Wictor Charon, Scherbák Viktorként látta meg a napvilágot egy művész családban. Húga, az ezoterikus irodalom kiemelkedő alakja, Szepes Mária volt. A testvérpár egy olyan korba született hatalmas spirituális tudásával, mely kor nem tudott ezzel mit kezdeni, sőt, képességeik miatt elszigetelődtek és gyakori megfigyeléseknek voltak kitéve.
Wictor Charon
Scherbák Viktor egy igazi lángelme volt: író, tudós, zeneszerző, nyelvész, asztrológus, filozófus. Apja Scherbák Oziás, művész nevén Papír Sándor színész-, édesanyja Kronémer Mária, művésznevén Kornai Margit énekesnő és színésznő volt. Húga, Szepes Mária nagyon közel állt hozzá, egész életükben támogatták és inspirálták egymást.
Wictor Charon és Szepes Mária
Scherbák Viktor 52 ezoterikus művet írt Wictor Charon néven– közöttük a népszerű Az új Eón tudománya című alkotást – melyek nagy hatást gyakoroltak a hazai szellemi iskolákra. Nem mindegyik művét adták ki, jó néhány kézirat várja, hogy megjelenhessen.
Wictor Charon kivételes látnok volt, az Akásha krónika című írásában rámutatott, hogy a Vízöntő-korban egy szabadabb szellemű világban fogunk élni és birtokába juthatunk az ősi tudásnak. Nincs kezdet és vég, a szellem öröklétű. Wictor Charon olyan magas fokra fejlesztette a meditációs képességeit, hogy képes volt létsíkok között vándorolni. Életét éber tudati állapotban és az álom létsíkján is élte.
W.Charon és felesége Sínai Magdolna
Lelkiismeret
Wictor Charon munkáiban kifejtette, hogy az életek során, a lélekben felhalmozott tapasztalatok összessége a lelkiismeret, mely egy központi vezérlője magasabb szellemi lényünknek. Ez a központ mindig a neki megfelelő rezgésszintű szférában rezeg. Vagyis a környezetünket a lelkiállapotunk határozza meg. Azok vagyunk, amit érzünk és gondolunk.
A lélek leszületése előtt kapcsolatot teremt a fizikai testével, a magzattal és létrehozza az anyagi tudatot, vagyis az egót. A lélek ezzel elveszíti univerzális látását, felváltja ezt a fizikai érzékelés. Az anyagi test csak leszűkített tér- és időkoordinátákat észlel, részleges valóságképet állít fel, melyről legtöbbször azt hiszi, hogy a valóság. A Vízöntő-korszak azonban megteremti az új tudatosság lehetőségét. Ha lelkünkkel figyelünk mindenre, akkor feltárul előttünk a dolgok valódi természete. Korunkban tehát a legtöbb ember két életet él, egy éber tudatállapotú, fizikai létet és egy „alvó” állapotú, kitágult tudatú életet. A halál nem egy különleges állapot, hanem a mély alvás ikertestvére.
Az új Eón
Wictor Charon Az új Eón tudománya című művében kifejti, hogy a világ nem egységesen fizikai, hanem két különböző rezgésszámú univerzum alkotja. A tér és az idő dimenziójából átjárók vezetnek egy másik világba. A halál oka, hogy az egyik síkon elfogynak a dolgok, ezért a lelkek átmennek egy másikba.
Az újabb fizikának általános tapasztalata, hogy az anyag energiává alakítható és sokmillió Voltos feszültségek anyaggá sűríthetők. A hermetikus fizika pedig azt állítja, hogy a tér minden fajtája energiákat dobhat felszínre, melyek egy más dimenzióból préselődnek át, illetve a helybeli koordináta erőpotenciáit alakítja át kisebb frekvenciájú elektromos töltéssé.
A jövő dimenzió-tudománya azt állítja, hogy bár a térben kötött energiák egyetlen alapműködésből származnak, sokféle materiális formában nyilvánulhatnak meg. E feltevés szerint létezik pszichikai tér, kémiai tér és mentális tér. Lehetetlenné válik minden erkölcstelenség, mert az egymásra merőleges dimenziósíkok értékei kiolthatják egymást. Minden életfolyamat energiákat használ el, amelyeket valamilyen anyagi forrásból merít. A növekedés, fejlődés, anyagcsere, a vágyakozás, az izom- és idegtevékenység energiafogyasztással jár. Ezek az energiák azonban nem materiális, hanem transzcendentális eredetűek. Hajtóerőik a karma, az életvágy. Ha ennek az elméletnek igaza van, a folyamatok megfordulása révén hatalmas energiák szabadulhatnak fel.
