Stefi és a szellem

Stefánia érzékeli és látja a szellemeket. Nemrég egy létközben rekedt szellem kötődött hozzá.

- Stefi kérlek, sokan nem hiszik, hogy léteznek a szellemek, viszont te gyakran látod őket. Volt hozzád is kötődve létközben rekedt szellem. Hogy érezted a szellem jelenlétét, milyennek láttad őt?

- Amikor anyukámmal jöttem hazafelé az iskolából, a kocsiban éreztem meg, hogy egy szellem van velem. Ezt a szellemet először férfinek véltem, de aztán láttam, hogy egy harminc éves korában elhunyt nő szelleme.

- Mit éreztél, amikor ez a szellem hozzád volt kötődve?

- Nagyon kimerült voltam, minden nap. Nagyon nyűgös voltam, sírásingerem volt.

- Éreztél fáradtságot? Nyugtalanul aludtál?

- Éjszakánként felébredtem, volt olyan éjszaka, amikor kétszer-háromszor is. Ez nem is volt olyan nagy baj, viszont nagyon fáradt voltam.

- Volt már hozzád kötődve szellem máskor is. Miután a túlvilágra engedtük rólad a szellemet, megkönnyebbültél?

- Igen, most már sokkal jobb. Éreztem, hogy nem vagyok olyan fáradt, mintha lejött volna rólam egy súly, egy nyomásszerű érzés.

- Jobb lett még az arcod színe is. Hogyan érzékeled a szellemeket?

- Érzem és látom őket.

- A lakásotokban volt szellem?

- Igen, a szellemet Marikának hívták. A szobánkban, az emeletes ágyunk előtt volt a szellem, a sarokban. Ő nagyon rendes volt, jó barátságban voltunk.

- Ő kérte, hogy a túlvilágra szeretne menni?

- Igen. Kérdeztem tőle, hogy szegény, hogyan halt meg, volt olyan alkalom, amikor együtt játszottunk. Földi életében autóbalesetben halt meg.

- Mit éreztetek a lakásban, miután a túlvilágra engedtük a szellemet?

- Azon a helyen, ahol a szellem volt, mindig sötét volt, pedig a lámpa úgy volt irányítva, hogy abba a sarokba szórja a fényt. A szellem-elengedés szertartása után sokkal világosabb lett.

- Édesanyádat kérdezzük: Hogyan fogadtad el, hogy a leányod látja a szellemeket? Tudtad, hogy léteznek szellemek, vagy erre a leányod ébresztett rá?

- Én nem hittem a szellemek létezésében, sőt kimondottan tiltakoztam ellene. Régebben Kovács – Magyar András a túlvilágra engedett rólam egy létközben rekedt szellemet. Ezután az egész életem megváltozott. Ezután én is elkezdtem erről beszélni. Legnagyobb döbbenetemre a kislányom azt mondta: Te ezt nem tudtad? Leányomnak teljesen magától értetődő volt, amit én a szellemekről mondtam neki. Leányom furcsállotta, hogy én nem látom a szellemeket, holott ez neki most természetes. Azóta én rendszeresen Stefi lányommal ellenőriztetem le, hogy kötődött-e hozzám létközben rekedt szellem. A lehetőség a szellem túlvilágra engedésére pedig adott. Számomra ez azért volt csodálatos, mert leányom teljesen természetesnek vette azokat a szellemekkel kapcsolatos dolgokat, amelyek nekem teljesen újak voltak és felfoghatatlanok.

(forrás: szellemvilag.hu)

 Stefi és a szellem - videó