Halk szó, kissé félreálló száj - s legfőképpen átható tekintet. Mint aki a legrejtettebb gondolataimat is ismeri. Ez az első benyomásom Dobronay László rendezőről, s ez is maradt mindvégig, amíg a budapesti Angelika kávéházban beszélgettünk a halálközeli élményéről.
Ragyogó reggel volt 1993. július 23-án. Dobronay László egy Honda CRX sportkocsival tartott a tévébe Őrbottyánból, akkori lakóhelyéről. Fót és Rákospalota között járt, amikor egy teherautót előzött. Szemből busz közeledett, ezért rálépett a gázpedálra. Sikerült is időben visszatérnie a saját sávjába, ám a kocsi tovább gyorsult, s végül száznegyven kilométeres sebességgel vágódott egy fának.
Az ütközés után sötétséget látott, majd magára eszmélt, és ismét kitisztult minden. Kiugrott a kocsiból, hogy szóljon, nincs semmi gond.
- Azon csodálkoztam csak, hogy a teherautó sofőrje nem figyel rám, rohan be a nyomdaüzem portájára, amely előtt a baleset történt, hogy mentőért telefonáljon.
Közben néhányan közeledtek az úton. Az édesapja, a nagybátyja, a dédnagymamája és más rokonai. Ezen még jobban csodálkozott, hiszen valamennyien meghaltak már.
- Régen találkoztunk - szólt az édesapja, mire ő teljesen megzavarodott.
- Hogy lehet ez? - kérdezte. - Hiszen ti...
- Úgy, hogy te is meghaltál.
- Az nem lehet, hiszen itt állok a kocsi mellett.
- Akkor nézz be az autóba.
Odalépett vagy inkább odasuhant az autóhoz, s látta magát a szélvédőn keresztül. A biztonsági öv megfogta, de a feje így is a kormánynak vágódott, szinte kettétört, folyt belőle a vér.
Az ütközés után sötétséget látott, majd magára eszmélt, és ismét kitisztult minden. Kiugrott a kocsiból, hogy szóljon, nincs semmi gond.
- Azon csodálkoztam csak, hogy a teherautó sofőrje nem figyel rám, rohan be a nyomdaüzem portájára, amely előtt a baleset történt, hogy mentőért telefonáljon.
Közben néhányan közeledtek az úton. Az édesapja, a nagybátyja, a dédnagymamája és más rokonai. Ezen még jobban csodálkozott, hiszen valamennyien meghaltak már.
- Régen találkoztunk - szólt az édesapja, mire ő teljesen megzavarodott.
- Hogy lehet ez? - kérdezte. - Hiszen ti...
- Úgy, hogy te is meghaltál.
- Az nem lehet, hiszen itt állok a kocsi mellett.
- Akkor nézz be az autóba.
Odalépett vagy inkább odasuhant az autóhoz, s látta magát a szélvédőn keresztül. A biztonsági öv megfogta, de a feje így is a kormánynak vágódott, szinte kettétört, folyt belőle a vér.
Ő azonban furcsa módon nem ijedt meg, inkább könnyebbséget érzett, majd emelkedni kezdett. Mindent ezüstösnek látott, mintha szűrőt tettek volna a szeme elé.
A tehergépkocsi vezetője közben visszarohant az autóhoz, hogy kinyissa az ajtaját, ám hiába, nem sikerült neki. Ő pedig egyre feljebb emelkedett, vele együtt a rokonai. A táj lassan eltűnt, egy másik világ pedig kinyílt előtte. Nem is látta mindezt, inkább érzékelte. Mintha ködön járt volna. Többen is tartottak ugyanabba az irányba, azok, akik éppen ugyanakkor haltak meg. Csillagként vonultak a csillagos égen.
Érezte, hogy számot kell vetnie az életével. Szembe kell néznie önmagával, mert ha nem teszi, nem juthat tovább. Életének állomásai idéződtek fel benne, huszonöt évének minden pillanata. Sorban visszafelé, s mégis egyszerre. Amikor jótettéhez ért, akkor kellemes érzés töltötte le, amikor rossz cselekedetéhez, akkor bánkódott. Emberek tűntek fel, azok, akikkel életében találkozott. Olyanok is, akik őt bántották meg. Megbocsátottak egymásnak, majd kezdtek eltűnni. Végül már csak az édesapja maradt mellette.
