Fritjof Capra, a New
Age legismertebb gondolkodója szerint a világ válságban van, méghozzá “olyan
méretű intellektuális, erkölcsi és szellemi válságban, amelynek mélysége nem
hasonlítható egyik történelmi koréhoz sem."
Az új szellemi irányzat
felfogása szerint ennek oka nem annyira gazdasági, politikai vagy szociális,
sokkal inkább az ember fonák gondolkodásából ered.
A transzperszonális
pszichológusok egyik amerikai munkacsoportja odáig megy, hogy a normálisnak
tartott hétköznapi tudatot egyenesen pszichotikusnak nevezi: “A nyugati
pszichológia a pszichózist olyan redukált tudatállapotként definiálja, amelyben
a valóságot torz formában látjuk, és nem vagyunk képesek ezt a torzulást
fölismerni. Misztikus szögből nézve normális állapotunk a pszichózis fogalmának
összes kritériumát kimeríti. A legmagasabb tudatszint perspektívájából minden
személyes tudatállapot kimeríti a pszichózis kritériumait, mert önmagában véve
mindenki szükségszerűen korlátozott és csak viszonylagosan létező."
Normális állapotunk
pszichotikus, tehát beteg és illuzórikus. Az egybecseng a “Maya" indiai
tanításával, mely szerint a világ csak felszínes illúzió. A valóság a léleknek
az Egésszel való egyesülésében rejlik. Ám a fenti idézet utolsó mondata arra
utal, hogy minden külön tudatállapot pszichotikus. Tehát sem az aszkéta. aki
hátat fordít a világnak, sem a mágus, aki teljesen elveszíti ép emberi
értelmét, nem állíthatja magáról, hogy megvilágosult. Csak az ember számára
lehetséges összes tudatállapot felel meg az Egésznek, és vezet az ún. “integrál
tudat"-hoz, ahogy egy mai filozófus, Jean Gebser nevezi. Ennek birtokában
az életet új módon élhetjük meg és új módon alakíthatjuk. Milyen emberkép felel
meg ennek az integrált tudatállapotnak? A döntő az, hogy megtapasztaljuk
beépülésünket a kozmikus Egészbe. Az idevezető utakat könyvünkben már
bemutattuk. A misztikus befelé fordulás, az ezoterikus, paranormális élmények
vagy a transzperszonális pszichológia módszerei mind lehetőségek arra, hogy
kijussunk “pszichotikus" normálállapotunkból. A New Age-mozgalom kedvenc
fogalmai ezzel kapcsolatosan a “transzformáció" és az “evolúció". A
transzformáció a személyiségnek az az átváltozása, átalakulása, amelynek során
önmagát mint a Kozmosz szerves részét tapasztalja meg. De ez a személyes
átalakulás utal arra a kozmikus fejlődésre is, amely napjainkban rajzolódik ki.
Sokan hisznek az új tudatrobbanásban, amely az emberiséget történelmi
fejlődésében egy magasabb szintre emeli.
A Föld pályáján a
csillagképeken áthaladva minden 2100 évben új jegybe kerül. Napjainkban ér át a
Vízöntő jegybe, s ez – ha hihetünk a New Age hirdetőinek – harmóniához, békéhez
és megértéshez vezet majd.
A Vízöntő-korszak
embere új ember lesz: nem tekinti magát többé elszigetelt anyagdarabkának,
hanem ráébred, hogy a kozmikus ősanyag szerveződési formája, és ezzel a
világmindenség komplex kifejeződése. Az ily módon egésszé, teljessé vált ember
tudatában lesz minden erejének. Képes lesz gondolkodni és érezni, elemezni és
lelkével megtapasztalni, értelemmel és megérzéssel fog rendelkezni, tehát
igazán kreatív lény lesz.
Az agykutatás
kiderítette, hogy alapvetően csak a bal agyféltekénket használjuk, amely a
racionális és intellektuális műveletekért felelős. A teljes ember azonban a
jobb agyféltekéjét is aktiválni fogja: ez az intuíció, a szív, az érzések és a
misztikus tapasztalatok letéteményese. Ehhez a teljességhez hozzátartozik
továbbá a jin és a jang, a női és a férfi elv egységére való törekvés. Ezzel
együtt kultúránk is megváltozik majd, amely eddig a férfi elvnek biztosított elsőbbséget.
