Ma már elcsépelt sztereotípiaként
hat, amikor valaki azt mondja, hogy rohanó világban élünk. De mit értünk rohanó
világ alatt? Egyre több és több információt, amelyeket a tudatunk segítségével
elkezdünk feldolgozni és reagálni rájuk. A feldolgozás és a reakció
egyaránt időt és energiát emészt fel. Úgy véljük, hogy ezt a
társadalom megkívánja tőlünk. Ez teszi a világot úgymond rohanóvá. Olyan
meggyőződés alakul ki bennünk, hogy rohannunk kell, sodródnunk az árral,
különben a társadalom kivet magából és elveszünk ebben a rohanó világban.
Azonban tudatalattinkba
betáplált üzenetek határozzák meg az életünket. Amilyen
üzeneteket folyamatosan ismételve bejuttatunk a tudatalattiba, olyanná kezdünk
válni. Miért probléma ez? Az a probléma, hogy őrizetlenül hagyjuk a
tudatalattink kapuját és így szabadon ki-be járhat mindenféle kósza gondolat. Lehetnek
közöttük pozitívak, amelyek áldásos hatással bírnak, de lehetnek közöttük
negatívak is.
Mi történik akkor, amikor a házad ajtaját nyitva hagyod és
szétkürtölöd, hogy bárki szabadon bemehet oda? Az emberek bemennek, olyanok is,
akiket egyáltalán nem látsz szívesen. Mondhatod persze, hogy a többség nem
tenne kárt a házban, viszont mindig lesz valaki, aki visszaél a helyzettel és
kirabol. Teszi ezt teljesen legálisan, hiszen te engedted be a saját házadba
úgy, hogy még csak fel sem kellett törnie az ajtót.
A negatív gondolatok
hasonlóak a betörőkhöz, akik rossz szándékkal érkeznek a házadba. A
tudatalattidból nem tudnak fizikai tárgyakat ellopni, viszont kirabolják
a lelked, leszívják az energiáidat, boldogtalanná tesznek, szóval
biztos lehetsz benne, hogy nem távoznak üres kézzel.
Egyedül a Te felelősséged
az, hogy ellenőrzésed alatt tartsd a tudatalattidat. Azonban ez
a beidegződés sem reálisabb az összes többi hülye negatív beidegződéstől. Azért
rohan a világ, mert mi ezt elhisszük, és asszisztálunk ehhez. Pontosan
mi vagyunk azok, akik működtetjük ezt a nagy káoszt, ami körülöttünk uralkodik.
Keveset hallunk arról a tényről,
hogy az emberi elme hasonló a számítógéphez, mivel csak olyan
adatokkal dolgozik, amelyeket beletáplálnak. A számítógépet is mi
emberek hoztuk létre, az elme működési elveit felhasználva, tehát ez a hasonlat
sem logikátlan.
A tudatnak két része van,
a tudatos -, és a tudatalatti elme. Létezik egyfajta
tudatfeletti elme is, de ezt nem mindig illetik ezzel a névvel, vannak, akik
Végtelen Intelligenciának, vagy közös tudatalattinak nevezik. Erről majd egy
másik bejegyzésben lesz szó.
A tudatos elme működését
tapasztalod most is, olvasva ezt az írást, tudatában vagy, hogy mi történik
veled. Amikor döntéseket hozol, akkor is tudatosan teszed. Tehát
minden, ami a tudatosság megtapasztalását kelti benned, a tudatos elméd műve.
Van azonban egy tudatalattink is, amelynek a működéséről
nem igen szoktak beszélni. Még biológia órákon is az ember csupán száraz
biológiai lényként való tananyagként jön szóba.
A tudatalatti az, amely
minden tapasztalatot elraktároz, amely a külvilágból éri az embert.
Olyan ez, mint lényünk feketedoboza. Születésünktől kezdve működik és
rögzít mindent a tudatalattinkban. Ezekre azonban nem mindig
emlékszünk, mert ahhoz, hogy valami emlékként tudatosuljon bennünk,
folyamatosan ismételnünk kell. A tanulás is ezen az elven működik. Ha a
tudatalattinkba kerülő összes információ azonnal tudatosulna, elég lenne
egyszer elolvasnunk a tananyagot és máris megtanulnánk.
De milyen jó is, hogy nem minden
tudatosul bennünk azonnal, hiszen a tudatos agy a megtapasztalásoknak
alig egy százalékát képes felfogni, a tudatalatti pedig a maradék kilencvenkilencet.
Lehet ez a szám több is, igazából senki nem tudja pontosan megmondani, de az
biztos, hogy hatalmas.
Amikor agyad kimerül a sok
információ ingertől, gondolj arra, hogy milyen szerencsés vagy, hogy a maradék
kilencvenkilenc százalékot nem érzékeled. Ebbe bele is őrülne az ember, ezért a
tudatalatti gondoskodik arról, hogy az ember tudatos agyába csak annyi
információ tárolódjon, amelyre neki adott helyzetben szüksége van.
Alapértelmezett esetben a tudatalatti a szivacshoz hasonlóan
viselkedik, ugyanis mindenféle válogatás nélkül magához szívja a külvilág
ingereit.