Közben egy jókora vasrúddal megérkezett a teherautó vezetője, s elkezdte feszegetni a Honda ajtaját.
Dobronay László pedig már előző életeiben járt. Egyszer jómódú volt, máskor nélkülözött; egyszer francia szerzetesként baktatott az úton, máskor spanyol tengerészként családja rimánkodása ellenére Dél-Amerikába hajózott, s hajótörést szenvedett. A legkülönösebbnek azonban azt tartja, hogy Jairus lányának látta magát, akit Jézus feltámasztott.
- Vallásosnak neveltek - előzi meg a kérdésem -, de ezt a bibliai történetet korábban nem ismertem.
S látta magát közvetlenül mostani születése előtt is, magzatként, amint kiválasztja azt a családot, amelybe kerülni akar. Másodpercek alatt ezer évek kavarogtak benne, mint egy kristálygömbben. Nagyszerű érzésként élte meg ezt, s szerette volna, ha sosem ér véget. Most először érezte, hogy végre otthon van valahol.
A teherautó vezetője egyre feszegette a kocsi ajtaját, de hasztalan. A kocsi belengett, teste az ülés támlája és a biztonsági öv között ritmikusan mozgott. Talán ez volt az a szívmasszázs, ami újjáélesztette, találgatja. Szűk folyosón préselődött át, a falak pedig mintha reszelőből lettek volna. Mire visszatért, csak csutka maradt belőle.
- Még találkozunk - búcsúzott az édesapja.
A fiatalember pedig kinyitotta a szemét. Mintha pókhálót szőttek volna elé. Az ütközés óta alig néhány perc telt el.
- Él! - kiáltottak fel többen is.
Szólni akart, de minden foga külön mozgott, mint a zongora billentyűi. Látta, hogy a kocsi ajtaja belülről záródott. Erejét összeszedve az ellenkező állásba hajtotta a zárnyelvet, mire kívülről kinyitották az ajtót. Az autóból már a mentősök emelték ki.
Csigolyája eltört, arcidege elszakadt, állkapcsa fölszaladt a koponyája és az agya közé, az egyik fogát a tüdejéből szedték ki. Egy hónap elteltével gyógyult fel annyira, hogy hazaengedhették, s hét hónapot töltött betegállományban.
Közben lassan más emberré vált. Nem csak kívülről - belülről is.
- Feküdtem az intenzíven, mellettem egy néni. Tudtam, hogy két nap múlva meg fog halni, s két nap múlva meghalt. Kisfiút hoztak be, kigurult a labdája az útra, elütötte egy kamion, a szülei jajveszékeltek. Felesleges, gondoltam, hiszen hamarosan fel fog épülni. Hamarosan felépült. Csak azt nem értettem eleinte, hogy a szülők ezt miért nem tudják.
Megváltozott a természete is. Azelőtt csendes ember volt, mindenkit meghallgatott, de nem mondta el a véleményét, hiába látta, ha valaki hibázik. Balesete után rájött, hogy evvel csak árt, ki kell mondania, amit gondol. Szeretettel tette - mégis egyetlen barátja maradt csupán. Aztán jöttek újak, olyanok, akik el tudják viselni a szókimondást.
- Rossz pillanataimban ugyan honvágyam van, ám az életszeretetem végül mindig felülkerekedik. Feladatom van a világban, el kell mondanom, mi történt velem. S azt, hogy a túlvilági életet én nem hiszem, hanem tudom.
A tehergépkocsi vezetője közben visszarohant az autóhoz, hogy kinyissa az ajtaját, ám hiába, nem sikerült neki. Ő pedig egyre feljebb emelkedett, vele együtt a rokonai. A táj lassan eltűnt, egy másik világ pedig kinyílt előtte. Nem is látta mindezt, inkább érzékelte. Mintha ködön járt volna. Többen is tartottak ugyanabba az irányba, azok, akik éppen ugyanakkor haltak meg. Csillagként vonultak a csillagos égen.
