Napjainkban kedvelt
beszélgetési téma a reinkarnáció. – Az újjászületés sok mindenre magyarázatot
ad – mondta egy nő ismerősöm, akinek becsülöm a megérzéseit és töprengő
hajlamát:
– " Nemcsak
saját életem értelméről ad felvilágosítást, hanem azt is jobban megértem, miért
pontosan ezekkel az emberekkel kell kapcsolatba kerülnöm életem folyamán,
gondolok itt például a férjemre vagy a gyermekeimre. Már, az előző életben is
együtt voltunk, és maradtak föl nem dolgozott ügyeink."
Akár hiszünk a
reinkarnációban, akár nem, a vele való foglalkozás régi hagyományokra tekint
vissza. Nemcsak a hinduizmusban és buddhizmusban, de számos ezoterikus
gondolkodónál is jelentős szerepet játszik. Sőt a korai kereszténységben is
akadtak képviselői, akiknek tanait azonban a hatodik században az egyház
elítélte.
A keleti vallások
reinkarnációs tana abból indul ki, hogy minden élőlény a létkerékre, a
“szanszárá"-ra van láncolva. Szinte vég nélküli körforgásban ismétlődik
születés, élet, halál és újjászületés. Az élet célja és értelme, hogy
megszabaduljunk ebből a körforgásból. Ehhez jócselekedetek szükségesek és a
szellemi megvilágosodás útjának követése, ami által jó ,.karmá"-kat
gyűjtünk. A karma egyfajta “adósságszámla", amely az egyén halála után is
megmarad. Ezen a számlán összegződik életről életre a jó és rossz cselekedetek
eredménye.
Az újjászületés
gondolatát, ha más formában is, de megtaláljuk majdnem minden vallásban és
szellemi tanításban. A lényeg az a belső átalakulás, amelyet a halál és az új
életre való föltámadás idéz elő. Legfőbb jelképe a főnixmadár, amelyik
újjászületve emelkedik ki a lángokból. Az eleusziszi misztériumok ezt az
átalakulási folyamatot rituálé formájában mutatták be. Aki meg akarta ismerni
az ezoterikus titkot, kanyargós földalatti folyosókon kellett végigmennie, ahol
a legkülönbözőbb félelmeket kellett átélnie. Majd kiért a napvilágra, ahol
tánccal és szent énekkel fogadták. Hasonlóan kapcsolódik össze a sámánok
beavatása is a halálélménnyel, a pokoljárással és az újjászületéssel, de
ugyancsak ide tartozik Isten halálának és feltámadásának régi, a
kereszténységen messze túlmutató eszméje: “...szállá alá poklokra, harmadnapon
halottaiból föltámada..." – mondja az evangéliumi hitvallás Jézus
Krisztusról. A spirituális indíttatású terápiákban is központi szerepet játszik
az “alvilági" halál, a megsemmisülés élménye és az újjászületés.
Az újjászületés tanához
azonban mégis többnyire a karma és reinkarnáció keleti gondolatát kötjük.
Figyelemre méltó, hogy ezt a tant újabban már tudományos kísérletek is
alátámasztják. Első helyen említendők Ian Stevenson amerikai pszichiáter és
parapszichológus ismert kutatásai. Stevenson az ötvenes évek végétől aprólékos
gondossággal a korábbi életre való tudatos visszaemlékezés ezerhétszáz esetét
gyűjtötte össze – Indiában, Thaiföldön, Burmában, Ceylonban, Alaszka indiánok
lakta részein, Braziliában, Törökországban, Kínában és Libanonban. Általában
gyerekekről volt szó, akik mihelyt magtanultak beszélni, pontos adatokkal
tudtak szolgálni előző életükről. Információiknak Stevenson a helyszínen
utánajárt. Akadtak gyerekek, akik elvezették előző szüleikhez, és olyan
részletekről számoltak be, amelyekről egyébként semmilyen módon nem
szerezhettek tudomást. Mások olyan anyajegyekkel, sebhelyekkel, elváltozásokkal
bírtak, amelyek állítólagos korábbi életükkel álltak ésszerű kapcsolatban. Az
egyik indiai fiú nyakán egy anyajegy látszott, ami begyógyult hegre
emlékeztetett. A fiú elmondta, hogy előző életében meggyilkolták. A gyilkosság
körülményeiről szóló beszámolót felülvizsgálták és az állítás helyessége
beigazolódott. További érvül szolgálhatnak a reinkarnáció javára a korábbi életekbe
való “visszavezetések" eredményei. A terapeuta fölszólítja a hipnotizált
személyt, hogy emlékezzék vissza elmúlt eseményekre. Ám nem áll meg a
gyermekkornál, hanem prenatális állapotokról, az anyaméhben töltött időről, a
fogantatás pillanatáról, majd a korábbi földi élet eseményeiről kérdezi az
illetőt. Az ilyen “reinkarnációs terápia" célja az, hogy a beteg korábbi
életeinek traumáit tudatosítsuk, és ezáltal szabadítsuk meg problémáitól.
Mióta az ötvenes
években angol és amerikai pszichológusok fölfedezték ezt a módszert, nagyon sok
anyag gyűlt össze. A legérdekesebb talán Helen S. Wambach amerikai klinikai
pszichológus tanulmánya, aki a “visszavezetettek" sokszor nagyon is
konkrét kijelentéseit statisztikai módszerek segítségével vizsgálta meg történelmi
hitelességük szempontjából. Wambach arra az eredményre jutott, hogy “a
reinkarnáció elmélete...nagyon is használható hipotézis." Stanislav Gróf
is beszámol hasonló reinkarnációs élményekről, amelyeknek megvizsgáltatta
valódiságát. A terápiás ülésen egyik páciense egy parti sziklára épített
erődítmény víziójáról számolt be. Spanyol katonákat látott, jómaga pedig
papként jelent meg, aki bizonyos kezdőbetűkkel ellátott pecsétgyűrűt viselt.
Majd egy csata következett, melynek során őt karddal átszúrták, és lehajították
az erődítmény faláról. Mivel tehetséges festő volt, látomásait megfestette. A
páciens később hirtelen sugallat hatására Írországba utazott nyaralni, ahol egy
partfölötti sziklán sánccal övezett romokra bukkant. A látvány pontosan
megfelelt a hipnózisban látottaknak és az általa festett képnek. A festő
könyvtári kutatásokba fogott, és teljesen világossá váltak előtte a történtek:
a spanyolok a 16. században elfoglalták az ír erődítményt. Harc tört ki,
amelyben az angolok kíméletlenül lemészárolták ellenségeiket és a sáncon át a
mélybe hajították őket. A spanyol katonákkal együtt lelte halálát egy pap is.
Nevének kezdőbetűi megegyeztek a látomásban megpillantott pecsétgyűrű
iniciáléival.
(forrás: Hans-Peter
Waldrich –Titkos Tanok)
