Azt mondtad,
hogy mindannyian fejlődünk és haladunk. De hol kezdődött ez az egész folyamat?
Volt kezdet?
Isten gyönyöréből
születtünk. Amikor beléptünk a teremtésbe, fejlődésünk keresztülment az alsóbb
fokokon, az ásványi életen, a növényi életen, az állati életen. Vannak, akik
meg akarnak ölni, vagy bántani akarnak másokat, és mindenféle állati és romboló
hajlamot mutatnak.
De a spirituális
törekvő esetén ez máshogy van. A törekvő megpróbálja túlszárnyalni alacsonyabb
természetét, és próbál tudatában lenni és benne élni isteni természetében, ahol
békét, örömöt és szeretetet tapasztal.
Miért hisz az
újjászületésben? Én meglehetősen jól tudom, hogy ha meghalok, Istenhez megyek,
és kész.
Kedves barátom,
ahogyan Ön Istenhez megy, amikor elhagyja a testét, úgy megyek én is. Legyünk
bölcsek. A mi dolgunk elmenni Istenhez; az pedig Isten dolga, hogy Önt a
Mennyben akarja-e tartani, engem pedig vissza akar-e küldeni a földre, vagy
fordítva. A legjobb, ha átadjuk magunkat Isten Akaratának, és hagyjuk, hogy a
saját módján teljesítsen be minket. Miután félretettük minden előítéletünket az
újjászületés létezését vagy nemlétezését illetően, tegyük az egyetlen
jelentőséggel bíró dolgot: legyünk egyek Isten Akaratával és Tudatával.
Amikor a lélek
készül újra testet ölteni, kényszerítve van erre, vagy megvan az a kiváltsága,
hogy ő hozza ezt a döntést?
Amikor a lélek
elhagyja a testet, fokozatosan visszatér saját birodalmába, miután elhagyta a
fizikai, a vitális, a mentális és a pszichikai síkot. Senki nem kötelezheti a
lelket arra, hogy reinkarnálódjon, kivéve a Legfelsőbb Urat. A Legfelsőbb Úrnak
megvan a hatalma, hogy a lelket kényszerítse, de nem teszi. A Legfelsőbb Úr nem
kényszerít senkit semmire. A léleknek belső késztetése van, hogy az Istenit itt
a földön beteljesítse. Egyes lelkek pihenni akarnak néhány évig, mondjuk tíz,
húsz, negyven vagy hatvan évig, míg mások, akik még nem olyan fejlettek, és
tele vannak földi vágyakkal, akik be akarják teljesíteni számtalan
beteljesületlen vágyukat, hamarabb visszatérnek a fizikai világba. Az biztos,
hogy semmi spirituálisat nem fognak beteljesíteni itt a földön. Csak azért
jönnek vissza a kinyilvánítás mezejére, hogy számtalan emberi vágyukat
teljesítsék.
Meddig kell még
újra testet öltenünk?
Ha valaki törekszik,
azzal meggyorsítja a megvalósulását. Máskülönben egy mindennapi embernek száz
meg száz inkarnációba is belekerül, mire megtörténik a megvalósulás. A
törekvők, akik tudatosan a spiritualitás útjára lépnek, és belső sírásuk
erejénél fogva megpróbálják megfegyelmezni magukat, természetesen előbb elérik
a megvalósulást, mint azok, akik még alszanak, és nincsenek tudatában a belső
életnek.
(Sri Chinmoy)