Az új teljességnek
hatása lesz a politikára is. “Előbb vagy utóbb mindenkinek, aki a személyiség
átalakításával foglalkozik, társadalmi cselekvésbe kell fognia" – írja
Marilyn Ferguson teljes átalakulást követelő felhívásában, amely a New Age-mozgalom
egyfajta manifesztuma lett. “Szelíd összeesküvés"-t hirdet meg mindazok
között, akik már érzik magukban az új szellemiséget. Ez az összeesküvés
nélkülözi az erőszakot; Gandhi alapelve, a szátiagraha vezérli: az igazság
hatalma. Ha a hangsúly az erőszaknélküliségen van, és a szátiagraha az
eljövendő kor elve, “akkor a nőké a jövő". Akkor azok az értékek,
amelyeket hagyományosan a nőknek tulajdonítanak, mint az együttérzés,
együttműködés, türelem nagyon is szükségesek lesznek az új éra születésénél. Ebben
a New Age-mozgalom számos képviselője egyetért.
Az új társadalom
megvalósításának politikai eszközét Marilyn Ferguson a “háló-eszmében"
véli fölfedezni. Az új spiritualizmusnak gyakran a szemére vetik, hogy a
politikus, és semmittevéssel próbálja a társadalmi változást előidézni. Ezért
Hans A. Pestalozzi svájci publicista nem “szelíd össze-esküvés"-ről, hanem
“szelíd elhülyülés"-ről beszél: “Ugyan mit használ a megváltozott
tudatállapot, ha a struktúrák nem engedik, hogy másként viselkedjem?" –
kérdezi.
Marilyn Ferguson nagyon
is lehetségesnek tartja a struktúrák megváltoztatását. Korunk hatalomra és
nyereségre törő, bürokratikus és centralisztikus mammut szervezeteivel a
háló-rendszert kívánja szembeállítani, amelynek kialakulása már most is nyomon
követhető. E “háló" spontán képződő csoportoknak az egész világra
kiterjedő szövedéke, amely képes program nélkül, csupán a közös szellemiség
alapján együttműködni. Ferguson lényegében az alternatív mozgalmakról beszél a
szó legtágabb értelmében: az önsegítő csoportokra gondol, az alternatív
projektekre, az ökológiai kommunákra, a meditációs központokra. Ezekben a
csoportokban nincsenek vezetők. meghirdetett ideológiák, nincs alárendeltség
vagy központi irányítás. A hálónak a szellemiség adja meg a közös nevezőjét. És
ez a szellemiség világszerte sokhelyütt föllelhető, Európában, Amerikában és
Ausztráliában is. Ferguson tehát szeretné megváltoztatni a fennálló politikai
struktúrákat, a hatalomra és pénzre épülő társadalommal a szellemiség áthatotta
hálórendszert állítja szembe, amelynek elterjedése nagy változást hozna a
felépítményben és a gazdaságban egyaránt. Fergusonhoz hasonlóan számos New
Age-követő véli úgy, hogy az átalakult emberek egy ,,kritikus mennyisége"
már elegendő volna ahhoz, hogy a meglévő rendszert megdöntse. A spiritualizmus
fertőző, mondják. A szátiagraha, az igazság hatalma végül azokat is meg fogja
győzni, akik még vonakodnak. Végül következzék az a gondolat, amely ma
mindenkit meg kell, hogy győzzön: ha az emberiségnek nem sikerül a Földet
ökológiai egységként felfognia és ennek a felismerésnek a jegyében cselekednie,
akkor nemigen számíthatunk tartós túlélésre. Az embernek fel kell hagynia a
természet kizsákmányolásával. Ideig-óráig felhasználhatjuk önző céljainkra, de
azután csak pusztulás és rombolás marad utánuk. A Föld szellemi élőlény, és az
ember ennek az eleven egységnek tagja, testének egy része.
Honnan máshonnan
származhat ez a meggyőződés, ha nem a spirituális szemléletből? Csak ha
túljutunk ember és természet merev szétválasztásán – amitt a minden
természetességtől megfosztott ember, amott a szabad prédának tekintett, a Föld
– csak akkor menekülhetünk meg. Csak ha megszűnik emberek és népek merev
szembenállása, akkor köszönt be a béke, csak akkor száműzhető az önpusztító
atomháború veszélye. Ide az út csakis a spirituális transzformáción át
vezethet. Péter Russel, a New Age képviselője így fogalmaz: – Lényem legmélyebb
rétegében ugyanabból a lényegből való vagyok, mint te vagy ti, egy vagyok az
Egyésszel. Mindnyájan ugyanabból a lényegből vagyunk, és én ezt érzem igazi
önmagamnak."
Az új spiritualizmus
egységelve megmutatja tehát az egyetlen járható utat, amely még perspektívát
nyújthat a jövőnknek. Nem kevés amit követel, és sokan nem mernek még hinni
benne. De van-e más kiút?
(Hans-Peter
Waldrich –Titkos Tanok)