Érezte, hogy számot kell vetnie az életével. Szembe kell néznie önmagával, mert ha nem teszi, nem juthat tovább. Életének állomásai idéződtek fel benne, huszonöt évének minden pillanata. Sorban visszafelé, s mégis egyszerre. Amikor jótettéhez ért, akkor kellemes érzés töltötte le, amikor rossz cselekedetéhez, akkor bánkódott. Emberek tűntek fel, azok, akikkel életében találkozott. Olyanok is, akik őt bántották meg. Megbocsátottak egymásnak, majd kezdtek eltűnni. Végül már csak az édesapja maradt mellette.
Közben egy jókora vasrúddal megérkezett a teherautó vezetője, s elkezdte feszegetni a Honda ajtaját.
Dobronay László pedig már előző életeiben járt. Egyszer jómódú volt, máskor nélkülözött; egyszer francia szerzetesként baktatott az úton, máskor spanyol tengerészként családja rimánkodása ellenére Dél-Amerikába hajózott, s hajótörést szenvedett. A legkülönösebbnek azonban azt tartja, hogy Jairus lányának látta magát, akit Jézus feltámasztott.
- Vallásosnak neveltek - előzi meg a kérdésem -, de ezt a bibliai történetet korábban nem ismertem.
S látta magát közvetlenül mostani születése előtt is, magzatként, amint kiválasztja azt a családot, amelybe kerülni akar. Másodpercek alatt ezer évek kavarogtak benne, mint egy kristálygömbben. Nagyszerű érzésként élte meg ezt, s szerette volna, ha sosem ér véget. Most először érezte, hogy végre otthon van valahol.
A teherautó vezetője egyre feszegette a kocsi ajtaját, de hasztalan. A kocsi belengett, teste az ülés támlája és a biztonsági öv között ritmikusan mozgott. Talán ez volt az a szívmasszázs, ami újjáélesztette, találgatja. Szűk folyosón préselődött át, a falak pedig mintha reszelőből lettek volna. Mire visszatért, csak csutka maradt belőle.
- Még találkozunk - búcsúzott az édesapja.
A fiatalember pedig kinyitotta a szemét. Mintha pókhálót szőttek volna elé. Az ütközés óta alig néhány perc telt el.
- Él! - kiáltottak fel többen is.
Szólni akart, de minden foga külön mozgott, mint a zongora billentyűi. Látta, hogy a kocsi ajtaja belülről záródott. Erejét összeszedve az ellenkező állásba hajtotta a zárnyelvet, mire kívülről kinyitották az ajtót. Az autóból már a mentősök emelték ki.
Csigolyája eltört, arcidege elszakadt, állkapcsa fölszaladt a koponyája és az agya közé, az egyik fogát a tüdejéből szedték ki. Egy hónap elteltével gyógyult fel annyira, hogy hazaengedhették, s hét hónapot töltött betegállományban.
Közben lassan más emberré vált. Nem csak kívülről - belülről is.
- Feküdtem az intenzíven, mellettem egy néni. Tudtam, hogy két nap múlva meg fog halni, s két nap múlva meghalt. Kisfiút hoztak be, kigurult a labdája az útra, elütötte egy kamion, a szülei jajveszékeltek. Felesleges, gondoltam, hiszen hamarosan fel fog épülni. Hamarosan felépült. Csak azt nem értettem eleinte, hogy a szülők ezt miért nem tudják.
Megváltozott a természete is. Azelőtt csendes ember volt, mindenkit meghallgatott, de nem mondta el a véleményét, hiába látta, ha valaki hibázik. Balesete után rájött, hogy evvel csak árt, ki kell mondania, amit gondol. Szeretettel tette - mégis egyetlen barátja maradt csupán. Aztán jöttek újak, olyanok, akik el tudják viselni a szókimondást.
- Rossz pillanataimban ugyan honvágyam van, ám az életszeretetem végül mindig felülkerekedik. Feladatom van a világban, el kell mondanom, mi történt velem. S azt, hogy a túlvilági életet én nem hiszem, hanem tudom.
- Hardi Péter -
- - - -
Dobronay László halálközeli élménye (Részlet a "Csillogás" című filmből) - videó
forrás: Szabad Gondolat
