Azt mondjuk, hogy a vallások elválasztanak minket embereket, hiszen mindegyiknek van egy felépítése, hitrendszere és különbözőek...
Valójában céljuk ua. az lenne és ua. attól Istentől eredőek,mégis az emberek tudatszintje másként értelmez dolgokat.
Valamit vallani,vélni igaznak ösztönszinten fanatizmust jelent,s háborút a vallás nevében.
Egy motivált,öntudatos embernek egosan ua. jelenthet takarózást dolgaira,s mint álszent élheti létét,de akiben van hajlam a jóra,az elgondolkodik és igyekszik tartani magát a rendhez,elvárásokhoz.
Spirituális szinten a vallás egyfajta elhivatottság,vállalás és szolgálat,nem csak menekülő rosszabb napokon Istenhez.Itt az ember tudja,hogy nem kell templomba vonulnia feltétlen és áldozni,de ráébred,mit kell áldozatként megélnie ahhoz,hogy keresztjeitől megválhasson.
A vallásnak van hierarchiája mindaddig, míg nem a legvégső célt értjük alatta: a szeretetet, mely összeköt és az egységet, melyet Istentől van.
Amíg vannak hitrendszerek, melyek kívülre teszik istent és a gonoszt is, addig más tanokban isten bennünk élő, és attól függ, melyik farkast etetjük.
Mindegyik igaz, hiszen valóban vannak kötéseink, melyek miatt hatnak ránk gonoszak is (amíg hagyjuk), de Isten által létezünk és képesek vagyunk arra a szeretetre, önzetlenségre, és jótéteményekre, melyek által felszabadulhatunk keresztjeinktől.
Isten nem tiltotta meg, hogy megtapasztaljuk bármely exotériát, vagy ezotériát, mert az elmének szükséges ismerni dolgokat ahhoz, hogy különbséget tudjon tenni az ártó és pozitív dolgok között.
Az ismeretek hasznosak, hiszen a tudás nem elzárt, eleve ezért vagyunk-e világon, hogy tanuljunk, fejlődjünk.
A hitrendszerek arra jók- habár képviselünk valamit, hiszen a Földön élünk és szerepeinket éljük, mégis minden nappal hasznosabbak és jobbak lehetünk a bennünk lévő törekvés által, de nem másoknál, hanem tegnapi Énünknél-akár...
Isten nem adta nevét magának, de bárki, aki kapcsolódik hozzá megszólíthatja; Abszolútként igaz minden, mi mutat rá, hogy hogyan élj szolgálatkészen mások javára, hogyan boldogulj, ha az szükséges utadon és hogyan ismerd fel mélységeidet, s annak okait.
Okulva a történéseidből hozzá fordulsz minden traumád idején, ha tudod, hogy nincs más, ki felszabadíthat, csakis a benne való hited. (még az ateisták is tudattalanul őt hívják)
Mégis téves ideológia az is, hogy akkor mennyire nagyon teremthetünk, hiszen istenek vagyunk-ebből élből hiányzik az alázat és az Isteni Terv ismerete, Univerzumunk működési Törvényei...
Az asztrális világ nem kiszolgálni hivatottak minket, hanem tanítani.Kötéseket lehet szerezni onnan is, ill. teljesíteni karma okán...az is egy ismeret és tapasztalás, de nem lelki energia.Mindenkit az vált meg,amire felismerései lesznek,és elindul egy változás belső akaratból.Egyéb dolgok csak tüneti kezelések...
Isten a Mindenség energiája, az elemek rendszere és törvényszerűsége.
De Isten az ,aki mindezt megalkotta...,így lehet igaz mindkét értelmezése a dolgoknak...
Az egyetlen igazság azt jelenti, hogy amíg szubjektumként az ember számos igazságot találhat magának -felülírva régebbieket-, mégis az van, hogy minden az Egyben létezik és a legvégső felismerés az kellene legyen, hogy a kerülőutak azért lehetségesek, mert elmének kell az inger, s nem képes az ember még nem akarni tudni okokat ego nélkül.
Aki szívvel és lélekből él, annak mindegy, képes elengedi, tovább lépni, olykor lemondani,alázatot hozni és ha kell: küzdeni is, mert az vagyon megírva számára, így nem kérdőjelezi meg a Nagyobb Akaratot.
Isten Akarata az, hogy boldog legyen minden élő, ki benne él…,mert Isten van mindenben,mire szeretettel nézel…
(forrás: osi-tudas.eoldal.hu)
