Ha
ilyesmirõl hallunk, a józan ész elszánt tiltakozásba kezd. De nincs okunk
elutasítani csak azért, mert folyton azt mondják, lehetetlen.
A szellemgyógyítás jelenségérõl minden
kultúrából maradtak ránk emlékek. Az emberiség õsi írásai tele vannak ilyen
híradásokkal. Gondoljunk csak Jézus gyógyításaira. Amióta a tudomány figyelme a
területre irányult, számos olyan kutatást végeztek, amelyek többé-kevésbé
meggyõzõen bizonyítják a szellemi gyógyítóerõ létezését. Milyen magyarázattal
szolgálhatunk a szellemi gyógyítás jelenségére? A legtöbb gyógyító a kozmikus,
az egyetemes gyógyító erõ közvetítõjének tartja magát. Ez az, amit a betegekre
átvisznek. De milyen természetû ez az energia?
Matthew
Manning szellemgyógyász így vall errõl:
Általában
nem szoktam beszélni arról, hogy véleményem szerint milyen eredetû ez az erõ,
ugyanis nem vagyok biztos benne, hogy tudom a választ. Csak azt tudom, hogy mit
teszek, és közben az az érzésem, hogy egyfajta csatornaként mûködök. Ha valaki
azonban valóban tudni szeretné, mit gondolok vagy hiszek, akkor így
fogalmaznék, hangozzék bármilyen furcsán is: Úgy érzem, hogy lényem a kozmikus
szeretet csatornája, és ez a szeretet az, ami a gyógyulást elõidézi. Ez a
szeretet mindenütt jelen van, bennünk, és körülöttünk is, és talán ez az, amit
sokan Istennek neveznek.?
Úgy
tûnik tehát, mintha a szellemi gyógyítás folyamatának kifejezetten vallási
gyökere volna. Valóban õsi vallási törekvés az emberek egészségessé tétele.
Az
egészség, a testi lelki épség elérése ebben a vallásos értelmezésben azonos az
egészségessé válással, és ehhez Isten szeretõ kegyelmére van szükség. A
misztikusok és az ezoterikusok is ilyen értelemben keresik az üdvöt, keresnek
kapcsolatot a magasabb tudatszintekkel, keresik a harmóniát az Egésszel, a
Kozmosszal. Nem vitás, hogy ezek a nézetek nagyon messze vannak a mai
orvostudománytól, amely jobbára csupán a test mûködésével foglalkozik. Számos
szellemgyógyász vélekedik úgy, hogy különösen gyakorlott egyének a finomtest-mezõ
ilyen zavarát puszta szemmel is észrevehetik, méghozzá az úgynevezett aura
elszínezõdésébõl. Az a gondolat, hogy az embert aura veszi körül, nem mai
keletû. Az ezoterikusok mindig is vallották, hogy testük az õt körülvevõ
energiamezõk révén kapcsolódik a kozmoszhoz.
E
mezõket sokféle elnevezéssel illették. Leggyakrabban aurának nevezik, de
étertestrõl is szoktak beszélni. Akármi is az elnevezés, és bármi is az egyes
fogalmak között a különbség, az alapgondolat mindig ugyanaz: az aura és az
étertest az egésszel köti össze az embert, az ember lelkét, tulajdonképpeni
lényegét hordozza, és a testet fénysugárként övezi, amit bizonyos személyek
látni is képesek.
Ezt az
ezoterikus elméletet több ízben próbálták eszközökkel bizonyítani. Carl Ludwig Freiherr von Reichenbach
(1788-1869) vegyész és természetfilozófus azt állította, hogy sikerült
kimutatnia egy éterhez hasonló energia létezését, nemcsak élõlények, de fémek
és kristályok esetében is. Od- nak nevezte el ezt az energiát. Ma már számos
ezoterikus vallja az ódikus erõ létezését.
(Forrás:
paranormal.hu)
