztalni.
Minden benned van és Te is benne vagy mindenben.
Nem kell emlékezned a múltra, ahogyan nem kell gondolkodnod azon, hogyan működik a pajzsmirigyed vagy bármi más. Nem kell tudnod, hogyan süssön a Nap; egyszerűen teszed a dolgod, ahogy lélegzel.
Hát nem ejt ámulatba, mennyire fantasztikusan összetett dolog vagy… és hogy te csinálod mindezt és hogy sohasem kellett megtanulnod, hogyan csináld ? Ez az ÉLET.
Alan Watts (1915-1973) ismert angol
származású filozófus, író, 1938-ben költözött az Egyesült Államokba. Több mint
25 könyvet és cikket írt vallási témákban. Foglalkozott a zen buddhizmussal,
egyik legnépszerűbb könyve a “The Way of Zen”, az első bestseller buddhista
témában. Teológia szakon végzett, egy ideig pap is volt. Az ember
tudatosságával a „The New Alchemy” (1958) esszéjében és a „The Joyous
Cosmology” (1962) könyvében foglalkozott. Szerinte a buddhizmus inkább lehetne
a pszichoterápia eszköze, mint vallás.
Az ember egyéni
fejlődése szempontjából fontos, hogy a tudatunkat folyamatosan tágítsuk,
képesek legyünk kilépni a szokásaink fogságából és abból a realitásból, amiben
most élünk, és ami gátol minket a szellemi előrelépésünkben. Ki kell lépni
abból a kontextuális realitásból, amely szerint minden dolog fix, egyik
dologból következik a másik, és minden minket körülvevő esemény eleve
elrendelt.
A lélek számára ezek az ok-okozati szabályok
nem léteznek, hiszen:
“Az élet nem hallgat a
te logikádra; zavartalanul járja a saját útját. Neked kell hallgatnod az
életre.”
Az ember belső énje, valódi személyisége
valójában ezeken túl van, működését ezen határokon túl fejti ki. Valójában a
tudatunk a végtelen tér, amely az adott pillanatnak megfelelően megmutatja a
választás lehetőségét. Magába foglal mindent és nyitott minden új behatásra.
A tudatosság elérése
A tudatosság első
lépése, hogy ebben a poláris világban megkeressük az egységet. Ehhez először
is az ítélkezést kell elfelejteni, és leszűkíteni a dolgokat egy
ugyancsak poláris, de mégis alapvetően két egységre: a tudásra és a nemtudásra.
Ekkor száműzzük a gondolkodásunkból a jó és a rossz felosztását, hiszen tudjuk,
hogy ezek csak a mi megítélésünk termékei. Viszont azzal is tisztában vagyunk,
hogy a tudás-nemtudás felosztása objektív. Minden, amit eddig rossznak,
hibásnak, helytelennek ítéltünk, azt átértékelhetjük, hogy csak azért olyan
amilyen, mert nem volt mögötte tényleges tudás. Nem rosszul csináltam egy
dolgot, csak nem volt kellő ismeretem róla. Egy ilyen felismerésből megtanuljuk
azt, hogy így nem helyes, és próbálok egy másik alternatívát végigvinni. A
nemtudás tehát az információ, illetve a tapasztalat hiányából fakad. A nemtudás
alapja a tudatlanság, ami a tudatosság ellentétpárja.
Ha a világban körülnézünk, számtalan öntudatlan
embert látunk, akik nincsenek tisztában saját magukkal, környezetük
működésével, saját céljaikkal, nem tudják honnan jöttek, és merre tartanak. Nem
ismerik a személyiségüket, és hagyják, hogy érzelmeikkel, gondolataikkal
azonosulva ezek irányítsák őket, nem pedig fordítva.
A tudatosság pont ennek
a viszonyulásnak az ellentétét hordozza magában. Egy tudatos ember nem
ítélkezik, csak megfigyel és kijelent, dacára annak, hogy tisztában van a
dolgok polaritásával. Tisztában van a tudás-nem tudás kettősségének
állapotával, és el is fogadja azt.
Fix nézőpontok helyett lehetőségek sorozatát
látja az életben. Nem, vagy kevésbé hevesen reagál a vele történtekre,
azaz érzelmeinek nem rabja, és képes irányítani azokat a saját
elgondolásai mentén. Konkrét célkitűzései vannak – azaz a jövője
alakítása kapcsán is tudatos. Képes elhelyezni magát a világban. Kapcsolatban
van saját testével, érzelmeivel. Képes felülvizsgálni a gondolatait,
cselekedeteit, a környezetéhez való viszonyulását. Elfogadó,
előítéletmentes és nyitott. Tisztában van képességeivel és
hiányosságaival, és folyamatosan alakítja magát. Szeretetteljes és
hálával teli. Megelégedett és ugyanakkor nyitott a lehetőségekre.
Döntéseiben három
alapelv vezérli: boldog, szenvedésmentes; egészséges élet elérésére törekszik.
Tudatának kitágítása céljából kérdéseket tesz fel, és ha érkezik egy
válasz, akkor nem ragad le annál, hanem egy megállapítást követően képes lesz
nyitni egy újabb kérdés segítségével. Képes túllépni azon a
beállítódásán, hogy csak egy válasz létezik, és csak ez lehet a helyes. A
világban képes minden olyan lehetőséget felfedezni a maga számára, amire
szüksége lehet.
Szív szerinti tudatosság
“A szív útja a bátorság útja. Azt jelenti, hogy
bizonytalanságban élünk; azt jelenti, hogy szeretetben és bizalomban élünk; azt
jelenti, hogy nekivágunk az ismeretlennek. Magunk mögött hagyjuk a múltat, és
engedjük, hogy megérkezzen a jövő.”
Mindez azt jelenti, hogy a tudatosság nem az
elme szerinti tudatosságot jelenti, hanem a szív, az intuíció szerinti
tudatossággal azonos. Vagyis, ha mersz a belső lényeged szerint dönteni az
életedben, akkor fogod beteljesíteni azt az életet, amire születtél.
A tudatosság fejlesztésének lépései:
- a régi hátráltató realitástudatunk és a
magunkkal kapcsolatos elgondolásaink felismerése, elfogadása; a szükségtelen
dolgok elhagyása; és az új információk befogadásának megengedése
- az ítélkezés megszüntetése, megtanulni
elengedni
- a tudatosságunk kitágítása kérdések mentén
- hála a meglévő dolgainkért, ugyanakkor újabb
célok kitűzése
- az intuíciód erősítése
- a lehetőségek befogadása.
(forrás: tudnodkell.info)