A jó hír az, hogy a
tudatos elménk segítségével ellenőrzés alatt tudjuk tartani a tudatalattinkat.
Tudnod kell azt is, hogy az, hogy milyen vagy, milyen szokásokkal rendelkezel,
a tudatalattidba kerülő ismétlődő üzeneteknek köszönheted.
Sosem véletlen az, hogy milyen
emberré válsz. A téged körülvett hatások, befolyások miatt vagy olyan
amilyen. Aki nem szűri a tudatalattijába bejutni készülő benyomásokat,
az szerencsejátékozik. Fele-fele az esélye annak, hogy az élete jó, vagy rossz
irányba fordul. Az emberek majdnem egésze, nem tudván a tudatalatti
működéséről, szerencsejátékozik a tudatával. Azon keveseknek pedig, akik
ismerik és megértik a tudatalatti természetét, minden esélyük megvan úgy élni
az életüket, ahogyan azt szeretnék.
Amikor egy bizonyos
benyomás éri a tudatunkat, ezt a tudatalatti azonnal magáévá teszi, vagy levon
egy következtetést. Amikor az ember a tévé híradót nézi és
csupa rossz hírrel szembesül, a tudatalatti messzemenő következtetéseket von le
belőle, azzal kapcsolatban, hogy egy veszélyes világban élünk. Hozzáteszem,
hogy a híradó az, amely a rossz hírekre reagál. Egyik tévétársaság
megpróbálkozott azzal is, hogy csupa jó híreket sugározzanak, de nem volt
nézettsége. Nincs értelme tehát másokat hibáztatni.
Mi kérjük a rossz híreket,
igényünk van rá, a tévétársaság pedig kielégíti borzongási igényeinket. A
világban azonban nagyságrendileg több jó dolog történik, mint rossz, amelyek
pozitív hírekként szerepelhetnének, de a kutyát sem érdekli. A népnek cirkusz
kell. Tessék, igények szállítva, minden nap!
Ha tisztán akarod tartani a
tudatodat, ne nézz negatívitásról szóló dolgokat a tévében, az
interneten stb.. , hacsak nem akarod az életed olyanná tenni, amelyet látsz.
Szinte hallom is a kérdést, hogy mégis hogyan értesülj a világ eseményeiről?
Erre egyszerű a válasz.
A rossz hírek szájról- szájra terjednek.
Biztosan lesz valaki, aki beszélni fog neked arról, ha valami egetrengető dolog
történik a világban. Ne aggódj amiatt, hogy a tájékozatlanságod miatt veszélybe
sodródnál. Ez egy hamis elkéképzelés. Azt hitetik el veled, hogy muszáj
tájékozottnak lenned ahhoz, hogy túléld a mai világot, különben veszélybe
kerülsz. És mi a megoldás? Tálcán kínálják a híradót. Tessék,
fogyasszátok a negatív híreket és féljetek!
A tudatalatti programja
hozzávetőlegesen fél év alatt felülírható, és olyan üzeneteket
táplálhatsz bele, amelyekről szándékosan te döntesz. Erre vannak tudatalattit
befolyásoló hanganyagok is. És, ha erre azt mondod, hogy ez agymosás, akkor a
költői kérdés a következő: Talán nem az agyad mossák, amikor a tévé elé ülsz,
és mindenféle befolyás nélkül messzemenő következtetéseket vonsz le azzal
kapcsolatban, amit látsz? Ja és még valami: Semmi rossz dolog nincs az
agymosásban, amíg tiszta vízzel mossák az agyad. Ez a blog azért jött
létre, hogy tiszta vízzel mossam az agyad.
Néhány fontos tanács a
végére:
Tudatosan szűrd meg
azokat a kijelentéseket, amelyeket önmagadról, vagy a világról átengedsz a
tudatalattidnak, hogy befolyásolják az életedet.
Pozitív nyelven
gondolkodj magadról, és utasítsd vissza magadban, ha valaki
lekicsinylően beszél hozzád, vagy olyan kijelentéseket tesz, amelyeket nem
akarod, hogy önmagadra nézve igazak legyenek.
Ha valami neked nem tetsző dolgot
látsz a világban, akkor ne hagyd, hogy ez a tudatalattidban mély nyomot
hagyjon. Nézd a helyzetet objektíven, és nem fog az
életed részévé válni.
Bombázd az elméd pozitív
megerősítésekkel nap, mint nap. Legyen ez jelen idő, egyes
szám, első személy, pl: Szeretetreméltó ember vagyok. Türelmes vagyok. Mások
hasznára válok. Boldog ember vagyok.
Vedd körül magad pozitív
elmékkel. Keresd meg a példaképeidet, vagy azokat, akik
felemelnek szellemileg, és olvass róluk még többet, idd magadba a
gondolataikat, hallgass hanganyagokat róluk. Hagyd, hogy pozitívan
befolyásolják az életedet. Ahelyett, hogy a sok szemetet fogyasztanád
a tévéből, Te légy az, aki megválassza, hogy kiről és miről akarsz
tájékozódni. Az internet világában ez több, mint lehetséges.
(forrás: motivacioblog.hu)