A földi lét minden gyötrelme azáltal keletkezik, hogy lemerevedő állapotok széttörni készülnek a koordináta bilincseit. Csakhogy a nemtudás fokozatain a lélek hamarosan újra visszatér börtönébe, és a halál mindössze egy új spirálfordulat kezdete, amely éppoly hiábavaló lesz, mint az előző élet volt.
A dimenzióváltozás korszakában az idő nem lesz rémisztő, rájövünk, hogy az idő múlásával nem tűnik el semmi, minden érték elraktározódik az Akáshában. Egyik síkon öregszünk, de a másikon fiatalodunk.
(forrás: lelekpalya.hu)
Wictor Charon - Szepes Mária / Karma -videó
Kerekes Andrea előadása -forrás:Sorskapu
Scherbák Viktor egy igazi lángelme volt: író, tudós, zeneszerző, nyelvész, asztrológus, filozófus. Apja Scherbák Oziás, művész nevén Papír Sándor színész-, édesanyja Kronémer Mária, művésznevén Kornai Margit énekesnő és színésznő volt. Húga, Szepes Mária nagyon közel állt hozzá, egész életükben támogatták és inspirálták egymást.
Scherbák Viktor 52 ezoterikus művet írt Wictor Charon néven– közöttük a népszerű Az új Eón tudománya című alkotást – melyek nagy hatást gyakoroltak a hazai szellemi iskolákra. Nem mindegyik művét adták ki, jó néhány kézirat várja, hogy megjelenhessen.
Wictor Charon kivételes látnok volt, az Akásha krónika című írásában rámutatott, hogy a Vízöntő-korban egy szabadabb szellemű világban fogunk élni és birtokába juthatunk az ősi tudásnak. Nincs kezdet és vég, a szellem öröklétű. Wictor Charon olyan magas fokra fejlesztette a meditációs képességeit, hogy képes volt létsíkok között vándorolni. Életét éber tudati állapotban és az álom létsíkján is élte.
Lelkiismeret
Wictor Charon munkáiban kifejtette, hogy az életek során, a lélekben felhalmozott tapasztalatok összessége a lelkiismeret, mely egy központi vezérlője magasabb szellemi lényünknek. Ez a központ mindig a neki megfelelő rezgésszintű szférában rezeg. Vagyis a környezetünket a lelkiállapotunk határozza meg. Azok vagyunk, amit érzünk és gondolunk.
A lélek leszületése előtt kapcsolatot teremt a fizikai testével, a magzattal és létrehozza az anyagi tudatot, vagyis az egót. A lélek ezzel elveszíti univerzális látását, felváltja ezt a fizikai érzékelés. Az anyagi test csak leszűkített tér- és időkoordinátákat észlel, részleges valóságképet állít fel, melyről legtöbbször azt hiszi, hogy a valóság. A Vízöntő-korszak azonban megteremti az új tudatosság lehetőségét. Ha lelkünkkel figyelünk mindenre, akkor feltárul előttünk a dolgok valódi természete. Korunkban tehát a legtöbb ember két életet él, egy éber tudatállapotú, fizikai létet és egy „alvó” állapotú, kitágult tudatú életet. A halál nem egy különleges állapot, hanem a mély alvás ikertestvére.
Az új Eón
Wictor Charon Az új Eón tudománya című művében kifejti, hogy a világ nem egységesen fizikai, hanem két különböző rezgésszámú univerzum alkotja. A tér és az idő dimenziójából átjárók vezetnek egy másik világba. A halál oka, hogy az egyik síkon elfogynak a dolgok, ezért a lelkek átmennek egy másikba.
Az újabb fizikának általános tapasztalata, hogy az anyag energiává alakítható és sokmillió Voltos feszültségek anyaggá sűríthetők. A hermetikus fizika pedig azt állítja, hogy a tér minden fajtája energiákat dobhat felszínre, melyek egy más dimenzióból préselődnek át, illetve a helybeli koordináta erőpotenciáit alakítja át kisebb frekvenciájú elektromos töltéssé.
A jövő dimenzió-tudománya azt állítja, hogy bár a térben kötött energiák egyetlen alapműködésből származnak, sokféle materiális formában nyilvánulhatnak meg. E feltevés szerint létezik pszichikai tér, kémiai tér és mentális tér. Lehetetlenné válik minden erkölcstelenség, mert az egymásra merőleges dimenziósíkok értékei kiolthatják egymást. Minden életfolyamat energiákat használ el, amelyeket valamilyen anyagi forrásból merít. A növekedés, fejlődés, anyagcsere, a vágyakozás, az izom- és idegtevékenység energiafogyasztással jár. Ezek az energiák azonban nem materiális, hanem transzcendentális eredetűek. Hajtóerőik a karma, az életvágy. Ha ennek az elméletnek igaza van, a folyamatok megfordulása révén hatalmas energiák szabadulhatnak fel.
