A Dalai Láma most megosztja a titkot!
A halál, az elmúlás, az élet része, hiszen ha valaki világra jön, akkor az egy nap el is fog távozni. Azonban a halállal való viszonyunk még mindig sok félelmet kelt bennünk, aminek az egyik leglogikusabb magyarázata az, hogy nem tudni, mi lesz, mikor megszűnik meg a földi létünk, és ez milyen fájdalommal jár, ha egyáltalán jár fájdalommal vagy betegséggel.
Vajon a Dalai Láma hogy vélekedik a halálról? Mit gondol arról, mikor valaki életének fénye örökre kialszik, ha egyáltalán kialszik?
Így vélekedik a halálról a Dalai Láma:
“Buddhistaként a halálra egy természetes folyamatként tekintek, egy valós helyzetre, amelyet elfogadok, mert nincs más választásom, megúszni úgy sem tudom. Nem látom semmi értelmét, hogy aggódjak a halál miatt. Úgy gondolok rá, mint egy régi ruhára, amit ha eljött az idő, le kell vetnem. És mind ezek ellenére tudom, hogy a halál kiszámíthatatlan. Nem lehet tudni, hogy mikor következik be, ezért nem szabad készülni rá. Nyolc stádium előzi meg a halált: az első az, mikor a föld elem kezd felbomlani, majd következik a víz, a tűz és a levegő elem. Ezek után következnek a színek, először fehérség borít be mindent, majd átmegy vörösbe, utána minden elsötétül, majd megjelenik a mindent beragyogó fény.
A halál olyan, mintha meg akarnál mászni, négy, egymás után csúcsosodó, égig érő hegyet. Képtelenség túljutni rajtuk, és ez a négy hegy nem más, mint a születés, az öregedés, a betegségek, és a halál.
Az idő múlásával odalesz a fiatalság, az egészséget tönkreteszik a betegségek, és végül a halál kioltja az életet. Hiába tudsz gyorsan szaladni, a halál elől úgysem tudsz elfutni. A legbölcsebb dolog, ha elfogadod, hogy egyszer meghalsz. És az, hogy hol és miként fogunk újjászületni, azt a karmikus törvények döntik el, illetve az, hogy halálunk pillanatában milyen mentális formában voltunk, ezért fontos az, hogy egy pozitív légkört, tudatállapotot alakítsunk ki, egészen az utolsó pillanatunkig.
A testünk olyan, akár egy vendégház. Egy bizonyos ideig használhatjuk, utána elkopik, elmálik. Ezért nem szabad ragaszkodni különböző anyagi javakhoz, tárgyakhoz.
A halálban nincs semmi különös, rendkívüli. Fogadd el, és ahogy öregszel, egyre természetesebbnek fogod tartani a közeledését.”
(forrás:filantropikum.com)
A halál, az elmúlás, az élet része, hiszen ha valaki világra jön, akkor az egy nap el is fog távozni. Azonban a halállal való viszonyunk még mindig sok félelmet kelt bennünk, aminek az egyik leglogikusabb magyarázata az, hogy nem tudni, mi lesz, mikor megszűnik meg a földi létünk, és ez milyen fájdalommal jár, ha egyáltalán jár fájdalommal vagy betegséggel.
Vajon a Dalai Láma hogy vélekedik a halálról? Mit gondol arról, mikor valaki életének fénye örökre kialszik, ha egyáltalán kialszik?
Így vélekedik a halálról a Dalai Láma:
“Buddhistaként a halálra egy természetes folyamatként tekintek, egy valós helyzetre, amelyet elfogadok, mert nincs más választásom, megúszni úgy sem tudom. Nem látom semmi értelmét, hogy aggódjak a halál miatt. Úgy gondolok rá, mint egy régi ruhára, amit ha eljött az idő, le kell vetnem. És mind ezek ellenére tudom, hogy a halál kiszámíthatatlan. Nem lehet tudni, hogy mikor következik be, ezért nem szabad készülni rá. Nyolc stádium előzi meg a halált: az első az, mikor a föld elem kezd felbomlani, majd következik a víz, a tűz és a levegő elem. Ezek után következnek a színek, először fehérség borít be mindent, majd átmegy vörösbe, utána minden elsötétül, majd megjelenik a mindent beragyogó fény.
A halál olyan, mintha meg akarnál mászni, négy, egymás után csúcsosodó, égig érő hegyet. Képtelenség túljutni rajtuk, és ez a négy hegy nem más, mint a születés, az öregedés, a betegségek, és a halál.
Az idő múlásával odalesz a fiatalság, az egészséget tönkreteszik a betegségek, és végül a halál kioltja az életet. Hiába tudsz gyorsan szaladni, a halál elől úgysem tudsz elfutni. A legbölcsebb dolog, ha elfogadod, hogy egyszer meghalsz. És az, hogy hol és miként fogunk újjászületni, azt a karmikus törvények döntik el, illetve az, hogy halálunk pillanatában milyen mentális formában voltunk, ezért fontos az, hogy egy pozitív légkört, tudatállapotot alakítsunk ki, egészen az utolsó pillanatunkig.
A testünk olyan, akár egy vendégház. Egy bizonyos ideig használhatjuk, utána elkopik, elmálik. Ezért nem szabad ragaszkodni különböző anyagi javakhoz, tárgyakhoz.
A halálban nincs semmi különös, rendkívüli. Fogadd el, és ahogy öregszel, egyre természetesebbnek fogod tartani a közeledését.”
(forrás:filantropikum.com)
Tibeti Halottaskönyv - videó:
https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/tibeti-halottaskonyv-2QSjIXB8DHFTMhQA
https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/tibeti-halottaskonyv-2QSjIXB8DHFTMhQA