A földi lét minden gyötrelme azáltal keletkezik, hogy lemerevedő állapotok széttörni készülnek a koordináta bilincseit. Csakhogy a nemtudás fokozatain a lélek hamarosan újra visszatér börtönébe, és a halál mindössze egy új spirálfordulat kezdete, amely éppoly hiábavaló lesz, mint az előző élet volt.
A dimenzióváltozás korszakában az idő nem lesz rémisztő, rájövünk, hogy az idő múlásával nem tűnik el semmi, minden érték elraktározódik az Akáshában. Egyik síkon öregszünk, de a másikon fiatalodunk.
(forrás: lelekpalya.hu)
Wictor Charon - Szepes Mária / Karma -videó
Kerekes Andrea előadása -forrás:Sorskapu
Wictor Charon: Az új Eón tudománya (részlet):
Dimenzióextenzió
A világ új dimenziót kapott. Azt nem tudtam eldönteni, mindez hogyan történt, de annyi bizonyosnak látszott, hogy a szokatlan jelenségek megváltoztatták a régi világ képét. Felismerésemben ezen a ponton újabb meglepetések értek. Úgy látszott, hogy a világ koordináta térkoncepciója is változásokat szenvedett, mert a lokális tér bizonyos pontjainak érintése egyszerre egy más világrendszerbe lendítette át az embert.
Ez a világ már nem volt egységesen fizikai, hanem a pusztán rezgésszámuk által elválasztott két egyenlő nagyságú univerzum ugyanazt a teret töltötte be, s csak élettani rezgéseik ütemváltozása volt más frekvenciájú. A második univerzum éppen olyan fizikai tulajdonságokkal bírt, mint az első. A két világ közötti csereforgalom a fizikai és a szellemi élet sok pontjáról állandóan folyt.
A Tér és Idő dimenziójából átjárók vezettek egyik koordinátából a másikba. Az itt látott embereknek két lakásuk volt, két foglalkozásuk, és gyakran két partnerük is, melyeket periodikusan váltogattak a síkok cseréjével egy időben.
A Halál-folyamat eltűnése
Világunkban a halál fizikai oka az, hogy a dolgok az egyik síkon elfogynak, illetve egyik dimenzióból átmennek a másikba. Az ember, élete folyamán, születésétől kezdődően erők áradnak be magasabb dimenziókból, öregkorban pedig visszahúzódnak a fizikai testből. Ez a fizikai halál oka. Az Új Világból hiányzott a halál gondolata. Eltűnt a különbség a túlvilág és a fizikai világ között. Az egyik nem annyira szellemi, a másik nem annyira anyagi felépítésűnek látszott, mint mostani rendszerünkben. A létezés két dimenzióban folyt, és az átlépés ingamozgásszerűen történt.
Fejlődés helyett kibontakozás
A jelenségeket szemlélve, hamarosan felfedeztem, hogy a fejlődés fogalma is értelmetlenné vált. Megoldódott számomra egy régi filozófiai probléma, mely a Föld primitív korszakából maradt hátra. Egyszerre világosan megértettem, mik voltak a görög Platon halhatatlan ideái. Ebben a világban, melyben minden dolog mágikus szimbolizmus, az objektumok egész terjedelme, transzcendens múltjukkal és jövőjükkel egyetemben láthatóvá vált. Némi aggodalommal írom le a múlt és jövő szavakat, mert a Dimenziókorszakban ez a két időbeli kiterjedés eltérő értelemmel bírt. A dolog természetéből fakad azonban, hogy másképpen, mint paradoxonokkal, nem érzékeltethetők e koordináta jelenségei.
Ezen a helyen ugyanis minden gondolkodó számára láthatóvá vált, hogy a tárgyak nem pusztán azok, amiknek a felületes szemlélés pillanatában látszanak, hanem mindenkor magukkal hordoznak még egész tömeg matériát, emlékképet, működési tendenciát és kombinációs formulát. Az anyag, mely bármely fizikai vagy biológiai formát éltet, már számtalan világrendszer építőköveit képezte a múltban, és így a forma, melyet jelenleg mutat, nem végleges, hanem annak előzményeiből alakult ki. A matéria mindig ellenáll: vannak funkciók, melyek betöltésére a specifikus szubsztanciák nem alkalmasak, mivel belső ideonformulájuk más tevékenység betöltésére predesztinálja őket.”
A fenti részlet is tükrözi, hogy milyen nehéz volt egy másik világot leírni olyan szavakkal, melyek csak e világban definiáltak, ide vonatkoznak. Egy olyan eseményt, jelenséget, vagy objektumot leírni, mely egy másik világban létezik, de nincsenek oda vonatkozó, illő szavaink, kifejezéseink, csak körülírással, magyarázással lehetséges. Ugyanez volt Nostradamus egyik kritikus problémája is.
Viktor hagyatékát a Charon Intézet kezeli.
(forrás: http://paranormal.hu - maga-a-valosag.hu)
Wictor Charon - Szepes Mária / Dharma - videó
Kerekes Andrea előadása -forrás:Sorskapu
A világ új dimenziót kapott. Azt nem tudtam eldönteni, mindez hogyan történt, de annyi bizonyosnak látszott, hogy a szokatlan jelenségek megváltoztatták a régi világ képét. Felismerésemben ezen a ponton újabb meglepetések értek. Úgy látszott, hogy a világ koordináta térkoncepciója is változásokat szenvedett, mert a lokális tér bizonyos pontjainak érintése egyszerre egy más világrendszerbe lendítette át az embert.
Ez a világ már nem volt egységesen fizikai, hanem a pusztán rezgésszámuk által elválasztott két egyenlő nagyságú univerzum ugyanazt a teret töltötte be, s csak élettani rezgéseik ütemváltozása volt más frekvenciájú. A második univerzum éppen olyan fizikai tulajdonságokkal bírt, mint az első. A két világ közötti csereforgalom a fizikai és a szellemi élet sok pontjáról állandóan folyt.
A Tér és Idő dimenziójából átjárók vezettek egyik koordinátából a másikba. Az itt látott embereknek két lakásuk volt, két foglalkozásuk, és gyakran két partnerük is, melyeket periodikusan váltogattak a síkok cseréjével egy időben.
A Halál-folyamat eltűnése
Világunkban a halál fizikai oka az, hogy a dolgok az egyik síkon elfogynak, illetve egyik dimenzióból átmennek a másikba. Az ember, élete folyamán, születésétől kezdődően erők áradnak be magasabb dimenziókból, öregkorban pedig visszahúzódnak a fizikai testből. Ez a fizikai halál oka. Az Új Világból hiányzott a halál gondolata. Eltűnt a különbség a túlvilág és a fizikai világ között. Az egyik nem annyira szellemi, a másik nem annyira anyagi felépítésűnek látszott, mint mostani rendszerünkben. A létezés két dimenzióban folyt, és az átlépés ingamozgásszerűen történt.
Fejlődés helyett kibontakozás
A jelenségeket szemlélve, hamarosan felfedeztem, hogy a fejlődés fogalma is értelmetlenné vált. Megoldódott számomra egy régi filozófiai probléma, mely a Föld primitív korszakából maradt hátra. Egyszerre világosan megértettem, mik voltak a görög Platon halhatatlan ideái. Ebben a világban, melyben minden dolog mágikus szimbolizmus, az objektumok egész terjedelme, transzcendens múltjukkal és jövőjükkel egyetemben láthatóvá vált. Némi aggodalommal írom le a múlt és jövő szavakat, mert a Dimenziókorszakban ez a két időbeli kiterjedés eltérő értelemmel bírt. A dolog természetéből fakad azonban, hogy másképpen, mint paradoxonokkal, nem érzékeltethetők e koordináta jelenségei.
Ezen a helyen ugyanis minden gondolkodó számára láthatóvá vált, hogy a tárgyak nem pusztán azok, amiknek a felületes szemlélés pillanatában látszanak, hanem mindenkor magukkal hordoznak még egész tömeg matériát, emlékképet, működési tendenciát és kombinációs formulát. Az anyag, mely bármely fizikai vagy biológiai formát éltet, már számtalan világrendszer építőköveit képezte a múltban, és így a forma, melyet jelenleg mutat, nem végleges, hanem annak előzményeiből alakult ki. A matéria mindig ellenáll: vannak funkciók, melyek betöltésére a specifikus szubsztanciák nem alkalmasak, mivel belső ideonformulájuk más tevékenység betöltésére predesztinálja őket.”
A fenti részlet is tükrözi, hogy milyen nehéz volt egy másik világot leírni olyan szavakkal, melyek csak e világban definiáltak, ide vonatkoznak. Egy olyan eseményt, jelenséget, vagy objektumot leírni, mely egy másik világban létezik, de nincsenek oda vonatkozó, illő szavaink, kifejezéseink, csak körülírással, magyarázással lehetséges. Ugyanez volt Nostradamus egyik kritikus problémája is.
Viktor hagyatékát a Charon Intézet kezeli.
(forrás: http://paranormal.hu - maga-a-valosag.hu)
Wictor Charon - Szepes Mária / Dharma - videó
Kerekes Andrea előadása -forrás:Sorskapu
